Szegény malackára úgy találtam szombat reggel, hogy 5 nagy kupac rókát terített szét a konyhában. Remegett mint a kocsonya, és természetesen rettegett, hogy ki fog kapni. Napközben kicsit jobban lett. Már evett is, és játszott sokat. Aztán vasárnap kezdődött előlről az egész. Anya hétfőn elvitte a dokihoz, aki kettő injekciót is beletolt szegény kutyába, az meg sírt mint a vesztés, és még vérzett is neki a szuri helye. Azt mondta a doki, hogy vírusis nyomorhurutja van, és felírt valami gyógyszert, de anyám nem a tablettást választotta, hanem az ampullást, ki tudja miért, így ma asszonynak kellett rohangálni, hogy kicseréltesse valahol. Nem sikerült, kapott viszont fenykendőt, azzal kell a kutya szájába tolni az adagot. Erre kiváncsi leszek… Ha nem javul az állapota, akkor infúzióra kötik szegényt, nehogy kiszáradjon teljesen. Láttatok már egy kis szőrcsomó imádni való kutyát, amikor iszonyatosan szenved, és beteg? Hát nem egyszerű látvány, már előre rettegek, ha ez ilyen szar, mi lesz, ha lesz gyerekem, és ő lesz ilyen beteg! (Jut eszembe, gyerek projekt még mindig folyamatban, de semmi eredmény még mindig, most megint kezdődnek/folytatódnak a vizsgálatok. )