Giant morcos blogja

Josh Morten nem mindennapi utolsó kívánsága, felháborító, hogy nem teljesítették a hölgyek…

Ha már közlekedésről volt szó, egy mókás kis rajzfilm a témában, régi de jópofa: "Yes & No", és egy másik, nem csak közlekedés, de az is: "Europe & Italy"

Ma megnéztem a három félbehagyott postot, ami a blogomban heverészik draftként. Már nem emlékszem miért nem postoltam el akkor ezt. Érdekes volt olvasni, hogy mennyit szívtam akkoriban, és mégis mennyit vártam, mire leléptem az előző munkahelyről. Szerencsére a múlt heti egyszeri balhé óta megint nyugi van. Szerintem fickó belátta, hogy nem ér semmit ha üvöltözik, csak rosszat tesz, és azóta kedves.

Ma este megyek exfőnököm búcsúbulijára, házhoz. Sütögetés, sör, bor megminden lesz.

June 09, 2005 @ 13:08

Borzasztóan fáradtnak érzem magam hetek óta. Nem tudok semmit csinálni szinte, csak aludni. Páromat négy napja nem is láttam csak futólag, mert későn érek haza. Viszont ennek ellenére, reggel hiába állítottam kilencre az órát, valamiért felébredtem már hétkor. Akárcsak tegnap… Abban a pillanatban nem is voltam álmos, viszont most az vagyok, de nagyon. Este hazafelé majdnem elaludtam a kocsiban. Tegnap megint rám kellett várni a builddel. Kicsit "mókás" volt, mert előző buildnél is ez történt. A kapcsolat az a két eset között, hogy mindkét alkalommal talált az üf. egy critikus bugot az én kódomban, mindkét esetben UC szerint megkérdőjelezhető volt a dolog, vagy nem volt tisztán leírva, viszont mindkét esetben drasztikus (nem fejlesztési, hanem üzleti logika szerinti) módosításokat kellett eszközölnöm a kódomban, tegnap pedig még más kódjában is, mert akié lett volna, ő már nem volt itt. Mindkét esetben a build előtt 10 perccel érkezett a defect. Mindkét esetben elég húzós dologról volt szó. Egyszerűen nem értem, hogyan lehet ezt megtenni, hogy utolsó órában állnak csak neki tesztelni. Három hete nem volt egyetlen bugom sem, és kapásból kaptam 5 perc alatt négyet olyan kódban, amit már hetekkel ezelőtt csináltam, és kint volt a szerveren tesztelhető állapotban. Legszívesebben felálltam volna, és elsétáltam volna haza. Nem tudom mit gondoltak a többiek, de gondolom, hogy már utálnak legalább egy kicsit emiatt, hogy "miattam" kell itt szívni tízig. Engem idegesít, és akárhogy is van, én izgulok emiatt, hogy mit gondolnak. Előző alkalommal ráadásul hiába kódoltam két-három órát, végül kihagytuk a kódot, mert nem biztonságos utolsó pillanatban berakni. Hazamehettünk volna hatkor, mert régen készen volt az a build. Kezdek nagyon belefáradni ezekbe a dolgokba. Visszaszoktam a cigire is. Közben nem jut időm az edzésre sem. Nem jut időm a páromra sem. Szabadidő? Az meg mi a lófasz??? Egy jó kis szanatóriumot akarok egy kis egyszerű szobával, ahol elbújhatok egy-két hétre pihenni. Elolvasni azt a 30-40 könyvet, amit az utóbbi pár évben vettem, de a fáradság miatt elalszom az első 5 oldal olvasása után. Minden este. Befejezni azt a 4-5 projektet, amibe belefogtam otthon, és elkezdeni azt a 10-15-öt, amiket tervezek megcsinálni. Egyszer otthon tölteni kikapcsolódással egy egész hétvégét! Úr Isten, elképzelni sem tudom, milyen lehet egy egész hétvégén át azt csinálni, amit szeretnék. De még egy fél napot sem tudok elképzelni már. Azt hiszem az idegeim pattanásig feszültek, az első vélt vagy valós sérelemre ugrok. A szabadságomon ablakot fognak szerelni otthon, a maradék napokon pedig PVC-t fogok lerakni a konyhába, le fogom festeni a falat, és a csempét. Legalábbis az elős hétre ez van tervezve. A másodikon remélem pihenni is fogunk. A legnagyobb problémám, hogy a család sem érti meg, hogy pihenésre van szükségem. A hétvégi vitorlázás pld. pihenés volt. De délelőttre anyós már nagybevásárlást szervezett, hogy egy percet se tudjak otthon tölteni. Le is mondtam, morcosan. Mostmár nem vagyok az a kedves, jópofa gyerek, aki elsőre ugrik, mindent eltűr tőlük. Nem magyarázok, nem vitatkozok. Ráérsz? Nem. Miért? Mert nem akarok. Ezen nincs mit vitatkozni tovább. Eddig mondtam, hogy gépezni akarok, vagy korizni, akkor azt mondták, hogy jó, akkor úgysem csinálok semmit, menjek segíteni. Ti hogyan osztjátok be az időtöket? Mi fér bele? Mi nem? Milyen kompromisszumokat hoztok? Hogyan bírtok tonnányi könyveket elolvasni napok alatt, amikor én egyet sem hónapok alatt? Hogy lehet három órába belezsúfolni edzést, párkapcsolat ápolását, gépezést, evést-ivást, fürdést, főzést??? Mivel lehet kikapcsolódni annyira, hogy ha beülök az autóba, ne kezdjek üvölteni az első perc után az idióták miatt? Hogyan lehet stabilan nyugodtnak lenni??? :-s

Asszem ezzel a fórummal elleszek egy darabig: Zsolti autósiskolája. 

Egy kis ízelítő Zsoltitól:

"Vagány

A sötétített üveg, spojler, dekor-maszk a lámpákon legalább plusz 10 lóerőt jelent, akármilyen igénytelen is a kivitelezése. Ha ezzel autónk elérte a 75 lóerőt, máris mi vagyunk Collin McRae.

Nincs szebb, mint egy ilyen szériaautó, amikor beállunk mellé a lámpánál és a letekert ablakon át halljuk benn a mélynyomón dübörögni a TNT, vagy a Cuncimókus Girls legújabb számát.

Egyáltalán. Nyári estéken egy bizonyos kultúrkörhöz való tartozásunkat demonstráljuk, ha lehetőleg ugyanazon az útvonalon végigdöngetünk letekert ablakú autónkkal vagy tizenötször, bemutatva az egész városnak, hogy nekünk már megvan Dopeman és Majkapapa legújabb közös száma.

Úgy az igazi, ha nőnemű egyed is ül mellettünk, ilyenkor legyünk különösen kemények és agresszívek. Toroljunk meg minden apró sérelmet, iszonyat gonoszan nézve, beintegetve, "Mi van, köcsög???" üvöltésekkel ki az ablakon.

Egyre vigyázzunk. A már korábban említett, felnyírt tarkójú, terepjárós-audis-napszemüveges igazságos izomtiborokra.

Vészvillogó

A vészvillogó azért van, hogy a szűk utcán megállva, egy sávot elfoglalva, kanyarban parkolva villogásával szórakoztassuk az autós közösséget (raving), míg mi ügyet intézünk, vagy lángost veszünk a büfében.

Néha megköszönhetünk egy-egy villantással vele valamit, például ha elengednek, vagy hagynak besorolni, de ez a gyengékre jellemző.

Az igazán KEMÉNY AUTÓS NEM KÖSZÖN MEG semmit! Egy rohadt kézlegyintés sem jár egy elengedésért, udvariasságért! Az udvariasság szánalmas, vidéki, kispolgári csökevény! "

Tegnapi edzésre tetőtől talpig beöltöztem: nadrág, póló, pulcsi, és az új tökvédő. Minden nagyon frankó, csak a nadrág kicsit hosszú, néha a sarkam alá szorult, viszont annyira jól levegőzik, hogy nem izzadt a lábam benne végre. A tökvédő meg egyszerűen csúcs, nem szorít, nem kényelmetlen, szinte észre sem veszem, hogy rajtam van, és nyugodtan rugdoshatták tegnap az edzőtársak, semmit nem éreztem benne. Otthon kíváncsiságból egymásba illesztettem a kettőt, és a régi szinte teljesen belefér az újba, annak ellenére, hogy az XXL-es, ez meg L-es. Na mindegy, már rég megtanultam, hogy az ilyen termékek méretezése lószart sem ér. Csak azt nem értem, hogy akkor minek van rá szabvány, ha nem veszik komolyan. Talán így már le tudom küzdeni a késztetést, hogy elugorjak, amikor edzésen tökön akarnak rúgni. Persze ez csak akkor jó, ha élesben viszont tényleg elugrom, edzésen viszont nem. Hát nem tudom, hogy működik-e a kettő reflex "egyszerre".