Reggel elmentünk anyával és Adrival a nagyiék sírjához, aztán elmentünk Adri nagyszüleinek a sírjához, aztán felugrottunk megnézni apósékat, amint festik a konyhát. Közben végig rettegtem, mikor talál ki valamit nekem valaki. Főleg amikor fent voltunk apóséknál, hátha eszükbe jut, hogy van valami hely, amit ők nem érnek el stb, segítsek. Azt hiszem, most szó nélkül azt tudtam volna mondani, hogy nem. Eléggé morcos vagyok a napokban. Kezdem úgy érezni, magam, mint egy lufi, amit túlfújtak. Ilyenkor mindenre agresszívan reagálok. Itt volt például tegnap reggel a csarnokban a réteses néni.

Beugrottam munkába menet, hogy vegyek pár rétest. Okulva a legutóbbi esetből előre közöltem, hogy elvitelre szeretnék négy darab rétest, nehogy megint beszóljon a nyanya, amiért nem mondtam, hogy elvitelre, meg azt sem, hogy mennyit, ezért nem tudta elkezdeni pakolni a réteseket, amiket soroltam. Amint elmondtam, hogy elvitelre négyet, elkezdtem (volna) nézni a táblát, hogy akkor a tizeniksz féle rétesből milyet vegyek, de az elsőig sem jutottam, am ikor megjegyezte bunkón, hogy jó, de elárulom azt is, hogy milyet szeretnék? Már alig vártam, hogy kötekedjen, hiszen erre készültem már a kettes villamoson is. Felháborodott hangon közöltem vele, hogy hagyjon már válogatni, legutóbb azért cseszett le, mert elkezdtem mondani mit kérek, és nem mondtam, hogy elviszem stb, most meg azért csesz le, mert nem azt mondom először, hogy mit kérek?! Ahogy ezt elmondtam, a nyanya taszkot váltott, átment kezesbárány üzemmódba, "Isten ments, hogy én lecsesszelek, dehogy is, csak segíteni szeretnék, nem úgy gondoltam én, jajj, de örülök, hogy ezek szerint ízlett, hogy visszajöttél bla-bla-bla". Szóval hatott a felháborodás, kíváncsi leszek legközelebb mivel hozakodik elő. Bár azt hiszem legközelebb így megyek: "Kérek elvitelre négy rétest: 1 almást, 1 almásfahéjast, 1 meggyest, és egy almás-meggyest". emoticon Hát, ha még ebbe is bele tud kötni, megeszem a kalapomat… Egyébként kénytelen leszek lecseszni legközelebb, mert két egész meggymagot is találtam, és az egyiket annyira szerencsétlenül, hogy porráharaptam egy harapásommal. A konyhában hirtelen kurva nagy csend lett, és én is elkezdtem izgulni, hogy a fogaim törtek pozdorjává, vagy a mag… Szerencsém volt, nem a fogaim.

A lufiállapotomat az is jelzi, hogy apróságokért agyon tudnék ütni néha egy-egy embert. Pld. azt a csávót, aki miközben kiléptem a boltból bement, de mivel én még csak félig voltam kint, belerúgott a bokámba, és már forultam vissza, hogy lecsapjam, amikor eszembe jutott, hogy ezért talán nem kéne megölni, meg a nő a villamoson, aki a kurva táskáját össze vissza lengeti, és mindig az enyémhez ütődik, de leszarja. Grrr…

Na szóval végül olvastam, gitároztam, Guildwarsoztam, filmet néztem, szunyáltam, grilleztem és aztán jót kajáltam. És még mindig maradt időm még valamit csinálni, úgyhogy lustálkodtam.