Giant morcos blogja

Reggel elmentünk anyával és Adrival a nagyiék sírjához, aztán elmentünk Adri nagyszüleinek a sírjához, aztán felugrottunk megnézni apósékat, amint festik a konyhát. Közben végig rettegtem, mikor talál ki valamit nekem valaki. Főleg amikor fent voltunk apóséknál, hátha eszükbe jut, hogy van valami hely, amit ők nem érnek el stb, segítsek. Azt hiszem, most szó nélkül azt tudtam volna mondani, hogy nem. Eléggé morcos vagyok a napokban. Kezdem úgy érezni, magam, mint egy lufi, amit túlfújtak. Ilyenkor mindenre agresszívan reagálok. Itt volt például tegnap reggel a csarnokban a réteses néni.

Beugrottam munkába menet, hogy vegyek pár rétest. Okulva a legutóbbi esetből előre közöltem, hogy elvitelre szeretnék négy darab rétest, nehogy megint beszóljon a nyanya, amiért nem mondtam, hogy elvitelre, meg azt sem, hogy mennyit, ezért nem tudta elkezdeni pakolni a réteseket, amiket soroltam. Amint elmondtam, hogy elvitelre négyet, elkezdtem (volna) nézni a táblát, hogy akkor a tizeniksz féle rétesből milyet vegyek, de az elsőig sem jutottam, am ikor megjegyezte bunkón, hogy jó, de elárulom azt is, hogy milyet szeretnék? Már alig vártam, hogy kötekedjen, hiszen erre készültem már a kettes villamoson is. Felháborodott hangon közöltem vele, hogy hagyjon már válogatni, legutóbb azért cseszett le, mert elkezdtem mondani mit kérek, és nem mondtam, hogy elviszem stb, most meg azért csesz le, mert nem azt mondom először, hogy mit kérek?! Ahogy ezt elmondtam, a nyanya taszkot váltott, átment kezesbárány üzemmódba, "Isten ments, hogy én lecsesszelek, dehogy is, csak segíteni szeretnék, nem úgy gondoltam én, jajj, de örülök, hogy ezek szerint ízlett, hogy visszajöttél bla-bla-bla". Szóval hatott a felháborodás, kíváncsi leszek legközelebb mivel hozakodik elő. Bár azt hiszem legközelebb így megyek: "Kérek elvitelre négy rétest: 1 almást, 1 almásfahéjast, 1 meggyest, és egy almás-meggyest".  Hát, ha még ebbe is bele tud kötni, megeszem a kalapomat… Egyébként kénytelen leszek lecseszni legközelebb, mert két egész meggymagot is találtam, és az egyiket annyira szerencsétlenül, hogy porráharaptam egy harapásommal. A konyhában hirtelen kurva nagy csend lett, és én is elkezdtem izgulni, hogy a fogaim törtek pozdorjává, vagy a mag… Szerencsém volt, nem a fogaim.

A lufiállapotomat az is jelzi, hogy apróságokért agyon tudnék ütni néha egy-egy embert. Pld. azt a csávót, aki miközben kiléptem a boltból bement, de mivel én még csak félig voltam kint, belerúgott a bokámba, és már forultam vissza, hogy lecsapjam, amikor eszembe jutott, hogy ezért talán nem kéne megölni, meg a nő a villamoson, aki a kurva táskáját össze vissza lengeti, és mindig az enyémhez ütődik, de leszarja. Grrr…

Na szóval végül olvastam, gitároztam, Guildwarsoztam, filmet néztem, szunyáltam, grilleztem és aztán jót kajáltam. És még mindig maradt időm még valamit csinálni, úgyhogy lustálkodtam.

Anya megkért, hogy vigyem el valami kivizsgálásra (kuruzslóhoz, ahogy én hívom az ilyeneket, akik nem is orvosok, csak van valami csodagépük, amin megvizsgálnak, aztán eladnak neked rengetek "gyógyhatású készítmény" csillagászati árakon) Csepelre vasárnap reggel. Gondoltam, tök jó, délre otthon vagyok, lesz egy fél szabadnapom. Hát, szokás szerint nem jött össze a dolog. Észrevettem, hogy Miklós sapkája a kalaptartón maradt, ezért amíg anya bent volt a dokinál, én felhívtam, hogy nem-e hiányzik neki a sapkája. Megállapodtunk, hogy átviszem neki. Leraktam anyát, felmentem hozzájuk. Megkínáltak kávéval, miközben elmeséltem, hogy mit mondott anya, miért ment el, miért oda ment el, hol hallotta ezt, hogy került el oda stb. Néha olyan "érdekes" és "fontos" dolgokat tudnak az emberek kérdezni, hogy eszméletlen. Főleg Miklósnak van nagy tehetsége hozzá. Gondolom csak beszélgetni akar, nem hiszem, hogy ez komolyan érdekli.  Közben kiagyaltam, hogy elviszem Adrit ebédelni. Át is jött a Malaccal, akit Évánál hagytunk megőrzésre, amíg mi elmentünk. Sajna az ebédből Auchanes bevásárlás lett, és ott ebéd, aztán onnan átmenés a Kikába "guri-guri"-ért, amit Adri már nagyon régóta szerett volna, a régi eltört. Előtte még a biztonság kedvéért a Baumaxba is beugrottunk, de persze semmi nem volt, amiért mentünk. Hihetetlen, hogy a csepeli Baumaxban mindig mekkora kupleráj van! Mire hazaértünk fél hét volt… Második szabadnap nagy része kilőve megint. Amikor hazaértünk, és megláttam az órát, hirtelen elárasztott valami borzalmas nagy düh, legszívesebben szarrá törtem volna a lakást, és kiosztottam volna az egész családot, hogy ilyen szinten kihasználják, hogy én mindig mindenre rábólintok, és azt nem veszik figyelembe, hogy én is akarok pihenni néha, meg nekem is van elképzelésem arról, hogy mit szeretnék csinálni a hétvégén, és nincs benne a vásárlás, rohangálás, meg ilyenek. A legrosszabb az egészben, hogy Adrinak is van jogsija, mégsem vezet soha, pedig rengetek szabadidőm lehetne, ha elmenne Évával vásárolni, én meg maradhatnék itthon. Vagy kivinné a szüleit a temetőbe, és nem nekem kéne az ő nagyszüleihez kimenni, amikor nem is ismertem őket.

Közöltem is Adrival, hogy ha a közeljövőben meghallom azt a szót, hogy "menjünk…", akkor nagyon morcos leszek, és lehet hogy ütni is fogok. Nem akarok sehova menni. Senkivel. Legalább egy pár hétig. Anyával még leboltoltam, hogy ne vasárnap menjünk a temetőbe, hanem szerdán, hamár szabadnap.

Kezdem úgy érezni, hogy be fogok csavarodni, ha ez így megy tovább: szinte semmi szabadidőm nincsen, és ha van, akkor azt tutti, hogy nem tudom normálisan eltölteni, mert annyi mindent szeretnék bepótolni, hogy nem tudok egyre koncentrálni sose. Ki kell találnom valamit.

Apósom bátyja hazajött Skóciából az 56-os forradalom 50 éves évfordulójának ünneplésre. Pontosabban a lánya Anna szervezte Ausztráliából az egészet titokban, és meglepte az apját. Szegények nem tudtak sok mindent megnézni, mert a sok állat "tüntető" (randalírozó vandál) miatt lezárták az emlékművet stb.

Jót vitatkoztam Adrival arról, hogy nekem családom-e a nagybátyja, vagy sem. Persze szerinte igen, szerintem nem. Nem úsztam meg, búcsúzkodásnál kijelentették, hogy mostmár én is a családhoz tartozom, úgyhogy egy indokot kihúzhatok legközelebb.

Na szóval már nem is emlékszem, hogy mikor volt egy nyugodt seggen-ülős hétvégém, amikor azt csinálhattam mindkét nap, amit akartam. Már alig vártam egy ilyet. Sajnos a mostani sem lett szabadidőben dúsabb. Szombaton megkértek apósomék, hogy vigyem be őket a testvéréékhez Pestre. Adrival napok óta harcoltam, hogy legalább ne kelljen ottmaradnom, hiszen nem ismerem őket, nem is akarom ismerni őket, és valószínűleg nemis fogok velük többet találkozni. Nem akartam egyáltalán elcseszni az időmet más rokonainak a megismerésével + jópofizni egész nap velük, miközben magamban azon morgok, hogy akár Gildwars-ozhatnék, vagy fejleszthetnék valami okosat, vagy olvashatnék, vagy egyszerűen csak pihengetnék otthon. Végül amikor Miklós mondta, hogy kb 1 órát maradnánk, belementem, hogy el is viszem őket, és ott is maradok velük. Reménykedtem, hogy nem fogom magam kellemetlenül érezni.

Végül kellemesen csalódtam, mert valóban jófej volt Péter bácsi is, Pat néni is (aki nem tud magyarul) és Anna is, akiről nemis tudtam, hogy ott lesz. Ez kicsit javított a kedvemen, hiszen volt valaki, aki a korosztályunkhoz tartozott. Anna egész jól beszél és ért magyarul, úgyhogy vele lehetett dumálni angolul és magyarul is, ha valamit nem tudtam elmagyarázni, mondtam magyarul, ő pedig mondta angolul.

Anyósom megtalálta a legjobb pillanatot, hogy megkérdezze: "Mit mondott (Pat)?" Eleinte nagy bajban voltam, mert alig értettem Pat nénit. Mindig Péter bácsi felé fordulva beszélt, és még halkan is, és azt az igazi britt stílust használva. Szóval mondott valamit, mindenki nevetett, aki értette (én nem értettem, de mosolyogtam hozzá). Erre anyós megkérdezte, hogy mit mondott, miközben minden szem rám szegeződött… Kénytelen voltam bevallani, hogy fogalmam sincs, nem értettem, csak egy részét, de azt sem biztosan, inkább csak sejtés.

Na mindegy, próbáltam nem túl szarul érezni magam emiatt, és sikerült is nem egy hétig ezen rágódni, hogy milyen ciki volt. Este végül mégsem indultunk el vacsora előtt haza, ahogy terveztük, mert győzködtek minket, hogy maradjunk, egyedül Miklós nem akart(rosszul volt előtte, és félt, hogy a kajálás nem fog jót tenni). Végül mindenki mindekit kérdezgetett, hogy na, menjünk, vagy maradjunk, vagy menjünk, mi legyen? Mivel egész jó fejek voltak, és kezdtem megéhezni is, belementem, hogy maradjunk vacsira is. (Egyébként el nem tudom mondani, hogy mennyire utálom az ilyen szitukat, amikor megbeszélünk valamit, aztán ott helyben a megbeszélés ellenére elkezdenek engem kérdezgetni, hogy maradunk-e, amikor tudják, hogy én eljönni sem akartam, és ilyenkor minden szem rám szegeződik, és ha nem akarok maradni, akkor sem mondom azt, hogy menjünk, mert mindenki engem fog utálni…)

Elsétáltunk a For Sale Pub-ba a Fővám térhez. Először nagyon meglepődtem az árakon. Egy átlag második fogás 2990Ft, ennél olcsóbb csak lecsó van, meg ilyesmik. Végül Gombapaprikást rendeltem, apósék pedig Brassóit. Amikor megjött a kaja, már tudtam, hogy megéri az árát, mert iszonyatos mega-giga-adag volt a tányérokon. Én még a felét sem tudtam megenni a normál adagnak.

Az étteremben kicsit jobban fellazultunk, és csomót dumáltunk Annával angolul, illetve így Pat is többször tudta követni a beszélgetést, és hozzá is tudott szólni. Miklós a bátyja mellett ült, és dumáltak sokat. Anyósom járt kicsit pórul, mert ő nem tud angolul, és közém és após közé ült. Apósék ugye elvoltak ketten testvérek, én meg Adrival Patet és Annát tartottuk szóval, ő pedig ült ott és nem tudott senkivel beszélgetni. Néha azért vele is foglalkoztunk. Mondta is, hogy most átérezte, milyen lehetett Patnak, amikor ő hallgatott végig, mert nem mindent fordítottak neki, csak ha valami fontos volt, vagy nagyon vicces.

Vacsi után hazajöttünk, és elvileg szereztem egy csomó jópontot Adri szüleinél. Már csak arra kéne gyúrni, hogy ők is akarjanak szerezni nálam párat!

Laci hívott vacsora közben, úgyhogy elmentünk sörözni a Csikeszbe, ahová valószínűleg nem megyek sűrűn ezentúl. Beszélgetünk az egyik pincérsráccal, és megtudtuk, hogy emelték az italok árát, a kajáét nem, viszont csökkentették az adagot (ez titok). Hát mostanában egyébként sem volt nagy adag. A tatárbeafsteak pld pofátlanul kevés volt legutóbb. 2 pirítosra rá bírtam volna kenni, pedig tizet szoktak jobb helyeken adni, és alig bírom beosztani néha, hogy minden elfogyjon. Megint nincs Amstel sör, ami a legolcsóbb ott, meg egyébként is azt szeretjük Lacival. 300 forint körül volt egy korsó. Most ittunk fejenként 3 korsó Radebergert + 1 pohárral, és 4500Ft lett a számla vége. Amikor megláttam, hirtelen azt hittem, hogy átbasztak minket, odahívtam a srácot, és megkérdeztem, hogy mennyi a sör. 600Ft a korsó, 490Ft a pohár. Hát fasza. Máshol ennyi pénzből meg is vacsorázhattunk volna ketten ugyanennyi sör mellett. Mondta is a srác, hogy megérti a felháborodásunkat, és nézzük meg, szombat van, és rajtunk kívül senki nincs az étteremben este tízkor, mégsem veszi a lapot a tulaj, hogy elbaszott valamit.