Végre ma elkezdődött ismét az edzés. Már nagyon vártam. Voltak részek, amikor elfogyott az erőm némileg ( amikor a párnát kellett ütni folyamatosan, vagy rugni), de az elvárásaimon felül sikerült kibírni a kezdést. Jött egy pár új srác, köztük egy jó nagy darab is. Célszerű lesz vele is edzeni néha, hogy kidobó méretű emberek ellen is legyen némi tapasztalatom! 
Tök szar volt ma a terem, nagyon csúszott. Amikor ezt a srácot lefogtam hátulról, egyszerűen nem volt egy talpalattnyi hely, ahol megtámaszkodhattam volna, úgyhogy repültem egyenesen a radiátornak. Kicsit szarul érkeztem, mert estem is közben, úgyhogy néhány percig azt hittem, eltört a kisujjam. De szerencsére már nem fáj. Repülésközben még végiggondoltam, hogy most tutti betörik a fejem, eltörnek a bordáim stb., de szerencsés voltam, a kisujjam megtartott. A radiátor kapja be, nem sikerült neki legyőzni engem. 
Öcsém felvarrta a két csíkját, úgyhogy kénytelen leszek mostmár én is fellvarni a saját csíkomat. Majd elkérem az unokatestvéremét, hogy nekem is kettő legyen… Neki úgysem hinné el senki, ha felvarrná magára. 
Csókoltatom a csepeli polgármestert. Jó ideje csepelen keresztül járok gályázni, de ilyet még nem láttam. Valami mondja már meg, miért szeptember elején kell elkezdeni feltúrni az egész várost? Miért nem nyáron, amikor a sulisok nem járnak, és sok ember szabin van??? Egyszerűen nincs egy olyan útvonal, ahol ne túrnák az utat, és képtelenség kerülni bármerre. Szeptember elsején amikor indult a suli, a busznak 30 perccel többet vett igénybe, hogy eljusson csepelre. Jó lehetett az iskolásoknak, hogy első nap elkésnek. Ma nyolcra akartam beérni, és kilenc lett belőle… Azt hiszem, egy pár hónapig HÉV-vel fogok inkább járni, mert őrület, hogy mit művelnek. Ráadásul a terelések olyan szarul vannak megoldva, hogy szembe jönnek velem az úton, pedig van kint két faszi, aki irányítja, hogy mikor ki mehet az úton, ahol egy autó fér el kb. egyszerre… Egyébként is marha sokan jönnek most arra, kellett még nagyon ez az útszűkítés és útlezárás (csepel egyik legforgalmasabb központi útján behajtani tilos tábla van pld.). Komolyan nem értem én ezt.
Szombaton Noja-val, Bridgettel, Adrival, Pitcsodával és Zolkával elmentünk kajázni a Mosselen étterembe. Mivel csak néhány órát aludtam az előző buli után, eleme álmosan és nyűgösen indultam el. Viszont még így is megérte, mert jól éreztük magunkat, igaz sajnos nem tudtunk sokáig maradni, mert nem bírtam volna már vezetni, ha még maradunk. Ettem valami finom leves (Magyar Klasszikus - Bár ott nem így hívták, de a netes oldalon ez a neve) és egy "Kriek a kacsa"-t, ami kacsafalatok meggyborban pácolva, krokettel, és némi krumplipürével. Nagyon finom volt mindkettő, bár a kacsa elég kevésnek tűnt elsőre. Később már nem… Szegény Zolkát sikerült véletlenül megszivatni. Nem vittem el a zenéket, amit ígértem neki, mert elfelejtettem, ő pedig elcipelte a notebookját, és ráadásul még azt sem hagytuk, hogy a blogadminját megmutassa. Mivel semmi értelmes desszert nem volt a Mosselenben, ezért elindultunk a körúton keresni valamit. Fagyizás lett belőle, aztán beültünk egy Pizza Hut-ba és ittunk koktélt. Az első után nem bírtam tovább legyőzni az álmosságomat, így elindultunk gyalog vissza a kocsihoz, ami nem volt közel, viszont annyira azért messze sem (3 megálló lett volna villamossal).
Pénteken buli volt. A 10 éves fennállását ünnepelte a cég az A38 hajón. Kibérelték az egész helyet. Rég nem buliztam ilyen sokáig (leszámítva a nyári céges bulit, bár akkor is korábban ágyba kerültem, mint most). Volt kaja, töménytelen mennyiségű pia, és jó zene. Csocsóztam is egy csomót. Sikerült magamra borítani egy pohár bort csocsónál. Volt két nagy lyuk az asztal szélén, és mivel a hajó fedélzetén volt az asztal, nem látszott a sötétben, én pedig félig beleraktam a poharat, félig meg nem. Sikerült elkapnom borulás közben, de könyöktől lefelé rámömlött. Megmostam, rá két perce a táncparketten a rendszergazdánk könyökkel kilökte a kezemből véletlenül az újabb poharat, és megint ugyanaz a kezem lett piás. Kezdtem aggódni, hogy ez így fog menni egész este, de szerencsére ez volt a vége. Jól éreztem magam, nem sikerült berugni szerencsére, pedig unikumoztam, tequiláztam, boroztam és söröztem is. Egyik kolléga viszont eléggé viccesen nézett ki, ráadásul orosz dalokat énekelt. A kaja nem jött be, ilyen állós kajálás volt, hidegtálakkal. Nem is ettem, csak két miniszendvicset. Fél hatkor kerültem ágyba. Majdnem ottmaradtunk, mert a kolléga felesége nem igazán ébredt fel a telefonhívásra, és eltelt egy kis idő, mire második hívásra magához tért, és rájött, hogy ki hívja, és hogy megígérte, hogy eljön.
