Az idei évben kerül megrendezésre a 14. Budapesti Nemzetközi Pezsgő- és Borfesztivál, amelynek lassan egy évtizede kísérő, majd társrendezvénye a Szüreti Sokadalom a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. A magyarországi szőlő- és borkultúrához kapcsolódó hagyományok bemutatására törekvő, kétnapos ünnepi sokadalom a múzeum sajátos adottságait kihasználva, a 19. századot idéző paraszti miliőben zajlik. A népi építészeti környezet, valamint a hozzá tartozó hiteles tárgyi világ meggyőző keretet ad a rendezvénynek.
A fesztivál idei díszvendég a Szekszárdi Borvidék.
Helyszín: Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Kis családommal felkerekedtünk, és meglátogattul Szentendrén a fenti rendezvényt. Első meglepetés akkor ért bennünket, mikor kiderült, hogy a rendezvény ellenére semmilyen különjáratot nem indítanak a Skanzenbe… Ami jár, az is nagyon ritkán. Az sem csuklós! Alig fértünk fel. Már a megállóban balhé volt. Érkezett két fiatal lány, és később egy idősebb hölgy, aki pofátlanul leszarta, hogy mások már 1 óra 10 perce ott állnak sorba, pld mi is, mert lekéstük éppen az előző buszt, beálltak a sor elejére. Hatalmas hőbörgés lett, szinte egy emberként kezdett balhézni mindenki a megállóban, de nem értünk el semmit, mintha nem is hallották volna, ott maradtak, ahol voltak. Apósom jó fej volt, amikor leültünk pont szemben üt velem a paraszt nyanya, erre a másik oldalról jó hangosan átszólt, hogy „pont kifogtuk a büdös bunkókat, velünk szemben ülnek” éppen. 
A nő vörös volt, mint a tűz. Természetesen ők, akik 5 perccel indulás előtt érkeztek, le tudtak ülni, miközben mások meg, akik egy órával előbb kimentek, álltak. Nekem sikerült leülni, de végül átadtam a helyem egy hölgynek, aki egy gyerekkel a karján áldogált. Nagy nyomorgás volt, ennek ellenére minden megállónál még többen próbáltak felszállni, és a sofőr meg állandóan beszólt, hogy menjünk már beljebb. Nem értem az ilyen barmokat, ahelyett, hogy indítanának sűrűbben buszt, minket baszogat, amikor már így is lábujjhegyen álltam, meg mások az én lábamon, és beszorítottak a kalaptartó alá, lehúzott fejjel, kb 80 fokos szögben, alig kapaszkodva. Volt némi szóváltás is a dologból.
A belépő 1200 forint volt, ami szerintem drága volt ahhoz képest, amit kaptunk érte. Bemehettünk 4-5 parasztházba, és megnézhettük a bútorokat. Ilyet már láttam ingyen. Bort kóstolójeggyel lehetett inni. Egy jegy 80Ft-ba került. Egy deci bornak 1-4 jegy volt az ára. 5 féle bort kóstoltam: Királylányt, Rosét, Merlo-t, Szürkebarátot és Furmintot. 11 jegyembe került. Egyik bor sem volt az igazi, nem voltak elég „érettek”. Talán a furmintnak már volt valami borhoz hasonló íze, nem volt olyan „nyers” íze, mint a többinek. Adrinak vettünk egy tök jó inget, olyan parasztnénis fehér ing, jól áll neki nagyon.
Hazafelé nagy volt a riadalom, mert amikor megjött a busz, teljesen tele volt. Szerencsére nagyon sokan leszálltak, és végén hatalmas tolakodás után (nem mi, mások, mi nem vagyunk idióták, hogy ne lássuk, hogy üres a busz…) még le is ültünk. Egy csomó hely volt még a végén, de ezt a sok barom nem látta, és egymást taposva mentek felfelé. Apósom majdnem megpofozont egy fazont a nagy tolakodásban, mert be-be szólogatott neki valamit. Büszke vagyok az öregre, hetven éves létére nem szívesen kapnék tőle maflást! 
Összességében tetszett az egész, de a szervezés lehetett volna jobb. Talán jövőre javítanak rajta egy kicsit.
|
||||
|
|
|
||
|
||||
