Giant morcos blogja

Múlt héten kedden nyaralni indultunk Adriennel Korfura. Úgy szerveztük, hogy a második házassági évfordulónk benne legyen a nyaralásban. Végülis a nászutunkat pótoltuk be idén, mert ugyebár akkor betörtek, és haza kellett jönni.

Viccesen kezdődött a dolog. Előző este pakolni kezdtünk éppen, amikor leteszteltem az új bőröndöm számzárját. Nem állítottam át az eredeti kódot, ami 0-0-0 volt gyárilag, és bezártam a zippzárokkal együtt, ahogy kell, még üresen. Aztán nem tudtam kinyitni. Először azt hittem, hogy mégis sikerült véletlenül átprogramozni, de miután 2 óra alatt végigpróbáltam az EZER kombinációt, már rájöttem, hogy a zár szar. Fogtam egy félméteres csavarhúzót, és 2 másodperc alatt kinyitottam. Aztán szétszedtem, és láttam, hogy szar, ahogy van. Marhára boldog voltam… Fájtak az újjaim. A zár úgy működik, hogy három kis tekerhető recés kerék van, és amikor beállítom a kódot, két újjal össze kell nyomni a két pöcköt a szélén. Mire végeztem, már az egész kezem fájt. Ezekután Adri már nem is merte kipróbálni, hogy az övé jó-e.

Első nap – Utazás –Első repülőutam

„Reggel” 2.30-kor keltünk. 3.30-ra jött a taxi, ami a reptérre vitt minket cirka 6700Ft-ért. Senki nem vállalta, hogy elvisz minket ilyen korán. Valószínűleg én sem vállaltam volna senkinek. 4 órára oda kellett érni, pedig 6-kor indult a gép. Ezen csodálkoztam, de később megértettem, hogy kell ennyi idő, amíg a csomagokat leadjuk, átvesszük a beszállókártyát, és felvisznek minket a gépre. Jót röhögtem, amikor busszal vittem minket a kijárattól 30 méterre várakozó Boeing 737-eshez. A SkyEurope-al repültünk. A felszállást nagyon élveztem, no meg az egész utat. Kaptunk reggelit, kávét és üdítőt is lehetett választani, vagy sört. Adri izgult, hogy rosszul lesz, ezért nem mert enni, így én ettem meg az ő kajáját is, egészen jóllaktam. Két órával az indulás után már az apartmanban pakoltunk Moraitikán.

Az első napunk pihenéssen telt. Részt vettünk egy eligazításon az utazási irodánál, aztán aludtunk egyet délután, később lementünk a partra fürdeni egyet és körbesétáltunk a faluban.

Meglepően sok jó nő (inkább fiatal lány) volt Korfun. A tengerparton egyszer 7 félmeztelen csajt számoltam magunk körül a strandon 10 méteres sugarú körben. Eleinte úgy csináltam, mint a balatonon, hogy figyeltem a vízből a cuccunkat, nehogy lenyulják. Harmadik napon már ott mertem hagyni nyugodt lélekkel a kamerát meg a pénztárcámat két órára, míg megebédeltünk egy távoli étteremben, ahonnan nem is láttunk rá. Volt, hogy elvitte a szél valószínűleg az ernyőnket, és valaki visszarakta a törülközőinkre összecsukva. Nagyon rendesek ott a népek. Szerencsére mindenki beszélt angolul, így könnyen megértettük magunkat mindenhol, és jókat beszélgettünk egyszer-kétszer.

Nagy szigeti körút

Volt jópár program, amin szívesen részt vettünk volna, de végül csak erre az egyre mentünk el, és helyette béreltünk egy quadot 3 napra, és rohangáltunk magunk. Több nevezetességet útba ejtettünk, pld. Paleokastritsa-t, ami állítólag Európa legszebb öbleit rejti, és van ott egy kolostor, ami nekem annyira nem tetszett, hogy egy szót sem írok róla inkább. A látvány az valóban csodálatos volt egyébként, csináltam sok fényképet, majd felrakom őket idővel. Itt részt vettünk egy üvegfenekű hajótúrán, ami a legemlékezetesebb volt az egész nyaralás alatt. Csodálatos öblőket láttunk, sziklákat nagyon közelről, és színtiszta kék tengert, ahol le lehetett látni a tengerfenékig. Meglátogattuk Achilleont, vagyis a Sissi-kastélyt. Csodálatosan szép kertje van, és az egész hely gyönyörű. Sajnos egyszerre érkeztünk egy német csoporttal, így kicsit zsúfolt volt a hely. Voltunk egy koumquat gyárban, ahol megnéztünk egy öt perces filmet a koumquat készítéséről, majd rámutatásos módszerrel lehetett kóstolni ingyen. Négy félét meg is kóstoltam jól. Végül teli hátizsákkal érkeztünk haza innen. J Ez az ital Korfu egyik híressége, állítólag csak itt lehet kapni. Kínai törpenarancsből készített likőr. Végül Sidáriban is megálltunk 1 órára, ahol lehetett strandolni, de mivel nem vittünk fürdőcuccokat, ezt elbuktuk.

Quados kiruccanások

Sokat tanakodtunk, hogy egy robogót, vagy két robogót, vagy egy quadot béreljünk. Adri félt egy kicsit egyedül motorozni, és attól is, hogy mögöttem kell ülnie, így kizárásos alapon quadot béreltünk. Még 100 méterre sem jutottam vele, miután megállt egy emelkedő alján. Természetesen kifogyott a benzin. Toltam kb. 150-200 métert az első benzinkútig, lehetett volna rosszabb is, bár az emelkedőn nem volt egyszerű felkinlódni a szerpentinen. Előző nap összeismerkedtünk az alattunk lakó párral, akik két robogót béreltek ki egész hétre, és velük elmentünk a 20 kilométerre található nyugati partig, ahol sokkal homokosabb volt a strand. Mivel volt útikönyvem, Agía Varvára-t kerestük, de nem találtuk meg. Találtunk helyette egy Santa Barbara nevű szép homokos partot, ahol az első napot töltöttük. Második nap elolvastam a könyvet részletesebben, hogy merre kell menni, és találtunk megint egy szép partot, ami nagyon hasonlított az előző napira. Annyira, hogy ugyanaz a hely volt, csak 100 méterrel arrébb érkeztünk egy másik úton, ami 3 kilométerrel rövidebb volt, mint az előző napi. Végül rájöttem, hogy a Barbara az körögül „Varvara”, tehát Santa Barbara = Agía Varvára. Ezen röhögtünk egy darabig… Ezen a parton annyira tiszta volt a víz, hogy bárhonnan bármikor láttam az alját. Csomót merültünk Danival, és nézegettük a tenger fenekén a zátonyokat, de sajnos egy darab kagylót sem találtunk. Pontosabban egyet igen, de az amikor megmozdult, a csajok azonnal eldobták. Az egész szigeten harapósak voltak a halak. Ahogy bementünk a vízbe bekerítettek az 5-10 centis halacskák, és követték minden léptünket. Egyszer az egyik beleharapott a sebembe. Adrinak szintén. Anitát és Danit is kóstolgatták.

Jó buli egyébként ez a quadolás kisebb utakon, de hosszú távon kibírhatatlan. 65 km/h volt a végsebessége, de a társaink nyavajgása miatt legtöbbször harminccal mentünk. Egyébként az a pár valami hihetetlen volt. Második napon már csak nehezen bírtuk őket elviselni, harmadnap már legszívesebben beszóltunk volna, negyedik napon pedig kerültük őket. Állandóan veszekedtek. Ezt szó szerint kell érteni, sosem szóltak egymáshoz normálisan, csak veszekedtek végig. Nem is érjük, hogy lehetnek még együtt 3 év után, ha soha nincs ez kedves szavuk egymáshoz.

Harmadik quados napon Daniék rábeszéltek minket, hogy menjünk vissza egyénileg Paleokastritsába, mert fürödni kellene azokban a szép öblökben. Két óra volt az út, visszafelé pedi három, és nagyon nem érte meg. 1 méter után már nagy kövek és sziklák voltak a vízben, és még csak térdig ért a víz, így kicsit nehéz volt bejutni sérülés nélkül. Ráadásul nagyon kicsit volt a strand, emiatt csúfolt is.

Ezen a napon volt a második házassági évfordulónk, így este Adri kapott egy opál köves gyűrűt a kedvenc „General Market”-ünkben. Jó kis hely volt, szinte minden nap kaptunk ingyen ouzót. Mivel Adri nem szereti, mindig én ittam meg mindkettőt.

Utolsó napon már csak medencénél fürödtünk, olvasgattunk, és pakoltunk. Visszaút ismét problémamentes volt.

Összességében sajnos nem volt olyan szép korfu, mind gondoltunk, engem inkább egy háború utáni sivatagos valamire emlékeztetett. Alig volt egy zöld rész, ami szép lett volna, nem kiszáradt, sárgult stb. Kevés volt a pálmafa, meg úgy egyébként a szép fa. Sarti sokkal szebb volt. Viszont rég pihentem ilyen jót mint idén.