Giant morcos blogja

Tegnap nem bírtunk ellenállni egy aprócska mikrohifinek. Ő lenne az (LG-LX-U251D):

Szétnéztünk három nagyobb áruházban, de ez volt az egyetlen, ami megfelelt minden igényünknek. A kevés hely miatt a legfontosabb követelmény az volt, hogy ne felfelé nyíljon a CD tálja, hanem előre, és ne legyen drága. A másik három fontosnak tartott funkció az RDS-es rádió, a full távirányítás, és az MP3 lejátszási képesség volt. Nos ez a kütyü felülmúlta minden kívánságomat, van ugyanis rajta egy USB port is! Ide rá lehet csatlakoztatni az asszony MP3 lejátszóját, és akár egy Pendrive-ot is, tegnap leteszteltem, simán felismerte, és már játszotta is a zenét az 1GB-s pendrive-omról is, ahogy kell! Egy dolgot még nem próbáltam: usb racket rádugni, és a 120G-s vinyót letesztelni, felismeri-e.  A doksiban azt írják, hogy "a tokozott merevlemezlejátszás nem támogatott", nem tudom az mi, remélem nem erre gondolnak.

Régebben írtam egy postot arról, milyen könyveket vettem, de még nem volt időm leírni, hogy milyenek voltak.

Az "Alone" című könyvvel kezdtem, Lisa Gardnertől. Ez volt az első angol nyelven végigolvasott könyvem. Hihetetlenül jó stílusban van megírva, nem okozott gondot az olvasás, bár természetesen pár szót nem értettem néha, de élvezhető volt az elejétől a végéig. Nagyon tetszett az egész történet, nem volt benne egy unalmas oldal, szinte le sem bírtam rakni. Fel is bátorodtam, hogy ilyen jól megy, és elhatároztam, hogy mostantól csak angolul olvasok. Hamar rá kellett jönnöm, hogy nem minden könyvet tudok ilyen könnyen elolvasni. A Da Vinci kódot is elkezdtem, de a századik oldalnál úgy döntöttem, hogy inkább áttérek a magyar nyelvű változatra, ami szintén otthon volt. Még azon is gondolkodtam, hogy elölről kezdem, de rájöttem, hogy a lényeget itt is értettem, de mégis borzasztóan zavart, hogy egy oldalon legalább 30-40 szót nem értek.