Este, miután hazaértem edzésről elmentünk megsétáltatni a Malacot. Éppen a garázs előtti sötét parkban jártunk, amikor hirtelen hörgés és morgás kíséretében előkeveredett valahonnan egy husky és egy hasonló méretű fekete korcs és egyenesen felénk rohantak, láthatóan támadó szándékkal. Adri felkapta a kutyát, én meg közéjük próbáltam állni, több kevesebb sikerrel. “Vicces” dolog ám, amikor egy ekkora állat az ember vállára teszi a melső lábát, és hörög mint a vesztés. Legutóbb egy roti és egy másik pitbullfejű óriásdög karmolta szanaszét a hasamat, és az oldalamat, mert akkor én tartottam a hektort a magasba. Most Adrira ugrott rá a husky, de nem sokáig, mert üvölteni kezdtem kibaszottul, és rárontottam a két köcsög dögre, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy minimum össze-vissza rugdosom őket, mire észbekapnak. Edzés után úgyis fel vagyok pörögve, jól jön egy kis aprítás, amiben levezethetem a felesleges energiáimat. Eközben a gazdák (O, hát persze, hogy voltak. Kb 50 méterre.) nem nagy szándékot mutattak segítségnyújtásra. Nem ez az első eset, hogy ez a két kutya megtámadott minket, de az utolsó, hogy túlélték. nem tudom még, hogy gázsprét, gázpisztolyt vagy viperát fogok alkalmazni ellenük, de mostmár meguntam kurvára ezt a módit. Szerintem a viperát fogom választani, asszem azzal nem nehéz szécsapni a fejét egy ilyen vérengző fenevadnak. Ha a gazdája be mer szólni, akkor ő is kap pár pofont. Nem tudom mit képzelnek az ilyen idióták, miért nem tartják pórázon a kutyájukat. Majd megtanulják, hogy ezt így nem lehet csinálni. Párom már nem mer egyedül elmenni kutyát sétáltatni. Lassan talán összejön a baba is, és nem várom meg, hogy baja essen egyszer Adrinak és a babának, amikor éppen nem vagyok ott, mert túlórázok, vagy mittudom én hol vagyok éppen. Nem lehetek mindig velük. Miután sikeresen elmenekültek a rohadt dögök szörnyű dühöm elől, elindultunk visszafelé, amikor Adri felsikított valami förtelmesen, mert azt látta, hogy véres a Malac feje. Már éppen fordultam vissza kicsit elbeszélgetni a két köcsöggyerekkel, amikor kiderült, hogy csak a póráz tekeredett rá az orrára, és az látszott a sötétben úgy, mintha vérezne az egész arca. A frászt hozta rám. Szerintem a nőknek születésük előtt évekig edzik a sikítóizmukat, hogy ilyeneket tudjanak produkálni. Egyébként meg sem próbálok beszélni ezekkel, mert nem lehet. Teljesen idióták, ez már kiderült az első beszélgetésből. Viszont jó kis “ellenséget” fogtam ki magamnak, biztonsági őr, jó nagydarab és még taiboxol is a baromarcú. Gondolom ezért is ilyen nagy az arca. Még egy darabig…
Péntek reggel borzalmas dugók voltak. Ezt még tetézte egy-két balfasz, aki a kétsávos, de mindkét sávban tömött úton úgy próbált előre jutni, hogy hol a belső sávba rántotta át a BMW/Audit-t, hol a külsőbe. Persze mindezt bármilyen irányjelzés nélkül. Igazán kellemes volt, amikor éppen megállt a sor, és hirtelen megjelent előttem egy BMW elvéve a féktávomat. Amikor egyik sávban sem volt, akkor a felezővonalon közlekedett a parasztja. Na egy-két ilyen rángatózása után meguntam a mókát, és egy jó nagy gázfröccs következtében bestartoltam mellé, amikor az én sávomban csak 50 centiméternyit tartózkodott. Éppen el akart kezdeni “átjönni” valószínűleg, mert eléggé megijedt, és az elenkező irányba rántotta a kormányt. Majdnem még az útról is lement. Én vérszomjasan vigyorogtam feléje, de nem méltóztatott rámtekinteni még véletlenül sem. Viszont megszűnt az ugri-bugri játékocskája a parasztagyúnak. Meg sem próbálom érteni, miért csinálta. Ráadásul az összes lámpa sárgán villogott befelé, de az a kisebb probléma, a gond a sok paraszttal van. Kéne kicsit ritkítani őket.
