Giant morcos blogja

Nem tudom mi a fene van, valószínűleg most jön ki rajtam a decemberi betörés miatti stressz, de az elmúlt napokban egyszerűen képtelen vagyok normálisan aludni. Minden neszre felébredek. A legrosszabb eset az volt, amikor arra ébredtem, hogy világít a riasztó mozgásérzékelője abban a szobában, ahol alszunk, és elemlámpa fényét láttam a falon. Ez volt az egyetlen igazából, amikor nagyon megijedtem, és kiugrottam az ágyból, felnyomtam a villanyt, és gyorsan körbenéztem a lakásban. Valószínűleg álmodtam, de úgy tűnt, hogy ébren voltam, amikor ezt láttam, én meg mernék esküdni, hogy már fent voltam. :S Kicsit szar, mert sose tudom kialudni magam emiatt. Tegnap este is elaludtam 11.00-kor halálosan álmosan, direkt angolra sem mentem, hogy kipihenjem magam, erre 11.10-kor teljesen éberen felébredtem valami zajra, és órákig nem tudtam visszaaludni. Persze reggel halálosan álmosan ébredek. És ez megy nap mint nap.
A legrosszabb, hogy még a környezet is összeesküdött ellenem, egyik éjjel Adri dobta el a párnáját a fotel felé, ahol az elkezdett szépen lassan lecsúszni, közben olyan hangot adott, mintha valaki túrkálna a fotelban, tegnap éjjel pedig a konyha felől jött valami hangos csörömpölés. Amikor kimentem, a kutyát a sarokban találtam, a konyha közepén meg volt egy kés a földön, és a melegszendvicssütő zsinórja is a földön volt. Adri pedig felrakta kaja után a zsinórt, azt állította, a kés meg lövésem sincs, honnan került oda. Aztán olyan is volt, hogy az éjszaka közepén egyszer csak kinyílt a kisszoba ajtaja „magától”. Szóval minden összeesküdött ellenem. Ma elhatároztam, hogy lemegyek edzeni a garázsba, addig edzek, amíg mozdulni sem tudok, és akkor talán ma végre alszom egy jót! Kurva köcsög betörők, meg dögöljenek meg mind!

Mint már említettem, az előző postban, új törzshelyünk lett. A Csikeszben ugyanis beszüntették az Amstelt, ami a kedvenc sörünk volt, arra hivatkozva, hogy túl sokan panaszkodtak rá, hogy büdös, meg rossz, mert sokszor így szállították nekik. Érdekes, én a sok-sok év alatt egyetlen egyszer futottam bele olyanba, ami valóban szar volt… A többi sör, ami maradt, nagyon drága, viszont iszonyú szar is. Tiszta gáz, amikor lemegy az ember a haverjával egy-két sörre, és otthagy 4-5000Ft-ot mikor végzett, és csak 2-3 sört ivott fejenként.
Kipróbáltuk hát a Stones-t, ami régen Arany sas volt, előtte Bömbölde, később Coco-loco, meg még ki tudja hány neve volt, de szinte minden korszakomban jártam oda egy kicsit.
Amikor kipróbáltuk először tavaly decemberben, meghökkentünk, amikor 2000Ft-alatt fizettünk a 6 sörért! És egyszer ettem egy tatár beafsteak-et is, és így is 2400 Ft-ot fizettünk.
Ja, és nagyon csinosak a felszolgáló lányok is, az sem utolsó szempont. Sőt, még finoman is főznek, isteni a pizzájuk is, meg a tatár is! Olcsóbb, és jobb, meg több! Egy gond van, annyira felkapott lett, hogy mindenki oda jár, így nehéz asztalt találni még hétköznap is. Ráadásul rendelni is lehet tőlük, ingyen hozzák ki, és még csomagolási költség sincs. Hát nem semmi ez a hely, nem hiszem, hogy sokáig így marad, biztos vagyok benne, hogy árat fognak emelni, vagy bunkó pincéreket felvenni, vagy rosszabb szakácsuk lesz hamarosan. Bárcsak ne így lenne, de majd meglátjuk.

Szombaton harminc éves lettem. Délután a családdal ebédeltünk egyet a Csikesz étteremben, ami az esküvő óta a haverok nagy kedvence. Még öcsémék is eljöttek, bár betegek voltak mindketten, és öcsémnek tanulnia kellett. Hatalmasat sikerült már megint zabálni. Sajnos a honfoglaló vadászok levese, ami nagy kedvencem, most egyáltalán nem volt olyan finom, mint szokott lenni, viszont kárpótolt a kb. 25 cm x 25 cm-es borjú bécsi szelet, amit másodikként próbáltam elfogyasztani. Nem sikerült, túl sok volt. Elvittük haza. Megittam két üveg bort apóssal, egyiket az étteremben, másikat öcsém hozta ajándékba, azt apóséknál. Elég jól lezsibbadtam. Mikor hazamentünk, kitaláltam, hogy Laciékkal is el kellene menni ünnepelni, hiszen valami legjobb-haver-félék, vagy mi… Nem telt el fél óra, már mentünk is a Stonesba (új törzshely, huhh, tényleg erről még később mesélnem kell), ahol telt ház volt, ezért mentünk a Csikeszbe (én már másodszor aznap). Söröztünk, jagereztünk, berúgtam némileg, bár csak zsibbadásig, nem rosszullétig szerencsére. Egyszer harminc az ember nem? Mikor hazaértünk, lenyomtam a maradék bécsi szeletet, aztán aludtam volna, de nem bírtam. (ez megint egy másik történet). Egész napom ünnepléssel telt, de még nincs vége, hamarosan Zolkával, Pitcsodával, és talán Szőkéékkel csapunk még egy kis szülinapi murit a Csikeszben, mert ez már hagyomány!