Legtöbb ember több személyiséget használ, és azokat váltogatja. A személyiség egy szerep, az, ami az ember valójában és ahogyan mások látják őt. Tehát, ha pld. tanár vagy, akkor egy másik személyiségnek látnak a gyerekek a suliban, mint a haverjaidnak a kocsmában, vagy a feleséged otthon stb. És ez nem feltétlenül rossz, sőt, nem is jó, ha összemosod őket egybe.
Vicces lenne, ha azt a személyiségemet "használnám" mondjuk egy céges meetingen, amit egyébkét mindig, a viccelődős fajtát akinek én érzem magam, asszem hamar kibasznának a cégtől, viszont nem szeretnék ezen változtatni, megkomolyodni. Ebből szoktak kialakulni a jó kis személyiségkonfliktusok.
Az asszony el akar menni végre már vásárolni, de kellesz hozzá sofőrnek, viszont a munkahelyeden meg elvárják, hogy dolgozz látástól mikulásik. Most akkor mi legyél? Jó férj, vagy jó munkásember? Mindkettő egy szerep, megfelelő elvárásokkal és szerepkörökkel, de nem tudsz egyszerre megfelelni a kettőnek, és szerintem szinte képtelenség olyan személyiséget kialakítani, ami mindkét helyen jó.
Éppen most vagyok egy ilyen helyzetben, hogy egyszer már elhalasztottam a szabit, emiatt asszonynak is el kellett, és most megint közeleg egy ilyen szitu, de ez még ugyanaz a szabi. Asszony azt várja, hogy intsek be a cégnél, és szó nélkül menjek el, viszont bent meg azt várják, hogy maradjak dolgozni, megint halasszam el. Konfliktus nélkül sehogy nem tudom megoldani, valaki haragudni fog, az biztos, de ha csak egy személyiségem lenne, akkor sem tudnék mindkettő elvárásnak megfelelni szerintem.