Giant morcos blogja

Megvettük Józsival a GW Nightfallt már jó előre. A preorder előnye, hogy kapunk a játékban használható fegyvereket ajéndékba, és egyel több karakterhelyet a játékban, ami sosem elég egyébként. Siettem haza, hogy játszak egy jót. Józsi már várt. Most már elment aludni, én kilenckor kezdtem telepíteni, de az átlagsebesség, amivel a netről jött lefelé az 0KB/s volt (megnéztem a Kerio Firewallban, volt hogy 0.06, de átlag 0.22-vel jött lefelé…) Én még most sem játszom 1,5 óra elteltével, 2 perce kezdtem volna, de át akartam menni egy másik városba, és elkezdett megint 250 fájlt leszedni 0KB/s-el… Közben megtelt a vinyóm is, takarítani is kellett. Ezt elkúrták. Nem kicsit, nagyon…

Éppen egy tök jó kis projektet terveztem + fejlesztgettem az előző két hétben, amikor bejött pár hibajavítás. Sajnos én vagyok az egyik, aki azt a nemes feladatot kapta, hogy foglalkozzon vele, mert az egyetlen kolléga, aki ért hozzá részmunkaidős, és már nem jött be a héten dolgozni, ezek a javítások viszont keddre kellettek.

Neki is estem, de mivel nem ismerem a rendszert, és az összes tudás a kolléga kis fejében van csak meg, sokszor azt sem tudtam, hogy mit kéne csinálnia a programnak, nemhogy hiba-e valóban, amit felvitt az ügyfél.

Keddre bedurvult a helyzet. Ügyfél pánikhangulatban, havi zárást kellene csinálnia, de "minden" program által genetált adat elszaródott, azonnal most rögtön csináljuk meg, mert nem tudnak zárni. Két napomba került, mire sikerült rájönni nagyjából,hogy mi is a baja az ügyfélnek, és hogy az a rendszerben hol is van, és mit is kéne csinálni, hogy megjavuljon (de nem biztos). Kértem adatbázist kedden, (másnap reggelre kész kellett volna lenni a javítással) de csak másnap  11-kor küldtek.

A kolléga lebetegedett, arra még volt ereje, hogy ezt hétfőn reggel közölje telefonon, de aztán két napig nem vette fel a telefonját, nem válaszolt az emailekre, az ügyfél pedig félóránként csörgette egyre nagyobb pánikban a PM-et, aki pedig félóránként átjött megkérdezni, hogy van-e valami fejlemény.

Második nap sikerült elérni a srácot telefonon. Azt mondta, bejön délután. Vártuk szorgalmasan, egészen este hétig. Az tény, hogy beteg (influenzás), viszont nem értem, miért nem képes visszahívni a céget, ha harmincszor felhívják. A mailt megmagyarázta azzal, hogy nincs otthon net, mert nem fizette be, és kikapcsolták. Bejött, elmondta, hogy igazából nem rossz amire gondoltunk, csak fölöslegesen dolgoztunk, mert nem így kell megközelíteni a problémát, hanem másik irányból. Két napi meló törlés…

Elkezdtem abban az irányban haladni, amit ő mondott, két nap alatt írtam egy űbergiga sql selectet (szépen lassan növögetett), ami szinte a rendszer összes tábláját felhasználva kiköp pár adatot, ami alapján ellenőrizni tudjuk, hogy a rendszer jeleníti-e meg szarul a dolgokat, vagy adatbázisban is szar. Kiderült, hogy a DB jó, csak a lekérdezések szarok több helyen, emiatt elbaszódik a számolás de nagyon.

Mára jutottam el odáig, hogy kijavítottam a hibát (átírtam a rendszer egyik legalapabb és legfontosabb részét), ezután még egy hibát sikerült javítanom. Egy hét, két hiba. kb 50-et kellett volna javítani 1 nap alatt. 2 napon keresztül ketten főnökömmel próbáltuk kitalálni ezt az egészet, hogy írjuk át, meg egyáltalán hogy működik, és hogyan kéne neki, ha jó lenne. Csak még egy ilyen hetet ne! Légyszi!

Kevenc részem, amikor már legszívesebben sírtam volna: ügyfél küldött egy excel táblát, amiben volt kb 20 oszlop és 500 sor, tele számokkal. Hasonlítsuk össze a mienkkel, hogy hol vannak hibák, mert kézzel végzett javításokat, de főként megérzéseire alapozva… A bökkenő az volt, hogy ő két nappal frissebb DB-n genetálta az exportot, mint amit nekünk küldött, és voltak olyan oszlopok, és felhasználók benne, ami a mienkben nem, és még az oszlopok száma sem egyezett, meg a soroké sem, meg a létező oszlopok sorrendje a mienkkel.  Esélyünk sem volt programmal összehasonlítani. Láttuk, hogy ez nem fog menni kb 1,5 óra után, ígyhát abbahagytuk a próbálkozást.

Szombat reggel szokásos október 23-ai kiruccanásunkat ejtettük meg Adrival és szüleivel Erdőhorvátiba. Ez egy 1,5 tank benzines távolság… Nyolckor indultunk, kb 20 percet voltunk a temetőben, beugrottunk borért egy kocsmába, kajáltunk párszor útközben szendvicset, és fél hatkor értünk haza. Szétvezettem az agyam. Kivételesen semmilyen idióta baromállattal nem volt összetűzésem az autópályán.

Megint nagy rohanás volt, hogy beértjünk még zárás előtt Szerencsen a mintaboltba. Sikerült 15 perccel zárás előtt beérni, pedig voltak akadályozó tényezők, például lezárták a hármas utat, és kerülni kellett egy nagyot. Vettünk egy tonna csokit, aztán mentünk tovább.

Szombatot kicsit túlszerveztem: unokabátyámnak mondtam, hogy elmegyek vele a karateversenyre, Gyurinak ígértem, hogy elmegyek edzeni délután és még Lacinak is megígértem, hogy este beugrok vele a boltba, és átköltöztetem a 40GB-s vinyóról a Windowst az új 250Gb-s vinyóra. Persze ebből le kellett kettőt mondanom.

Este már nagyon álmos voltam, amikor elindultunk Lacival a Camponába, hogy lerendezzük a gépet. 40 perc volt, amíg lebackupoltam a C: meghajtót. Mivel zárás volt, mondtam Lacinak, hogy kapjuk fel a gépet, vigyük át hozzájuk, és majd ott borozgatás közben folytatjuk. Sajnos náluk ott volt a nagybátyja, így hozzánk kellett menni. Leformáztam a nagy vinyót, aztán restoroltam a backupot rá (100 perc). Bebootolt, meg minden, de F: drive-ként volt jelen a drive, és az is csak akkor, ha benne hagytuk az eredeti 40GB-st is a gépben. Megpróbáltuk másképp visszaállítani, nem sikerült (100 perc). Megpróbáltam egy-az-egyben átpakolni a partíciót, de nem engedte, hogy bootolhatóra állítsam stb. Kettőkor adtuk fel.

Vasárnap délelőtt ismét nekiestünk nagy anyázások közepette. Közben már én is sejtettem, hol követtünk el hibát, és Józsit is felhívtam, aki szintén adott pár tippet, meg egy másik verzióját az NG-nek. Először is dinamikus meghajtóként volt ez a rohadék 250-es, nem Aktívként. (Mondtam már, hogy rühellem a magyar windowsokat???) Nem is nagyon találtam rá, hol lehet ezt átállítani, végül, amikor már minden létező képernyőelemen jobb gombbal kattintgattam, akkor feljött egy menü: "Dinamikus lemez aktívvá konvertálása". Ennek örültem nagyon… Ezután megpróbáltuk a Józsival kapott verzióval a partíció másolást. Sikerült is, de ugyanúgy nem működött. Később rájöttem miért: elfelejtettem megkeresni az optionsben, és beállítani, hogy bootolható legyen. Ez 100 percünkbe került megint. A végén simán leformáztam a vinyót, és visszaállítottam az előző napi mentést, és ment elsőre C:-ként, másik vinyó nélkül stb. Most, hogy már nem volt dinamikus, engedte, hogy bootolhatónak állítsam be, és volt egy ilyen opció is, hogy "copy disk signature" és "Copy MBR", szóval már az elején látszott, hogy ez menni fog valószínűleg. Ezután még el kellett egy kicsit bíbelődni a biosban azzal, hogy miért nem ez a vinyó bootol, de végül jól elrejtve találtam egy olyat, ahol meg lehetett mondani, hogy melyik az elsődleges vinyó, és arról akart bootolni, hiába volt slave-re jumperelve stb.

Menet közben elcsesztünk egy kis időt azzal is, hogy megpróbáltuk úgy helyrehozni a meghajtójeleket, hogy lecseréltettük a C:-t X:-re, az F:-et pedig C:-re. Ha az eredeti vinyóról bootoltunk, akkor ez ment is jól, kivéve, hogy még mindig X-ről futott a windows. Na, gondoltuk, akkor most bebootolunk a másikról, és akkor C:-ről fog futni. Hát nem. Ennél a bootnál megmaradt a C: és az F: drive, viszont minden file az X:re mutatott, ami meg nem létezett…

7-8 körül végeztünk. Már teljesen idegbeteg voltam, amiért két napot elbasztunk ezzel a háromból, és valószínűleg ingyen. Bár lehet, hogy kapok érte egy sztereó bluetooth headsetet, ha éppen jó kedve van a főnöknek. Az a vicc, hogy a notebookomnál mindez elsőre sikerült, és kb 3 órámba került csak pár hónapja.

Hazamentem, gondoltam nézek valami DVD-t, mire Adri közölte, hogy mostmár nem csak az írható lemezeket nem játsza le az új lejátszónk, hanem semmit sem játszik le. Megnéztem a garis papírt, ma két hónapja vettük. Rá van írva a hátuljára, hogy csak akkor érvényes a gari, ha rá van írva a gyártási szám az elejére, és alá van írva. Mindkettő hiányzik. No de majd én ráírom.

Hétfőn jó sokáig aludtam (10.30, igaz vasárnap is 9.30-ig) aztán nekiálltunk takarítani és főzni. Rendetraktak a ruhásszekrényemben, kidobáltam pár sosem használt cuccot, szépen összehajtottam mindent, és elpakoltam, aztán porszívóztam, Adri ablakot mosott. Játszottam a Guildwarssal is egy kicsit. Megint sikerült felidegesíteni magam, amikor az egyik hülyegyerek berohant az ellenség közé egyedül, és hiába futottam utána, kapott kb 3 pofont, és meghalt, mire odaérttem, ahonnan már gyógyítani tudtam volna. Persze ez meg egyből ugatott, hogy "retarded monk" stb. Na mindegy, elküldtem a jó kurva anyjába privátban, és elmagyaráztam neki, hogy mekkora kis pondró stb. Ezután csak normális emberekkel játszottam együtt szerencsére, akik agyondícsértek, hogy milyen jól gyógyítgatom őket, és hogy mekkora mákjuk van, hogy egy ilyen monkkal vannak egy csapatban. Csomó kört megnyertünk, mert ezek szervezetten játszottak, így nekem sem kellett a pálya négy sarkába rohangálni, hogy egyet-egyet meggyógyítsak.

Ma vagy holnap megyek a következő GW kiegészítőért, két új karaktertípus is lesz benne, már várom, hogy kipróbálhassam.

Múlt hétvégén edzőtáborban voltam. Két napos móka volt, napi 2x3 óra edzéssel, közte egy óra ebédszünettel. Első nap a tatamis teremben kezdtünk, itt földharc volt és többféle felállást gyakoroltuk fekvésből. Edzés elején voltak érdekes dolgok: szaladgálni kellett össze vissza, jelre pedig megkeresni a társadat, odarohanni hozzá és "szétverni" a kezében lévő párnát. Ha nem értél oda a jeltől számított négy másodpercen belül, akkor fekvőtámaszt kellett nyomni. Egyszer sikerült "nem odaérnem". Gyuri eleve messze volt tőlem, ha nincs előttem senki, akkor sem biztos, hogy odaértem volna, pedig tudok sprintelni, de 2-3 emberrel ütköztem, illetve összeakadtunk, ami kapásból 1-2 másodpercet elvett ütközésenként.

Egyik gyakorlatnál szegény Gyurit véletlenül orrva vertem elég kellemetlen szögből, de nem kellett sokat várnom, hogy visszakapjam: lefejelte az orromat egy percen belül, amikor térdelésből felugrott, miközben én hajoltam le hozzá…

Délben kiültünk a parkba kajázni. Gyuritól kunyiztam finom rántotthúsos szendvicset, mert nem volt kedvem üres sajtoskiflit enni.

A délutáni edzés előtt még elmentem az öltözőbe budira, és amikor kijöttem meglepődve vettem észre, hogy rámzárták kívülről az ajtót. Az összes ablak rácsozott volt, az edzés pedig néhány perc múlva kezdődött. Elkezdtem rángatni az ajtót, és már éppen kezdett megfordulni a fejemben, hogy kirúgom, amikor az egyik rendőrsrác meghallotta, hogy vergődök, és odakiabált, hogy ne törjem szét az ajtót, inkább kienged. Ki is engedett sűrű bocsánatkérések közepette. (Ja, nem mondtam, hogy az Adyligeti Rendészeti Szakközépiskolában volt az edzőtábor, azért voltak rendőrök.)

Délelőtti edzést a "nagyfőnök" tartotta, nagyon jó volt, nagyon élveztem, király volt a hangulat. Vicces is volt, és kemény is egyszerre. Délután már nem annyira élveztem ilyen szempontból a műsort, mert túlságosan katonásra vették az oktatók a stílust. (Nem otthon vagy, edzésen, csináljad már, nem lazsálunk, nem pofázik, dolgozik stb., pont olyan hangnemben, mint a seregnél volt anno). A gyakorlatok szempontjából viszont ezeknél az edzőknél tanultam a legtöbb új technikát. Tanultunk minden irányból folytásból szabadulást, minden irányból késes támadás hárítását, és lefegyverzését. Ezek körül jópárat már tudtam, de a lefegyverzéseknek csak egy töredékét tanultuk eddig. Hiába no, még nem vagyunk azon a szinten.

Edzés végén volt harc HÁROM támadó ellen. Az első késsel támadott, a második párnával rontott ránk, a harmadik pedig eközben megpróbált hátulról/oldalról megfolytani. Néha aközben, hogy a másikkal éppen közdüttem. A végén bevállaltam még egy kört, és az összes erőmet kivette. Megkérdezte az edző, hogy ki érzi úgy, hogy meg tudta oldani a feladatot, azaz állta a sarat a három támadóval szemben. Senki nem jelentkezett. Ekkor közölte, hogy az az 5 perc, amit mi 5 percnek éreztünk, az csak 90 másodperc volt, és csak három támadó, és mindhármat tudtuk, hogy hogyan fog támadni. Átlagosan 4 vagy annál több ember támad meg az utcán egy embert, és nem tudod mi van náluk, honnan támadnak, és mit fognak csinálni. Van még mit fejlődni, dehát ezért is járok szorgalmasan edzésre. Már most is legalább 200%-al hatékonyabban tudnám magam megvédeni, mint amíg kungfu-ra jártam.

Ja igen, volt még egy érdekes dolog, amire nem is gondoltam eddig: mondták, hogy késes támadásnál ne legyenek illúzióink, meg fogunk sérülni az biztos, vagyis 99%. De mi határozzuk meg, hogy hol. Azaz ha kivédem kézzel, és elvágja a kés, még mindig jobban járok, mintha szíven szúrnak, vagy nyakon stb. Második napon délelőtt voltunk az előző nap délutáni csoportban, és kb. ugyanazt gyakoroltuk, amit előző nap, plusz ekkor vettük a sokféle késes támadás lefegyverzését, és a támadó távoli megállításainak módszereit lábbal. Ez jó buli. Rúgtak már állba, vagy mellbe úgy, hogy egy késsel szaladtál az alany felé? Engem már igen. Nem teljes erőből gyakoroltuk, de így is szar. Egy hét után is fáj a mellkasom, és még mindig be van lilulva a tricepszem.

Az edzőtábor végén következett a vizsga. Jó mi? 12 óra edzés után nyomhatsz egy három órás vizsgát! Na mindegy, én "mazoista" vagyok, kibírtam. Összekerültem egy sráccal, aki nagyobb volt nálam tömegben és magasságban is, és nem kicsit furcsa volt. Amikor edzés után meséltem a többieknek, csak annyi volt a reakció: ja, az nagyon hülye… Ismerték. Először is folyamatosan nyavajgott, ha összerúgtunk, hogy jajj, a lába, nem tud ráállni. Aztán ugyanez ment alkarral is. Ha egy pillanatra elfordultam, mert meg akartam nézni, hogy jó gyakorlatot csinálok-e egyáltalán (mert angolul mondták mit kell csinálni, és nem mindig értettük elsőre) akkor ez a barom tökönrúgott, vagy ha a földön feküdtem éppen, mert valami dobást kellett bemutatni, akkor bordán… Ezekután nem nagyon érdekelt a nyavajgása, rúgtam ahogy szoktam, nem erősen, de számára az volt. Akármelyik edzőtársam vigyorgott volna, ha ilyen kicsiket rúgok, ez meg majd meghalt. Ja igen, az elején voltak combos rúgások, és még csak nem is rúgtam meg, hanem csak finoman megpöcköltem a combját, erre elkezdett egy lábon ugrálni. Edzésen ezt kb 10x ilyen erősen simán kibírjuk, nem tudom ez a gyerek mit nyavajgott. Kezdtem tőle kikészülni. Legjobban akkor akasztott ki, amikor tartotta előttem a kést, én meg kérdeztem, hogy mit csinál? Úgy értettem szúrás hárítását kell csinálni, de mint kiderült fenyegetés hárítása volt a feladat. Mondja, hogy csináljam. Mondom, szúrjon. Mondja, hogy csináljam. Mondom szúrj már akkor, erre röhög. Mit röhögsz? Nem ez a feladat. Akkor mi?. Hárítás. Basszus, nem igaz, hogy fél perc kell ahhoz, hogy kiszedd a "társadból", akitől a vizsgaeredményed is függ, hogy mi a faszért néz hülyén, és miért nem csinálja amit kéne. Én meg állandóan segíteni próbáltam neki, de mindig okoskodott, aztán mindig megszívta.

Na mindegy, abban reménykedtem, hogy a slowfightnál majd összesorsolnak minket, és így is történt. "Two big guy together". Szerintem akik akkor láttak, nem igazán értették, miért mosolygok annyira, amikor éppen széjjel fognak pofozni. A slow fight lényege egyébként, mint a neve is mutatja, hogy lassan kell küzdeni, de folyamatosan. Amikor elkezdtük, még hallottam a Gyuri és a Csaba kiálltását, hogy Sanyi lassabban, ne! Hát én próbáltam, és talán sikerült is, de nem nagyon érdekelt, hogy milye hol fájj, lassan ugyan, de comboztam is, meg blokkoltam is jó erősen az ütéseit, hogy érezze egy kicsit. Ez volt a vége a vizsgának, elpakoltuk a fogvédőt, kesztyűt, aztán zúztunk haza. Egy élmény volt ez a hétvége.

Elbaktattunk ma öcsivel a krav-maga shopba, és vásároltunk kicsit. Vettem kesztyűt, sípcsontvédőt, fogvédőt és egy világos pólót. Felpróbáltam a rácsos fejvédőt, de valami hihetetlenül nem tetszett. Befizettem a hétvégi 2x6 órás őszi edzőtáborra, és jelentkeztem tegnap a P2 vizsgára is.

Tegnap öcsivel edzettem. Sikerült jól belerúgnia a könyökömbe, amitől feldagadt szépen a sípcsontja.

Hétvégén Adrival céges bulin voltunk Balatonkenesén a Marina-Port hotelben. Reggel 9 után felvettük Adri egyik kolléganőjét, és a barátját egy benzinkútnál, aztán elindultunk a Balaton felé. Egy órás volt az út, ami elég jó szerintem. 11-kor indultak a buszok Balatonfüredre, ahová szüretelni vitték a csapatot. A szüretelés része a dolognak, az nem volt valami hosszú. Szedtünk pár vödör szőlőt, aztán mentünk nézni, hogyan darálják a fürtöket, aztán préselik a mustot. Közben sütöttünk szalonnát, kóstoltunk bort és nekem még must is jutott. (Többieknek is jutott volna, ha nem vitték volna el a poharaikat a borozás után…) Többen vállalkoztak arra a mutatványra, hogy letérdelnek, és a pincérek lopóból spriccelték a szájukba a bort. Volt akinek nagyon jól ment így is az ivás. Volt egy olyan verseny, hogy két "önkéntjelentkező" kiült szembe egymással, és eltakarták az arcukat, majd a kezükbe nyomtak egy-egy pohár fröccsöt, amit el kellett fogyasztani. A nehézség abban rejlett, hogy cumit kaptak a kezükbe. Egy hölgypárosnak szőlőt kellett elfogyasztani kéz használata nélkül. Innen kisvonattal vittek át minket egy étterembe, ahol az ebédet fogyasztottuk el.

Egyik kolléganő eltévedt, megpróbáltuk elnavigálni iGo-val a pincészethez, de nem ért oda addigra, mire mi továbbindultunk, úgyhogy a Tölgyfa csárdában találkoztunk vele. Itt mindenféle táncos-zenés műsorral szórakoztattak minket ebéd közben. A közönséget is bevonták. Egy lányt és egy fiút kicibáltak középre, először a srácot, eltakarták a fejét, aztán a hölgyet is, és amikor levették a kendőt, akkor jó sok puszit kellett adni egymásnak. Próbáltak úgy tenni, mintha csak egy kis porszem lennék az asztal alatt, nehogy engem is elragadjon valamelyik táncos leányzó valami vicces dologhoz. Nagyon finom bablevest ettünk, amiből háromszor szedtem. Utána nem tudom pontosan milyen husi volt, de az is finom volt. Eközben minden fogáshoz adtak valami bort, ami elvileg ahhoz az ételhez illett. Ja igen, pálinkával fogadtak minket a bejáratnál, csakúgy, mint az előző helyen, ahol a szüretelés folyt. Végén a sütit már nem is bírtam megenni, csak félig.
Innen kisvonattal vittek át minket a kikötőhöz, ahonnan hajóval vittek minket vissza Kenesére.

Vacsoráig szabadfoglalkozás volt. Megkerestem egy sráccal a csocsóasztalt, és elvertem párszor. A vacsorára elég kevés időt hagytak, kapkodni kellett, hogy odaérjünk a nyitóbeszédre az esti buli előtt. A vacsi ilyen szeddmagad módon zajlott, és volt sokféle kaja. A beszédet a családtagok is hallgatták, sőt még hozzájuk is szólt a főnök pár mondatot, kiosztották az év dolgozója címet is. Kicsit mókás volt, mert egy orosz srác kapta a díjat, akinek bolgár az anyanyelve, és megengedte neki a főnök, hogy az anyanyelvén mondjon beszédet, mert magyarul még nem tud olyan szinten. Ehhez segítségül hívott egy másik orosz srácot tolmácsnak, aki már jobban vágta a magyart. Jópofák voltak.

Két táncegyüttes is szórakoztatott minket műsorával (Pitcsoda nagyon élvezte volna, mert az átlagéletkort 14-15-re tippeltük). Egyik csapat mazsorette (így írják?) együttes volt, a másik pedig latin táncokat adott elő. Az első nem tetszett, nagyon éllettelenül adták elő a lányok, a második viszont nagyon profi előadás volt. El sem akartam hinni, hogy ezek a gyerekek már ilyen fiatalon ilyen jól táncolnak. A műsor végeztével egy nyugdíjasnak tűnő emberekből álló együttes játszotta a talpalávalót, ami olyan szar volt nagyrészt, hogy senki nem maradt a teremben, és abbahagyták 11 felé, pedig egyig kellett volna játszaniuk. Mi ekkor már lent voltunk a drinkbárban, és vedeltük a bort folyamatosan. Eközben mentek a csocsómeccsek ezerrel. Egyszer összeálltunk egy sráccal, aki szintén látott már csocsóasztalt közelről, és elég szépen elgyepáltuk az ellenfelet. Persze az ellenfél nem játszott olyan rendszeresen, mint pld. én (napi szinten), úgyhogy, amikor rákérdeztek, hogy büszke vagyok-e rá, hogy nyertünk, természetesen nemmel válaszoltam. Kb. fél háromig maradtunk, aztán elhúztunk aludni.

Reggel nyolckor keltünk, reggeliztünk, kihagytuk a vitorlázást, és vártuk az ebédet ezerrel, hogy indulhassunk haza. Kicsit lassan akart eljönni az ebédidő. Végül jól bekajáltunk, és háromkor már itthon voltunk. Kellemes kis hétvége volt, jófejek Adri kollégái. Ja, páran fürödtek többször is a Balatonban. Mi csak napozásra vállalkoztunk, de azt is ruhában!

Találtam egy sellőt a parton	Latin táncosok
Mazsorettes csajok	Kilátás az erkényről 1.
Kilátás az erkényről 2.	Hajó, amivel mentünk
Szép hajó éppen kifut	Jó ebédhez szól a nóta
Csárda ahol ettünk	A „fiúk” a „bányában” dolgoznak
Itt már vártak minket szüretre	Marina-Port szálloda a part felől

Nagyon tetszik ez a sorozat, egyszerűen nem tudok betelni vele. Mindig tartogat meglepetéseket, fordulatos és szórakoztató. Sajnos a srácok szerint a vége felé már kezd ellaposodni. Én még messze vagyok a végétől szerencsére!

Nem nagyon lehet kapni a boltokban, csupán néhány részét. Találtam egy webáruházat, ahol majdnem az összes részt lehet kapni. Kettő sajnos még így is hiányzik. Ráadásul pont annak a résznek a második kötete is, amit most olvasok (Hódít az árnyék II.. ha valaki látja valahol, kérem sikítson!).

Azt hiszem hosszú időre elláttam magam olvasnivalóval. Elvileg már tegnap meg kellett volna érkeznie a csomagnak, de csak ma 8.30-kor hozta a futár, annak ellenére, hogy odaírtam megjegyzésnek, hogy 9-10-től dolgozom. Szerencsére megéreztem, hogy nem leszek itt, amikor érkezik, ezért hagytam a recin 22k-t, így a recislány átvette és kifizette "helyettem".

Vettem egy Microsoft Natural Ergonomic Keyboard 4000-t tegnap. Fél órámba került a megrendelés gondolatától a beüzemelésig a beszerzése. Neten rendeltem, pikk-pakk megkaptam az SMS-t, hogy átvehetem, elindultam a blahára, átvettem, vissza és kész. Bárcsak minden ilyen gyorsan menne. A hagyományos változatot sehol nem lehet kapni, a pro változatban pedig az az idióta elrendezés van a kurzorbillenyűkre, amit egyetlen épeszű ember sem tud szerintem használni normálisan, nem tudom miért tértek el az eredeti layout-tól.

Eddig sosem használtam egyik billentyűzetemen sem az extra gombokat, de ezen valahogy annyira kézre állnak, hogy "kénytelen" vagyok!  Már többen megálltak az asztalom mellett azzal, hogy bizonyítsam be, hogy ezen lehet gépelni. Írtam nekik pár sort, aztán elhitték, hogy nem csak gépelni, de még gyorsan gépelni is lehet vele. De ezt csak az tudja, akinek volt már natural keyboardja.

pu6blic st4at4ic void Main(st4ring [] args) {
    console3.writ4eline+("what da fuckT!");
    //imádom a bille3nt4yűze3temet JANIIIIII
}
Tegnap történt egy kis baleset, belefolyt a kávé az MS Natural keyboardomba, miközben ventillátort püföltem a földhöz, aminek kiesett a lába. Sajnos az asztal fölött volt bedugva a kábel, és feldöntötte a bögrémet.