Múlt hétvégén edzőtáborban voltam. Két napos móka volt, napi 2x3 óra edzéssel, közte egy óra ebédszünettel. Első nap a tatamis teremben kezdtünk, itt földharc volt és többféle felállást gyakoroltuk fekvésből. Edzés elején voltak érdekes dolgok: szaladgálni kellett össze vissza, jelre pedig megkeresni a társadat, odarohanni hozzá és "szétverni" a kezében lévő párnát. Ha nem értél oda a jeltől számított négy másodpercen belül, akkor fekvőtámaszt kellett nyomni. Egyszer sikerült "nem odaérnem". Gyuri eleve messze volt tőlem, ha nincs előttem senki, akkor sem biztos, hogy odaértem volna, pedig tudok sprintelni, de 2-3 emberrel ütköztem, illetve összeakadtunk, ami kapásból 1-2 másodpercet elvett ütközésenként.

Egyik gyakorlatnál szegény Gyurit véletlenül orrva vertem elég kellemetlen szögből, de nem kellett sokat várnom, hogy visszakapjam: lefejelte az orromat egy percen belül, amikor térdelésből felugrott, miközben én hajoltam le hozzá…

Délben kiültünk a parkba kajázni. Gyuritól kunyiztam finom rántotthúsos szendvicset, mert nem volt kedvem üres sajtoskiflit enni.

A délutáni edzés előtt még elmentem az öltözőbe budira, és amikor kijöttem meglepődve vettem észre, hogy rámzárták kívülről az ajtót. Az összes ablak rácsozott volt, az edzés pedig néhány perc múlva kezdődött. Elkezdtem rángatni az ajtót, és már éppen kezdett megfordulni a fejemben, hogy kirúgom, amikor az egyik rendőrsrác meghallotta, hogy vergődök, és odakiabált, hogy ne törjem szét az ajtót, inkább kienged. Ki is engedett sűrű bocsánatkérések közepette. (Ja, nem mondtam, hogy az Adyligeti Rendészeti Szakközépiskolában volt az edzőtábor, azért voltak rendőrök.)

Délelőtti edzést a "nagyfőnök" tartotta, nagyon jó volt, nagyon élveztem, király volt a hangulat. Vicces is volt, és kemény is egyszerre. Délután már nem annyira élveztem ilyen szempontból a műsort, mert túlságosan katonásra vették az oktatók a stílust. (Nem otthon vagy, edzésen, csináljad már, nem lazsálunk, nem pofázik, dolgozik stb., pont olyan hangnemben, mint a seregnél volt anno). A gyakorlatok szempontjából viszont ezeknél az edzőknél tanultam a legtöbb új technikát. Tanultunk minden irányból folytásból szabadulást, minden irányból késes támadás hárítását, és lefegyverzését. Ezek körül jópárat már tudtam, de a lefegyverzéseknek csak egy töredékét tanultuk eddig. Hiába no, még nem vagyunk azon a szinten.

Edzés végén volt harc HÁROM támadó ellen. Az első késsel támadott, a második párnával rontott ránk, a harmadik pedig eközben megpróbált hátulról/oldalról megfolytani. Néha aközben, hogy a másikkal éppen közdüttem. A végén bevállaltam még egy kört, és az összes erőmet kivette. Megkérdezte az edző, hogy ki érzi úgy, hogy meg tudta oldani a feladatot, azaz állta a sarat a három támadóval szemben. Senki nem jelentkezett. Ekkor közölte, hogy az az 5 perc, amit mi 5 percnek éreztünk, az csak 90 másodperc volt, és csak három támadó, és mindhármat tudtuk, hogy hogyan fog támadni. Átlagosan 4 vagy annál több ember támad meg az utcán egy embert, és nem tudod mi van náluk, honnan támadnak, és mit fognak csinálni. Van még mit fejlődni, dehát ezért is járok szorgalmasan edzésre. Már most is legalább 200%-al hatékonyabban tudnám magam megvédeni, mint amíg kungfu-ra jártam.

Ja igen, volt még egy érdekes dolog, amire nem is gondoltam eddig: mondták, hogy késes támadásnál ne legyenek illúzióink, meg fogunk sérülni az biztos, vagyis 99%. De mi határozzuk meg, hogy hol. Azaz ha kivédem kézzel, és elvágja a kés, még mindig jobban járok, mintha szíven szúrnak, vagy nyakon stb. Második napon délelőtt voltunk az előző nap délutáni csoportban, és kb. ugyanazt gyakoroltuk, amit előző nap, plusz ekkor vettük a sokféle késes támadás lefegyverzését, és a támadó távoli megállításainak módszereit lábbal. Ez jó buli. Rúgtak már állba, vagy mellbe úgy, hogy egy késsel szaladtál az alany felé? Engem már igen. Nem teljes erőből gyakoroltuk, de így is szar. Egy hét után is fáj a mellkasom, és még mindig be van lilulva a tricepszem.

Az edzőtábor végén következett a vizsga. Jó mi? 12 óra edzés után nyomhatsz egy három órás vizsgát! Na mindegy, én "mazoista" vagyok, kibírtam. Összekerültem egy sráccal, aki nagyobb volt nálam tömegben és magasságban is, és nem kicsit furcsa volt. Amikor edzés után meséltem a többieknek, csak annyi volt a reakció: ja, az nagyon hülye… Ismerték. Először is folyamatosan nyavajgott, ha összerúgtunk, hogy jajj, a lába, nem tud ráállni. Aztán ugyanez ment alkarral is. Ha egy pillanatra elfordultam, mert meg akartam nézni, hogy jó gyakorlatot csinálok-e egyáltalán (mert angolul mondták mit kell csinálni, és nem mindig értettük elsőre) akkor ez a barom tökönrúgott, vagy ha a földön feküdtem éppen, mert valami dobást kellett bemutatni, akkor bordán… Ezekután nem nagyon érdekelt a nyavajgása, rúgtam ahogy szoktam, nem erősen, de számára az volt. Akármelyik edzőtársam vigyorgott volna, ha ilyen kicsiket rúgok, ez meg majd meghalt. Ja igen, az elején voltak combos rúgások, és még csak nem is rúgtam meg, hanem csak finoman megpöcköltem a combját, erre elkezdett egy lábon ugrálni. Edzésen ezt kb 10x ilyen erősen simán kibírjuk, nem tudom ez a gyerek mit nyavajgott. Kezdtem tőle kikészülni. Legjobban akkor akasztott ki, amikor tartotta előttem a kést, én meg kérdeztem, hogy mit csinál? Úgy értettem szúrás hárítását kell csinálni, de mint kiderült fenyegetés hárítása volt a feladat. Mondja, hogy csináljam. Mondom, szúrjon. Mondja, hogy csináljam. Mondom szúrj már akkor, erre röhög. Mit röhögsz? Nem ez a feladat. Akkor mi?. Hárítás. Basszus, nem igaz, hogy fél perc kell ahhoz, hogy kiszedd a "társadból", akitől a vizsgaeredményed is függ, hogy mi a faszért néz hülyén, és miért nem csinálja amit kéne. Én meg állandóan segíteni próbáltam neki, de mindig okoskodott, aztán mindig megszívta.

Na mindegy, abban reménykedtem, hogy a slowfightnál majd összesorsolnak minket, és így is történt. "Two big guy together". Szerintem akik akkor láttak, nem igazán értették, miért mosolygok annyira, amikor éppen széjjel fognak pofozni. A slow fight lényege egyébként, mint a neve is mutatja, hogy lassan kell küzdeni, de folyamatosan. Amikor elkezdtük, még hallottam a Gyuri és a Csaba kiálltását, hogy Sanyi lassabban, ne! emoticon Hát én próbáltam, és talán sikerült is, de nem nagyon érdekelt, hogy milye hol fájj, lassan ugyan, de comboztam is, meg blokkoltam is jó erősen az ütéseit, hogy érezze egy kicsit. Ez volt a vége a vizsgának, elpakoltuk a fogvédőt, kesztyűt, aztán zúztunk haza. Egy élmény volt ez a hétvége.