Hétvégén Adrival céges bulin voltunk Balatonkenesén a Marina-Port hotelben. Reggel 9 után felvettük Adri egyik kolléganőjét, és a barátját egy benzinkútnál, aztán elindultunk a Balaton felé. Egy órás volt az út, ami elég jó szerintem. 11-kor indultak a buszok Balatonfüredre, ahová szüretelni vitték a csapatot. A szüretelés része a dolognak, az nem volt valami hosszú. Szedtünk pár vödör szőlőt, aztán mentünk nézni, hogyan darálják a fürtöket, aztán préselik a mustot. Közben sütöttünk szalonnát, kóstoltunk bort és nekem még must is jutott. (Többieknek is jutott volna, ha nem vitték volna el a poharaikat a borozás után…) Többen vállalkoztak arra a mutatványra, hogy letérdelnek, és a pincérek lopóból spriccelték a szájukba a bort. Volt akinek nagyon jól ment így is az ivás. Volt egy olyan verseny, hogy két "önkéntjelentkező" kiült szembe egymással, és eltakarták az arcukat, majd a kezükbe nyomtak egy-egy pohár fröccsöt, amit el kellett fogyasztani. A nehézség abban rejlett, hogy cumit kaptak a kezükbe. 
Egy hölgypárosnak szőlőt kellett elfogyasztani kéz használata nélkül. Innen kisvonattal vittek át minket egy étterembe, ahol az ebédet fogyasztottuk el.
Egyik kolléganő eltévedt, megpróbáltuk elnavigálni iGo-val a pincészethez, de nem ért oda addigra, mire mi továbbindultunk, úgyhogy a Tölgyfa csárdában találkoztunk vele. Itt mindenféle táncos-zenés műsorral szórakoztattak minket ebéd közben. A közönséget is bevonták. Egy lányt és egy fiút kicibáltak középre, először a srácot, eltakarták a fejét, aztán a hölgyet is, és amikor levették a kendőt, akkor jó sok puszit kellett adni egymásnak. Próbáltak úgy tenni, mintha csak egy kis porszem lennék az asztal alatt, nehogy engem is elragadjon valamelyik táncos leányzó valami vicces dologhoz. Nagyon finom bablevest ettünk, amiből háromszor szedtem. Utána nem tudom pontosan milyen husi volt, de az is finom volt. Eközben minden fogáshoz adtak valami bort, ami elvileg ahhoz az ételhez illett. Ja igen, pálinkával fogadtak minket a bejáratnál, csakúgy, mint az előző helyen, ahol a szüretelés folyt. Végén a sütit már nem is bírtam megenni, csak félig.
Innen kisvonattal vittek át minket a kikötőhöz, ahonnan hajóval vittek minket vissza Kenesére.
Vacsoráig szabadfoglalkozás volt. Megkerestem egy sráccal a csocsóasztalt, és elvertem párszor. A vacsorára elég kevés időt hagytak, kapkodni kellett, hogy odaérjünk a nyitóbeszédre az esti buli előtt. A vacsi ilyen szeddmagad módon zajlott, és volt sokféle kaja. A beszédet a családtagok is hallgatták, sőt még hozzájuk is szólt a főnök pár mondatot, kiosztották az év dolgozója címet is. Kicsit mókás volt, mert egy orosz srác kapta a díjat, akinek bolgár az anyanyelve, és megengedte neki a főnök, hogy az anyanyelvén mondjon beszédet, mert magyarul még nem tud olyan szinten. Ehhez segítségül hívott egy másik orosz srácot tolmácsnak, aki már jobban vágta a magyart. Jópofák voltak.
Két táncegyüttes is szórakoztatott minket műsorával (Pitcsoda nagyon élvezte volna, mert az átlagéletkort 14-15-re tippeltük). Egyik csapat mazsorette (így írják?) együttes volt, a másik pedig latin táncokat adott elő. Az első nem tetszett, nagyon éllettelenül adták elő a lányok, a második viszont nagyon profi előadás volt. El sem akartam hinni, hogy ezek a gyerekek már ilyen fiatalon ilyen jól táncolnak. A műsor végeztével egy nyugdíjasnak tűnő emberekből álló együttes játszotta a talpalávalót, ami olyan szar volt nagyrészt, hogy senki nem maradt a teremben, és abbahagyták 11 felé, pedig egyig kellett volna játszaniuk. Mi ekkor már lent voltunk a drinkbárban, és vedeltük a bort folyamatosan. Eközben mentek a csocsómeccsek ezerrel. Egyszer összeálltunk egy sráccal, aki szintén látott már csocsóasztalt közelről, és elég szépen elgyepáltuk az ellenfelet. Persze az ellenfél nem játszott olyan rendszeresen, mint pld. én (napi szinten), úgyhogy, amikor rákérdeztek, hogy büszke vagyok-e rá, hogy nyertünk, természetesen nemmel válaszoltam. Kb. fél háromig maradtunk, aztán elhúztunk aludni.
Reggel nyolckor keltünk, reggeliztünk, kihagytuk a vitorlázást, és vártuk az ebédet ezerrel, hogy indulhassunk haza. Kicsit lassan akart eljönni az ebédidő. Végül jól bekajáltunk, és háromkor már itthon voltunk. Kellemes kis hétvége volt, jófejek Adri kollégái. Ja, páran fürödtek többször is a Balatonban. Mi csak napozásra vállalkoztunk, de azt is ruhában!
 Találtam egy sellőt a parton |
 Latin táncosok |
 Mazsorettes csajok |
 Kilátás az erkényről 1. |
 Kilátás az erkényről 2. |
 Hajó, amivel mentünk |
 Szép hajó éppen kifut |
 Jó ebédhez szól a nóta |
 Csárda ahol ettünk |
 A „fiúk” a „bányában” dolgoznak |
 Itt már vártak minket szüretre |
 Marina-Port szálloda a part felől |
