Tegnap volt nagyi temetése. Voltatok már olyan temetésen, ahol nem szakadt az eső? Én még nem. De ez volt a legdurvább. Egyes helyeken bokáig ért a víz, és 3 méter távolságból már nem hallottam mit mond a pap… Bár nem is nagyon érdekelt, eleget beszélt bent a ravatalozóban, és hamar rájöttem, hogy fölösleges hallgatni, mit mond, semmi értelme. Akkora sár keletkezett az agyagos földből, hogy egész végig a srácokat féltettük, akik a koporsót vitték, nehogy beleessenek a sírgödörbe! Nagyon csúszot minden, mindenki szarráázott. Röviden (bár kicsit túlozva) összefoglalva kábé úgy lehetne a legéletszerűbben jellemezni a temetést, hogy egy hosszú unalmas beszéd után “elúsztunk” a sírig, ahol leeresztették a mamát a “tóba”…
Nagybátyám kivételesen nem volt részeg. Azt hiszem nem látom többet az életben. Őszintén örülök!