A múlt héten valami okos végre rájött arra, amiről már évek óta jártatom a számat: nem a millió kátyút kell befoltozni, hanem az utat kell megcsinálni újra, mert több a kátyú mint az út. Az elképzelésükkel, ahogy ez megoldották viszont egyáltalán nem tudtam azonosulni. Megyek hazafelé este, és egy behajtani tilos tábla éktelenkedik az út közepén. Látom hogy valami új aszfalt van. Meglepődtem kicsit, megfordultam, és elindultam kerülővel a garázs felé. Elérkeztem a következő kereszteződésig, ahol ugyan nem volt behajtani tilos tábla, de ki volt feszítve egy olyan szalag, mint a rendőrség szokott kirakni, szóval itt sem lehetett átmenni. Láttam, hogy szemből már valaki letépte. Elindultam körbe, és még egy oldalról behajtani tilos tábla volt. Már csak egy lehetőségem maradt, ahol letépte valaki a szalagot. Jó nagy kerülővel eljutottam addig a bizonyos pontig, és megláttam, hogy a garázshoz vezető parkoló EGYETLEN bejáratát is lezárták egy ilyen szalaggal. Ekkor már bőven a tömegmészárlás és törés-zúzás szürke felhője lepte el az agyamat, ha lett volna ott valami munkás, biztosan fejbeverem a behajtani tilos táblával. Szerencsére valaki előttem már felháborodott annyira, hogy feljebbhúzta a szalagot, így éppen átfértem alatta! Egyszerűen elképzelni sem tudom, kinek lehet ilyen elmebeteg ötlete! Lezártak három kereszteződést, egy iskola és egy óvoda parkolóját, legalább 6 panelháznyi garázs bejutási lehetőségét. Ilyenkor bezzeg nem tudnak félpályás lezárást alkalmazni!? Szivesen körbekeríteném annak az embernek a házát és a környező utcákat, aki ezt így kitalálta. De ez még semmi. Munkát nem végeztek már, mégis három napig kint volt még a behajtani tilos tábla mindenhol (sőt az egyik még mindig kint van), és a szalagok is csak addigra lettek letépve a felháborodott lakók által. Mondanom sem kell gondolom, hogy a táblákat is a lakók raktál el, mert a környező bokrokban vannak…
Kitaláltuk Laci barátommal, hogy kerítünk valami jó kis kondigépet, hogy tudjunk a futáson és a fekvenyomáson kívül mást is edzeni. Elkezdtünk vadászni a neten, de nem sok sikerrel. Laci végül a Corában talált egy gépet, ami elég masszívnak nézett ki, és még az ára is akörül volt, amennyit szánni akartunk rá. Vasárnap délután beficcentünk a verdába, és útnak eredtünk. Túl az operencián. Sőt még az üveghegyen is túl. Először Budaörse mentünk a Kakasba, mert még a Pannonos időkből emlékeztem, hogy van ott egy hatalmas sportosztály az emeleten. Találtunk két gépet, ami tetszett, árban viszont csak egy volt megfelelő.
Átnyergeltünk Fótra. Szerencsére vasárnap nincsen olyan hatalmas kimenő forgalom, mint hétköznap, így elég jól haladtunk. Mellesleg megérne egy külön postot, hogy milyen borzasztóan beleszerelmesedtem a Skoda Oktáviába. Nagyon, nagyon. Kényelmes, csúcsszuper, halk, profi munka. Na de kanyarodjunk vissza. A Corában lévő gép is jól nézett ki, de valahogy mégis a másik tetszett nekem jobban. Laci elbizonytalanodott. Végül úgy döntöttünk, ha már itt vagyunk, együk meg ezt.
Ezután jött az agyalás, hogy hogyan vigyük haza. Nem szerette volna egyikünk sem, ha két hetet kell várni a kiszállításra. Az eladtó szerint 2 méteres a doboza a gépnek. Hát usgyi, vettünk egy mérőszalagot, kinyargaltunk a kocsihoz, lemértük. Eredmény 1,83 m a hely lehajtott hátsó ülésekkel. Bassza meg. Nem fér be. Mondtam Lacinak, hogy méressük le a fickóval a dobozt, mert nekem elég sacc-per-kábénak tűnt a 2 méteres tippje, és igazam lett. Valójában 1,85 m, azaz két centivel hosszabb, mint ami befér. Szerencsére még időben rájöttünk, hogy az ülést előre lehet tolni, így simán befért a gép. Egyébként is elvittük volna, csak doboz nélkül, szétdobálva hátul. Nagy volt az öröm.
