Giant morcos blogja

Vasárnap lementünk focizni az öcsémmel, és Tamással. Mindkét pálya foglalt volt, ezért csak úgy rugdostuk a labdát össze-vissza. Egy idő után öcsémék nekiálltak kesztyűzni egymással, én pedig beöltöztem görkorizni. Egész tisztességesen csépelték egymást, miközben én körbe-körbe gurultam. Minimum egy éve nem volt a lábamon kori. Nagyon mereven ment, de szerencsére nem estem el egyszer sem. Kár, hogy nincsen senki a környéken, aki szeretne korizni, de nem 100 km-es túrára akar elvinni egyből, ahol jó eséllyel összetörném magam. Adri szerintem életében többször nem húzza a lábára azután a harminc kilométeres túra után a koriját.

Korfuról hazafelé a repülőgépen elejtettem a napszemüvegem, és amikor fel akartam emelni, eltört. Mivel alám esett, nem láttam, hogy beakadt keresztbe a szék alá.  Elmentem a budmilba, de már nincsen nekik ilyen. Pedig ez volt A tökéletes napszemüveg számomra: nem csúszkált az autó szélvédőjére helyezve, nagyon laposra lehetett összecsukni, lefedte teljesen a szemem oldalt is, kényelmes is volt. Azóta keresek valami szemüveget, és végre most találtam is egyet. Ezzel csak egy bajom van, nem lehet kicsire összecsukni, ami növeli az összetörés esélyét. Viszont nagyon kényelmes, nagyon szép, és nagyon jól látok vele, anélkül, hogy elvakítani a nap. Remélem sokáig fogja bírni.

Kiábrándító, hogy sehol nincsen normális napszemüveg az országban, teli vannak a polcok gagyi cuccokkal, amik idiótán néznek ki. Persze az is lehet, hogy én jártam rossz helyen eddig. Ezt a kicsikét a Savoya parkban egy aprócska sportboltban leltem.

Update: Józsi is írt egy postot a kirándulásról, kicsit részletesebben.

Először naívan azt gondoltuk, hogy végiglátogatunk pár kastélyt, ha már Bécsben vagyunk. Amikor megláttuk a schönbrunni kastélyt, akkor már éreztük, hogy ezt az egyet is képtelenség lesz teljesen bejárni egy nap alatt. Bent nem lehet fényképezni, viszont nem is tetszett belülről. Utálom, amikor minden csupa aranyozott, giccses.

Tegnap kiruccantunk Bécsbe megnézni a GIGER in Vienna kiállíást. Adrival és Józsival mentünk, én vezettem. Hamarabb odaértünk, mintha a szokásos éves vidéki kiruccanásunkra mentünk volna, ami nem annyira meglepő, hiszen szinte végig ki van építve az autópálya.

 
KunstHausWien

Amit mindenképp meg kell jegyeznem, hogy Bécsben egyetlen dudaszót sem hallottunk, pedig volt két-három olyan szitu, amikor nálunk már az egész várakozó kocsisor dudált volna.

iGO-val mentünk, csupán egyszer sikerült "eltévedni" egy pillanatra, ami szerintem elég jó eredmény.

A kiállítás két szinten megtekinthető, de "igazi" alien sajnos csak ez az egy volt:

Volt viszont alien fej, amit meg lehetett sasolni, hogyan bújhatott bele valami statiszta. Minden szinten voltak teremőrök, és tilos volt fényképezni, úgyhogy csak 1-2 képet tudtam készíteni. Szerencsére a padló recsegett nagyon, úgyhogy lehetett hallani, ha közelített valaki felém. Néhány rajzon/képen szörnyülködtünk nagyokat. Én pld. nem tudtam, hogy mindenféle "erotikus" művei is vannak Giger-nek.

Birthmachine

Jólnéztek ki ezek a székek, és az asztal. Mintha bordákból, gerincoszlopból, medencecsontból, és koponyából állnának.

Kicsit nagyobb kiállításra számítottam, de így sem okozott csalódást. Örülök, hogy elmentünk. A végén még szerettem volna venni egy alienes könyvet, amibel 200 db fénykép volt a ráírt info szerint, de sajnos csak fóliázott változatban volt a polcon, így nem lehetett belenézni.

Vasárnap nagyon megszívtam. Sikerült véletlenül engedélyeznem a Spyware Quake-nek, hogy elinduljon a gépemen. Ez úgy történt, hogy a tűzfal feldobta a kis popupját, én meg nyomtam egy denie-t, de éppen amikor elkezdtem lenyomni az egérgombot, megugrott az egér, és az engedélyezésre kattintottam.  Ennek következtében vasárnap éjjel fél egyik harcoltam a köcsög spyware-el, végül sikerült lenyomni, de az összes szabadidőmet ezzel töltöttem. Eléggé idegesítő kis féreg ez: amint bezárom az ablakát, amiben sír, hogy spyware van a gépen, azonnal nyit egy másikat, és spyware írtónak álcázza magát, aminek persze én nem dőltem be. Megszivatott még emellett a tűzfalam is, mert az is minden pillanatban feldobott egy ablakot, amit nem lehetett minimalizálni, csak leokézni. Amint leokéztam, azonnal újra jött az ablak. Végül némi netezés után találtam egy megoldást: ki kellett törölni a Kerio Personal Firewall MD5 hash fülén az olyan alkalmazásokat, amik már nincsenek a gépen, így újra lett hely a listában, hogy felvehessem a köcsög Spyware Quaket is. Amíg ezt nem hajtottam végre, hiába próbáltam frissíteni a CounterSpy adatbázisát, ami viszont így nem ismerte fel a Spyware Quaket… Úgy döntöttem, hogy veszek valami normális védelmi cuccot a géphez, ennek eredményeképp megrendeltem az előbb említett két alkalmazás professional változatát mindössze 10k-ért. Sajna csak egy éves liszensz van hozzá, aztán féláron lehet frsissíteni még egy évre. De ha jobban belegondolok, jobb ez így, mint, ha újra kellene telepítenem a gépet.
Délelőtt voltunk piacon. Két hete láttam itt egy könyvet "Az újjászületett sárkány" címmel, amire égető szükségem volt. Robert Jordan Idő kereke sorozatát olvasom egy-két hónapja, és ez volt az a rész, ami most következik, viszont sehol nem lehet kapni. Szétnéztem az összes létező könyvesboltban és webáruházban. Van ahol meg lehet rendelni, de oda van írva, hogy nem biztos hogy van raktáron. Csodás. Kicsit ki vagyok akadva, mert ha bemegyek egy boltba, akkor ott meg lehet venni általában az első két részt, a hatodik rész első kötetét, és a kilencedik rész mádosik kötetét. :s Nem értem, hogy lehet így kiadni egy könyvet! Miért nem egymásutáni részeket adnak ki? A Beholder kft-től rendeltem eddig, de náluk is össze vissza vannak a részek, és valószínűleg ebook formátumban angolul kell majd elolvasni végül, mert nem hiszem, hogy megkapom a következő részeket bárhol. Kaptam egy táskát is, ami nem túl nagy, nem hátizsák, viszont így is elfér benne minden cuccom, és még az ételhordók is, és melózni lehet vele járni.
Megnéztük hétvégék az MI3-at, és a Sentinelt. Mindkettő egyszer nézhető volt, sőt tetszettek is, de azt hiszem DVD formátumban már nem fognak a polcomra kerülni.

Szombat délelőtt meghozták az új ágyat. Nagyon király, nagyon kényelmes, csak kicsit hosszabb, mint az előző, ezért ha nyitva van, 5 centis szabad hely marad a dohányzóasztal, és az ágy között, ami miatt nem lehet közlekedni rendesen. Még szerencse, hogy körbejárható a lakás teljesen, mert ha ki akarok menni az erkélyre, ami 3-4 méterre van tőlem kb., akkor csak kimegyek az előszobába, átmegyek a konyhába, onnan az átvezetőbe, onnan a kisszobába, onnan a nappaliba érkezem, és onnan már ki tudok menni!

Szerencsére hétkor felébredtem magamtól (bár Adri azt mondja, hogy ő állított be órát, de nem hallottam), így korán elindultunk a Malaccal sétálni. Útközben beugrottunk a pékhez "bacon-öst", és  "virslist" venni. Éppen hazafelé tartottunk, 8 óra körül lehetett, amikor megcsörrent a mobilom, ismeretlen szám hívott. A szállítók voltak. Már ott voltak a közelben, csak nem találták az utcánkat a térképen, mert "nincs rajta". Na, loholásba kezdtünk gyorsan. Nekem már annyi időm sem maradt, hogy bemenjek segíteni Adrinak pakolászni el az útból, mert kint kellett maradnom, hogy megtalálják a címet. Két fiatal srác hozta az ágyat, berakták a helyére, összepakolták, megmutatták, hogyan kell kinyitni, becsukni. Mi csak áltunk tátott szájjal, hogy szombat reggel fél kilenckor már volt egy új ágyunk, máskor meg ilyenkor még alszunk. Kb. 10-11 körül vártuk őket, és azt hittük, hogy el lesz cseszve az egész napunk a várakozással.

A régi ágyat fotelekkel együtt átpasszoltuk Laci haveroméknak, akik nemsoká költöznek.

Ez elég ütős kis cucc: (remélem végre sikerül berakni a videót…)

És itt van még egy vicces: Super Monk. Szétröhögtem magam rajta.

Hétfőn reggel nyolckor elmentem tüdőszűrésre, mert öreg vagyok, és már kötelező járni évente. Kevesen voltak, ezen meg is lepődtem. Később kiderült, azért, mert elromlott a gép. Mondták, hogy jöjjünk vissza 10-12 felé, addigra TALÁN sikerül megjavítani. Megkérdeztem, hogy mi van, ha kihagyom. Azt mondták, hogy nem lesz belőle semmi probléma. Mindenesetre kedden, a legutolsó lehetséges alkalommal elkéredzkedtem délben, és elmentem. Hosszú sor volt, azt hittem az egész délutánom rá fog menni, de szerencsére fél óra alatt túlestem az egészen.

Aludtam egy órácskát, utána elindultam a Geronimoba, Csepelre. Három középiskolai osztálytársammal/barátommal találkoztunk ott. A srácok elég fárasztóak voltak, sok-sok fárasztó poén hangzott el, mire haza indultunk. A többiek fröccsöztek, úgyhogy én is beszálltam. Hármat ittam, összesen fél liternyi bort fogyasztottam, mégis amikor leszálltam a buszról, éreztem, hogy berugtam a buszon, olvasás közben.  Később jöttem rá, hogy a szóda miatt lehetett, sok benne a buborék. Fél liter bort meg sem szoktam érezni máskor. Benyomtam egy sajttálat, ami nagyon finom volt, és nem sajnálták a pirítost sem. Tíz darabot adtak hozzá!

Vasárnap tízkor ébredtünk. Jól kialudtam magam végre. Elmentem borotválkozni, és azon filóztam, hogy Laci biztosan eközben fog hívni. És valóban. És megint. Az emberek szerintem kamerával nézik a lakást, és mindig akkor hívnak, ha fürdök, WC-n vagyok, vagy fogat mosok stb. Azt találtam ki, hogy bringával megyek Laciékhoz. Legalább egy éve nem használtam a bringát, kicsit ápolgatni kellett, mielőtt elindultam. Bekentem a fogaskerekeket, leporoltam, felfújtam a kerekeket stb, aztán elindultam. Menet közben kétszer leesett a lánc váltás közben, úgyhogy jól összekentem magam a frissen lekent lánccal. Kint éppen a srácok az elekromos vezetékekhez a csöveket rakták a falba, ebben segítettem. Én kevertem a gipszet, segítettem locsolni a falat, ahová a gipszet kellett rakni. Később kicsit kapáltam, és lenyírtam a füvet. Tök jó fűnyírójuk van. Légpárnás. A kerekessel ellentétben, ezt bármilyen irányban lehet mozgatni, és  ezzel nagyon megkönnyíti az ember dolgát. Délben Kriszta hozott kaját. Fasírtot sütött nekünk, és csirkét. Kijöttek Laci testvéréék, szülei, Kriszti szülei, mindenki gályázott valamit. Volt aki a kerítést festette, a csajok főként gazoltak, Kriszta apja sövényt nyírt. Sürögtünk-forogtunk egész nap. Este folytattam a mindennapossá vált Prison Break nézést. Kár, hogy a sorozat sztorijából adódóan nem nagyon lehet ebből hosszú sorozat, legalábbis ha az első season végén sikerül megmenekülniük a börtönből. Hát reméljük, hogy nem sikerül!