Egész héten nem volt lehetőségem kipihenni a bulit. Hétfőn az ügyfél volt kegyes végre elküldeni a tematikát, amit három napon keresztül oktatnom kellett náluk, pedig három hete könyörögtem érte. Persze délután küldte, így hajnali egyig készítettem a prezentációt. Így is csak az első napra sikerült összehozni. Az oktatás jól ment. Ahol kellett, improvizáltam. Másnap oktatás befejeztével megint prezikészítés következő napra. Harmadnap már nem kellett szerencsére készülni, így legalább egy kis sörözésre jutott idő. Pénteken pedig éjfélig hibát javítottam reggeltől. Elfáradtam mint állat. Szombaton és vasárnap edzőtábor volt, szombat reggel földharcot, délután kés-, vasárnap pedig botos támadás elleni technikákat tanultunk. Egyenként három órás volt minden edzés. Kikészültem mint állat. Három hetet kihagytam a betegségem miatt, hát az most hiányzott is. Mindenem fáj, és kék zöld vagyok, de megérte. 
Anyósom már megint megjegyezte "viccesen", hogy amíg nincs edzés, addig szóljak, ha hiányzik a fájdalom, vagy hogy összevernek, vagy valami ilyesmi, mert akkor sodrófával szívesen segít. HAHAHA… Nagyon vicces volt tényleg. 
Ja, és sértegettek kicsit azzal is, hogy nem látszik rajtam az edzés egyáltalán. Ami egyrészt nem igaz, mert izmosodtam amióta csinálom, másrész ne felejtsük el, hogy ez nem bodybuilding, és nem is az erőt használjuk. Szerintem inkább állóképesség kell hozzá, mint nagy erő. Bár ez a földharcra nem igaz. Mindegy, amíg nincs edzés, úgyis gyúrni fogok a garázsban, eddig is ezt terveztem, bár most majd azt hiszik, hogy miattuk kezdtem el. Bár ez csak ront a helyzeten, mert ha izmosodok, akkor meg azzal fognak baszogatni, hogy nem látszik rajtam, hogy erősödtem, mert nem tudok kutat pumpálni egy órán keresztül (megtörtént eset).
Voltak vetélkedők (csapatépítő játékok), főleg a VB körül forgott a dolog. Himnuszokat kellett felismerni, kérdésekre kellett válaszolni legyen ön is milliomos módra (még telefonos segítség is volt), dekázni kellett, minigolfpályán talicskázva labdát vezetni, activity is volt. Ez húzós volt, csak mutogatás pld.: "Bajnok a debrecen", "XY utolsó nője", "11-es". Hát rendesen agyaltunk. Volt foci is. Rúgtam két gólt, és nyertünk ráadásul.
Este megint buli, kicsit talán szolidabban. Ittam 4 jégert, és két unikumot, aztán fék. Kettő felé húztam el aludni. Belógott négy csaj a bulinkra, és kizavarták őket. Az egyik csaj odajött hozzám, és megkérdezte, hogy szigetszentmiklósi vagyok-e. Dumáltunk kicsit, aztán elintéztem, hogy bejöhessenek. Táncikoltak szépen magukban, nem zavartak szerintem senkit. Egyik kolléga átpasszolta a mobilját nekem, úgyhogy beszéltem valami lánnyal valamiről, valamikor, de lövésem sincs már, hogy miről, és hogy mennyit (Valami időjárás téma rémlik, hogy balatonon éppen esik, pesten viszont nem). A srác is csodálkozott, de aztán beugrott neki, hogy jé tényleg.
Kivételesen annyi kajám volt ebédre, hogy még osztogattam is belőle, mert sokan nekem adták. Végre jóllaktam.
Harmadnap már nagyon kevesen voltunk lent.
Fél hatkor arra ébredtem, hogy valami állatok fociznak a folyosón. Dobozossörrel. Üvöltöztek is, és dörömböltek az ajtón, hogy menjünk sétálni. Kint szemerkélt az eső. Morcos voltam. Valaki elkobozta a labdájukat, épp mielőtt néhányan már mentünk volna lincselni.
Beállítottam az órát negyed tízre, így időben lejutottam reggelizni. Hurrá.
Csocsóztunk, palacsintáztunk, mászkáltunk. Ebédre 9 adaggal több kaja készült, mint amennyien lentmaradtunk, és megint jutott bőven.
Hazafelé sikerült megint megtölteni a verdát, mert volt két jelentkező a megüresedett helyekre.
Ja, és szombaton volt egy kis izgalom. Egyik recis kolléganőnek el kellett mennie esküvőre, és megkért, hogy elvinném-e a szomszéd városba, ami közel van egyébként. Elvittem. Hát kb fél órát kavarogtunk iGO-val, mégsem találtuk a pályaudvart (kettő is volt), ráadásul a helyi lakosok segítsége is csak rontott a helyzeten. A lány már majdnem sírt a végén, amikor megtaláltuk a megállót, de már 5 perccel elmúlt az indulási idő. Elmentem ásványvízért, és mire viszaértem, már a busz lépcsőjén állt vidáman, még jó hogy nem jött ő is. Késett a busz, ez volt a szerencséje. Volt futás bőrönddel, bőrönd nélkül, autóhoz rossz utcában, autóhoz jó utcában, szágultás, eltévedés, meg ami kell. Egész úton hazafelé harmadik kollégával, aki elkísért minket, próbáltuk kiheverni az izgalmakat. Néha-néha megszólaltunk:"Húúú, basszus, ez kemény volt". Egyébként az volt a trükk, hogy két város közigazgatásilag összetartozott, de mégsem, és ezt az iGo nem tudta, meg a benszülöttek is összevissza tudták. 
