Szombat délelőtt meghozták az új ágyat. Nagyon király, nagyon kényelmes, csak kicsit hosszabb, mint az előző, ezért ha nyitva van, 5 centis szabad hely marad a dohányzóasztal, és az ágy között, ami miatt nem lehet közlekedni rendesen. Még szerencse, hogy körbejárható a lakás teljesen, mert ha ki akarok menni az erkélyre, ami 3-4 méterre van tőlem kb., akkor csak kimegyek az előszobába, átmegyek a konyhába, onnan az átvezetőbe, onnan a kisszobába, onnan a nappaliba érkezem, és onnan már ki tudok menni! 
Szerencsére hétkor felébredtem magamtól (bár Adri azt mondja, hogy ő állított be órát, de nem hallottam), így korán elindultunk a Malaccal sétálni. Útközben beugrottunk a pékhez "bacon-öst", és "virslist" venni. Éppen hazafelé tartottunk, 8 óra körül lehetett, amikor megcsörrent a mobilom, ismeretlen szám hívott. A szállítók voltak. Már ott voltak a közelben, csak nem találták az utcánkat a térképen, mert "nincs rajta". Na, loholásba kezdtünk gyorsan. Nekem már annyi időm sem maradt, hogy bemenjek segíteni Adrinak pakolászni el az útból, mert kint kellett maradnom, hogy megtalálják a címet. Két fiatal srác hozta az ágyat, berakták a helyére, összepakolták, megmutatták, hogyan kell kinyitni, becsukni. Mi csak áltunk tátott szájjal, hogy szombat reggel fél kilenckor már volt egy új ágyunk, máskor meg ilyenkor még alszunk. Kb. 10-11 körül vártuk őket, és azt hittük, hogy el lesz cseszve az egész napunk a várakozással.
A régi ágyat fotelekkel együtt átpasszoltuk Laci haveroméknak, akik nemsoká költöznek.
