Giant morcos blogja

Lassan kezdem megutálni a Guildwarsot. Nem a játék a szar, hanem azok az állatok, akik játszák. Mostanában csak PvP-zek, ráadául a Random Arénában, ahol 4 fős csapatok játszhatnak egymás ellen. A csapat tagjait véletlenszerűen válogatja össze a gép. Normál esetben, ha egy értelmes csapat összekerül, akkor még komunikáció is zajlik a csapattagok között. Általában a játék végén az ellenfél megköszöni a játékot, vagyis inkább azt szokták nyomni, hogy "gg", azaz "great game" / "good game". Na ez a fajta játék kezd kihalni. Mostanában bejelentkezem, és 10 perc múlva már örjöngök, hogy mennyi kis köcsög surmó állattal akadok össze. Lássuk mik szoktak előfordulni, amitől a falramászom:

• Fazont leverik, meg sem várja, hogy felélessze valaki, azonnal kilép. Így a csapat bentmarad három emberrel négy ellen, mondanom sem kell, marha nagy szívás. Általában az elsővel elindul a lavina, és mindenki kilép, csak te nem… Rengetegszer nyertem már úgy, hogy folyamatosan csak az újraélesztéssel foglalkoztam, hullottak a többiek mint a legyek, de nem volt gond, nyertünk.
• Fazont leverik, baromi nagy csata zajlik, ő folyamatosan anyázik, káromkodik, mindenkit szid, amiért nem keltik fel 1 századmásodpercen belül, és aztán kilép. Aki türelmesen vár, azt általában felkeltik, de sajnos nem mindig lásd alább
• Levernek az első 3 másodpercben, és a három "társad" közül egyik sem hajlandó feléleszteni még hosszú percekkel később sem (már ha életben vannak még), pedig TE VAGY AZ EGYETLEN PAP a csapatban, aki esetleg gyógyítani tudná a többit… Gratula.
• Fazon folyamatosan utasítgatja a többieket, hogy kit támadjon, merre menjen, persze lövése sincs a stratégiáról (érdemes pld. az ellenfél papját leverni először), mindenkit anyáz, lekezdőz, le anyabaszó kezdőz, hagy ne fokozzam.
• Nem vagy pap, van három pap a csapatban, de egyik sem gyógyít, inkább berogyol a tömegbe, és levereti magát mind, te meg meghalsz, mert gyógyítás nélkül nem sok esélyed van, ha nem vagy pap…
• A legjobban ez idegesít: noob… (noobie), fucker noob, idiot noob etc. Néhányan már odáig vetemedtek, hogy a karakterüket is így nevezik el: "I hate noobs" / "Fuck u noob". Egyszer olyan csapatba kerültem, ahová "be merte tolni a képét egy rohadt szemét 19. szintű f***szopó köcsög noob". Még meg sem mozdultunk, már szidták. Csak ő maradt életben… Érdekes. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell elrontani a játékot ezzel, aki nem tud másokkal játszani, az keressen magának egy csapatot, és menjen át a Team Arena-ba, ott megválaszthatja, hogy kivel akar egy csapatba kerülni. Gondolom ott is próbálkoznak, csak senki nem szereti az ilyeneket, és ki is rúgják. No meg kicsit nehéz ott bekerülni egy csapatba, néha sokat kell várni. Persze elég valószínű, hogy ezek az idióták 5-10 éves kis köcsögök, akiket jól pofán kéne baszni még most, hogy megtanulják korán, hogy kell viselkedni. Este, késő este már alig-alig fordul elő ilyesmi, mindenki tud normálisan játszani, a parasztok meg alszanak otthon. De szivesen végigpofoznám őket egyesével.

Kitaláltam egy új karakternevet magamnak: DaNooBius

Nem csak segítheti, veszélybe is sodorhatja az autóst a GPS helymeghatározó rendszer , olvasható a HWSW oldalán. Nos, szerintem ez faszság, nem a rendszer sodorja veszélybe az embert, hanem az idióta ember sodorja veszélybe magát. Nem igazán igényel semmiféle odafigyelést az iGo pld, mondja mikor mit kell csinálni. Aki meg olyan idióta, hogy menetközben programozza be a célt, az forduljon fel nyugodtan. Végül még az ilyen parasztok miatt betiltják a menetközben navigációsrendszer használatot is. Telefonálni ugye már nem szabad, ami teljesen jogos, bár mindenki leszarja azt is. A másik amin kiakadtam, hogy állítólag a megkérdezett emberek figyelmét az nem tereli el annyira, ha térképet néz menet közben, mintha navigációs rendszert használna! Gratulálok! Nekem olyan helyen van a Mitac Mio, hogy akkor is látom, ha nem nézek rá direkt. Viszont a térképet hajtogatni kell, és kurvára veszélyes, ha kihajtogatom a szélvédőre menet közben. Ez most biztos a papírtérkép-gyártók által fizetett kutatás volt…

Reggel akármennyire akartam időben indulni, megint nem sikerült. Ilyenkor képes vagyok a szüttyögéssel 3-4 HÉV-et lekésni, így egy órával később indulni. Ma is ez történt. Kivonszoltam a seggem az ügyfélhez, lezúztam pár bugot, előtte jól betankoltam kávéból a határ úti megállóban. Ebéd helyett most inkább leléptem, és visszamentem a céghez. Ott pikk-pakk írtam egy sharepoint doksi migráló toolt, kezelőfelülettel, meg minden, ahogy kell, még működik is, mint a kisangyal. Holnap élesben teszteljük 1500 doksin, ha ott beszarik, akkor dezintegrálom. Sikerült elintézni, hogy holnap kelljen csak mennem a másik ügyfélhez. Délután voltam a klinikán, hétkor hívtak, hogy minden rendben van. Szóval semmi bajom termékenységileg, meg szervileg sem. Juhéjj! Viszont most jön Adri harakiri-kezelése (naponta megadott időnként injekciót kell magának adni a pocakjába. Még a munkahelyen is. Uhh. Mondtam neki, hogy engem ne kérjen meg, mert nem vállalom. Rosszul lennék közben asszem. Én csak egy dologgal szeretek döfködni!:) Este akkora mákom volt, hogy öcsém felhívott, elvigyen-e haza. Éppen azon agonizáltam, hogy nem fogok odaérni edzésre. Ráadásul halálomon voltam a két hot-dogtól, amit egész nap ettem. Így okos gyerek módjára edzés előtt fél órával betankoltam egy nagy adag kukoricás csirkelevest, meg egy mégnagyobb adag pörköltet tésztával. Majdnem hányásig ettem magam. Edzőm csak ennyit mondott, mikor megkértem, hogy ne verjem ma gyomron, mert lehet, hogy lehányom: "Hát te egy okos gyerek vagy! De nem áll szándékomban." Tudom én, hogy két órával edzés előtt már nem szabad enni, de ez a való világban nem működik sajnos. Nem tudom hogyan, nem tudom ki, de valaki nagyon pofánbaszott edzésen. Szerencsére nem tört ki a fogam. Az egyész úgy kezdődött, hogy "Sanyi, gyere ide légyszives. Most olyat fogunk játszani, hogy te beállsz ide középre, és az egész csoport megpróbál téged kimozdítani innen, akinek sikerül elfoglalja a helyedet." Persze az egész csoport egyszerre! Olyan volt, mint a kicsi a rakás. Csak azt éreztem, hogy az egyik oldalról meglöknek, a másikról meg csattan valami a képemen, aztán már kívül voltam. Azért két támadást visszavertem előtte, a gyorsabbakat, bár erre nem esküszöm meg, mert nagyon gyorsan zajlott minden, aztán elért a tömeg. Ma "megtanultunk" minden irányból könyökkel ütni, plusz ugyanezt kalapács ütéssel véghezvinni. Nagyon örültem, hogy volt köztünk egy párna, bár néha nem sokat védett. Egyre jobban csípem a "harcos" részeket. Slowfight gyanánt rendesen lezúztuk egymást néha. Azt mondta edző, majd ha lesz mindenkinek védőcucca (nem t’om menyit véd egy fogvédő, meg egy herevédő, de előre fosok, hogy meg fogok halni ), akkor kell egymást széjjelverni totálba, addig nem.

Egyre szarabb volt már a notebookomban a DVD író, ezért vettem ezt a kis aranyost. Eddig max négyszeresen tudtam írni, mostmár 16x a max. "Kicsit" gyorsabb, kb 5 perc egy DVD. Gyorsan el is kezdtem backupolni a winyóimról a cuccokat, felszabadítottam 80 gigát kapásból. Az előzővel az volt a gond, hogy mindent írt faszán, kivéve az adat dvd-ket, szóval filmet, zenét lehetett vele tolni, de igazán fontos dolgokat nem. Jópár DVD fajtát kipróbáltam, de semmi nem segített rajta. Sőt, az utolsó két 25db-os csomagban lévő DVD-kre egyszerűen azt mondta, hogy nincs bent semmi a meghajtóban. Érdekes, miután a másikkal megírtam, akkor már felismerte, és kezelte rendesen. Nagyon megkedveltem a kicsikét már az első napon. Backupolás közben bele-bele nézegettem a Stargate-SG1-ba, Stargate Atlantisba, Battlestar Galacticába, és megint kedvet kaptam a sorozatnézéshez. Sajnos. Minden időmet el fogja vinni egy darabig, mire bepótolom ezt a kb. 80 részt, amivel összesen el vagyok maradva.

Mi lehet rosszabb annál, mint amikor az embernek projektátadása van valamelyik nap? Hát az, amikor kettő van, és egyszerre, két különböző ügyfélnél a város két ellentétes szegletében. Az egyikre én mentem, a másikra a rendszergazdánk. A főnökel való meeting után az én főnököm lelépett, én pedig kipakoltam a notebookot, és nekiálltam javítani azt a néhány hibát, ami még maradt. Eközben 5 percenként csörgött a mobilom, hogy ez miért van, meg az miért van, meg mit csináljon, meg jajj, miért nem én jöttem élesíteni a rendszert, meg ilyenek. Amiben tudtam segítettem, bár volt pár X-Akta, amiben azt hittem nem tudok, de végülis tudtam. Miért van az, hogy az emberek nem nézik meg a hibákat??? Kiírja,hogy Sharepoint COM Exception hétmillióezerhatszázistenfasza errorcode, erre anélkül, hogy rágooglézna visít, hogy hát ez mármegint a mi rendszerünk hibája. Persze elsőre megtaláltam egy forumban, hogy ha a köcsög Sharepointban beállított Application pool nem egyezik az IIS-ben beállított application poollal, akkor jön ez az error. Persze ő cseszte el, na nem direkt, de akkor is. Kicsit széjjel voltam esve, ráadásul az ügyfélnél nem tudom bevinni a szükséges kávéadagomat(napi három bögre, kb fél liter kv összesen) így már csukódott le a szemem, miközben próbáltam rájönni, hogy miért szar már megint minden, amit leteszteltem nálunk, és ment csodásan… Sajna az egyik buggal szoptam fél délután, így nem készültem el. Az ügyfélfőnök finoman jelezte, hogy jó lenne, ha ezt már megcsinálnánk most így rögtön, vagy ha ma nem, akkor hétfőn jöjjek reggel. Másik ügyfél finoman jelezte, hogy hétfőn menjek már ki, mert nélkülem nem tudják megcsinálni, ami hátravan. Hazafelé felhívtam az én főnökömet, hogy most hogyan és mi módon szakadjak ketté, de nem vette fel a telefont. Egyébként másik ügyfélnél nincs is rám szükség, mert elmondtam mit kell csinálni, és kurvára egyszerű, csak könnyebb engem szopatni, mint megcsinálni. Tipikus 2 órát utazok, kettőt kattintok megoldásról van szó. Nincs kedvem menni. Úgy döntöttem, saját hatáskörben, hogy a bugfixes ügyfélhez megyek reggel, talán menetközben felhívom a főnököm, hogy szóljak neki, tüzet kéne oltani a másiknál, de nem biztos, havonta egyszer kérdezi hogy mi van, szóval eléggé szabad kezem van, és nagyon jól elvagyok egyedül, boldogulok ügyféllel, mert értelmes fajta. Viszont a másik már más egy kicsit, mert nem ért hozzá, nem fejlesztő stb. Először azon agyaltam, hogy mindkettőhöz megyek, de az necces. Főleg annak tekintetében, hogy 4 felé már indulnom kell a kórházba, csak lennék már túl rajta. Az a gáz ebben az 5 napos önmegtartóztatásban, hogy amikor nem szabad valamit, akkor ugye annál jobban akarja az ember. Holnap végre lejár. Ez az öt nap valami iszonyat volt, az eleje óta minden éjjel szexet álmodok, és már elegem van nagyon. Persze lehete, hogy legyintek, jó, akkor nem megyek ma kórházba, és akkor megint öt napot önmegtartóztatok, de kapja be mindenki! Nem és nem!

Megtörtént. Korán volt. Fél kilenkor. Szombaton. Az idő kurvára kevés volt, lehet hogy nem lesz meg az ALAPFOKÚ írásbelim, ami egy röhej lenne. utolsó öt percben kezdem el írni a harmadik feladatot, ami egy levél volt, és elég rövidre sikerült idő hiányában. Ha arra nem kapok pontot, akkor már biztos nincs meg… (Kicsi a világ, most jelentkezett az egyik exbarátnőm a wiw-en, akit múltkor nem ismertem meg a buszon, mert régen még nagyon vékony volt, most meg két gyereken túl van, és nem vékony, és egyébként legalább 10 éve nem láttam azelőtt, és most 5 sorral ült mögöttem a vizsgán állítólag, de rohant, ezért nem várt meg… Azután, hogy nemrég öszefutottunk. Az ilyeneken elgondolkodom néha, hogy mitől most, és miért? Véletlen? nem mintha érdekelne. )

Tegnap eléggé fáradtnak éreztem magam, minden porcikám fájt. Nem nagyon volt kedvem edzésre menni. Szerencsére a sok éves tapasztalatból tanulva elmentem, és az edzés után már semmi bajom nem volt. Most már semmim nem fáj, és feltöltődtem energiával. Jó kis kemény edzés volt megint, de most nem viselt meg annyira, mint az előző. Eddig nem volt szükség védőcuccra, de mostmár mindenképpen szerezni fogok legalább egy tökvédőt! Egy olyan technikát tanultunk, ahol tökön kellett verdesni a támadót, aztán meg még rugdosni is. Mivel nem volt védőcuccom, ezért amikor rajtam mutatta be az edző a techinkát, a kezemet kellett odatartani, de az nem nagyon védett meg, igaz nem is nagyon lettem megcsapkodva, de azért egy pár másodpercig zsibbadtak a golyóim. Volt egy pillanat, amikor könnyes búcsút vettem öcsémtől, biztos voltam benne, hogy neki vége. Rajta mutatták be, hogyan kell a térdrúgást gyakorolni, és kapott rendesen. 8 kilót fogytam két hét alatt! Már alig van a hasamon háj, bár még igen messze van a kockástól. Ha így folytatjuk, akkor viszont 1-2 hónap múlva egy gramm fölösleg sem lesz rajtam. Mindig azt hittem, hogy nem leszek már lazább, de a nyújtásnál sikerült meglepni magam, lazább vagyok mint valaha, és ez csak egyre jobb lesz, úgy érzem. Először használtam/tunk pontütő kesztyűt. Imádom a rúgópárnás gyakorlásokat is, de ez a kesztyűs még izgalmasabb, mert kisebb az eltalálandó felület. Mikor lesz már hétfő, edzésre akarok menni! Ja, szurkoljatok nekem, nehogy holnap megbukjak az alapfokú írásbelin! Simán el tudom képzelni, hogy megvágnak a tegnapi alulpontozás után.

Tegnap voltam dokinál. Hát nincs szarabb annál, amikor egy másik pasi nézegeti az ember farkát, sőt fogdossa. Szegényt még meg is ultrahangozták. Nincsen semmi szervi rendellenesség. Parancsba kaptam, hogy éljek házas életet este, aztán 5 napig ne. A farkam sokkott kapott a tortúrától, alig volt kedvem szexelni. Hétfőn kell vinnem majd a "cuccot" (na nem a mostanit ). Kicsit magasabb lett az ár, mint telefonban a másik doki mondott. Hát nem olcsó, de akkor sem megyek a SOTE-ra! :S Egy percet sem kellett várakoznom, úgyhogy nem volt időm aggódni, hogy milyen kínos lesz az egész. Ahogy beléptem a váróba, pont időben, már mehettem is be a rendelőbe. Eléggé kellemetlenül kezdtem érezni magam, amikor megláttam, hogy a sarokban van egy kis fülke (kicsi, nem túl zárt, kényelmetlen) valami furcsa alkalmatossággal benne, ami egy lavor és egy tölcsér keveréke, ahol sejtésem szerint majd produkálnom kell valami eredményt, de szerencsére nem kellett. Ráadásul nem volt szép nővérke egy sem.

Tegnap voltam szóbeli nyelvvizsgázni a Rigó utcában. Tök jól ment, nagyon kötetlen volt, szerintem kiemelkedően jó voltam, sajnáltam a bizottságot, mert nem adhatják meg nekem a középfokot, pedig kurvajó voltam, említettem már? Nos így utólag beigazolódott, amit eddig pofáztam, hogy jó lesz először az alapfokúra elmenni, nehogy megszívjam. A tegnapi eredmény után tutti, hogy a középfokon megvágtak volna. Nagyon ki voltam akadva, amikor megláttam az eredményemet: 46 pont a 60-ból! 76.6%. Szerintem ez elkeserítően szar, ahoz képest, hogy most fejeztem be egy középfokú tanfolyamot! Most elhihetném, hogy tényleg ilyen szar voltam, de ez nem igaz. Még a bizottság is azt sugallta a kérdéseivel, aviselkedésével, hogy nagyon jó vagyok, ezek után lövésem sincs, hogy mi a faszért kaptam csak 46 pontot! Megpróbáltam átgondolni az egész szitut, de csak két hibát tudtam utólag felfedezni magamban, azik is csak szótévesztések voltak, amiket azonnal javítottam is. Nyelvtanilag nem hibáztam, ebben biztos vagyok. Szinte alig kellett a megadott témáról beszélgetni, folyamatosan kérdezgettek mindenfélét pld: hol dolgozom, mit csinálok, mi a hobbim. Felhoztam a küzdősportot, akkor arról kérdeztek, előtte a szakmámról, aztán elbeszélgettünk az Alone című krimiről, amit most olvasok, és tetszett nekik, hogy angolul olvasok. KÉrdezték, hogy használom-e az angolt rendszeresen, és elmondtam, hogy igen, az előző munkahelyeimen sokat kellett beszélnem is angolul. Folyamatosan beszéltem, nem akadtam el egyszer sem, egy alapfokú vizsgán úgy kell beszélni, mint az amerikai elnök, vagy mi? Kurvára nem értem én ezt a pontozást. Alapfokún az kap max pontot, aki felsőfokon tud beszélni vagy mi? Kicsit a középiskolai fizikatanáromra emlékeztet ez, aki azt mondta, hogy nála Einstein kapna ötöst, ő maga négyest, mi max hármast…

Tegnap tanultunk egy kis fojtogatást, és az azokból való szabadulást. Az egyik fojtásnál a földön kellett feküdni, a végén már úgy, hogy a mellemen térdeltek közben. Hát az valami csúcsszuper érzés! Főleg, ha öcsémet kell lerugdosni magamról a maga 100 kilójával. Alkarom vörösben pompázik, részben öcsém vaskemény csontjai miatt, részben egy újonc srác miatt, aki elég furcsán blokkolt állandóan. De nem panaszkodom, élvezem. Edzés előtt észrevettem a falon, hogy kungfu edzés van pont előttünk. Egyből felkeltette az érdeklődésemet, főleg, amikor megláttam, hogy az egyik Shaolinos edzőtársam tartja az edzést. Sikerült beszélnem is vele, már Si-heng szinten van a srác, amikor még én jártam, akkor a si-heng az én si-taijon edzője volt! Nem kis előrelépés, bár ha belegondolok, hogy legalább 6-7 éve hagytam abba, akkor azért már érthetőbb. Megint fasza erőnléti edzés volt, bár a többiek szerint laza volt. Biztos én vagyok még gyík. Jó sok fekvőtámaszt toltunk, lépcsőzetesen csökkent tízről kettőig, közben kis gyakorlás is volt. Edzés végén, amikor árnyékbokszoltunk, már csak nagyon nehezen tudtam tartani a kezeimet, úgy éreztem, leszakad a vállam. Azt már nem is részletezem, mennyire nehezemre esik a járás, és az egér tologatása az izomláz miatt!