Lusta vagyok mindenről külön postot írni, és címet kitalálni, ezért most ömlesztve az elmúlt nap eseményei:
Hétfői Krav Maga edzésen három emberrel kellett harcolni, ez nagyon tetszett, megmutatta, hogy igazából még lószart sem tudok, és max 1 perc alatt lenyomnának, mert elfogyna az erőm. Az egyik ember rugópárnával közelített, a második késsel, a harmadik pedig csak úgy "szerelemből" megpróbált átkarolni. Ez szépen végtelenítve ment, amint az egyiket lenyomtam, jött a másik. Öcsémnek volt asszem a beceneve, hogy Gólem, de majd kijavít ha nem. Már értem miért: alig bírtam kitekerni a nyakát. Nagyon jól bírtam az edzést, egyszer sem fogyott el a levegőm.
Leálltam a cigivel szombaton. Első három nap kipróbáltam milyen tapasszal, de ma már azt sem raktam fel, mert érzem, hogy nem kell. Kicsit gyors a hatás, tegnap este csak úgy rágyújtottam (megerősítendő, hogy a cigi büdös, rossz és nem akarok cigizni), és az első slukk után dobtam is el a cigit, annyira szarul esett, hogy majdnem hánytam. Kíváncsi leszek, ezennel hány hónapig bírom cigi nélkül. Az eleje mindig könnyű, aztán néhány hét után szokott jönni a gáz, amikor hiányozni kezd. Egyik este elkezdtem vitatkozni az egyik haver nőjével arról, hogy mi kell a leszokáshoz. Szerinte csak akaraterő. Szerintem ez nem igaz. Ő még sosem gyújtott rá egyébként. Hiába akarok leszokni, ha egyszerűen meghalok egy szál (mit egy szál, egy fél doboz cigiért). Minél jobban türtőztetem (tudtátok hogy ez rövid "ü"??? Meglepődtem.) magam, annál jobban kívánom, és egyik nap megtörik az ember, és azonnal vesz két kategóriával erősebb cigit annál, mint amit addig szívott. Én eddig csak akkor tudtam abbahagyni, ha volt valami motiváció. Mint pld most az edzés. Akarok levegőt kapni és kész. Már most is sokkal jobb.
Eltűnt a bélyegzőm. Két napig lakásfelforgatás volt. Mindig ugyanoda szoktam rakni. Nem értettem, hová lehetett. Mindent átnéztem többször, órákat elbasztam a kereséssel. Asszony nem látta sehol, nem rakta el. Ma reggel hívott, amikor már a buszon voltam, hogy megtalálta a fiókban. Abban a fiókban, ami ahhoz az asztalhoz tartozik, AMIN tartani szoktam. A fiókban csak zacskókat tartunk, de valahogy mégis berakta valaki a fiókba. Anyós, vagy Adri. Na ezért utálom, ha az én cuccomat más rakja el. Ma akartam megrendelni az újat.
Tegnap reggel hétkor telefoncsörgésre ébredtem. Az ablakostól volt valaki. Negyed nyolckor csörgött volna az óra, kicsit kómás, és nagyon morcos voltam. Nem tudom mi a faszt képzelnek ezek! Jó hogy nem hajnal háromkor hívnak… Elvileg 8-9 hét a legyártási/szállítási idő a rendelt ablakokra, de most valahogy összekapták magukat, és két hét alatt kész lett, és már jöttek volna tegnap szerelni. Hát csodálatos. Nem tudom, honnan veszik, hogy én 5 perc alatt reggel hétkor el tudom intézni, hogy kivegyek egy nap szabit, mert ők jönnek kilencre… Adri beteg, otthon van, de orvoshoz kellett mennie, ezért mára rakattuk a szerelést. Jól kibasztak velünk, eddig ugye örültünk, hogy nem egyben kellett kifizetni a 250k-t ( 1 ablak + 1 erkélyajtó + 1 kicsi bukó ablak az ajtó fölött ), mert csak a felét kell előre, aztán szereléskor a másikat. Most így egy hónapban kell kiperkálni az egészet. Szerencsére van félrerakott pénzünk, de azért nem örülök, hogy ki kell venni belőle.
