Még mindig azzal a projekttel szopok,
amiről már írtam nemrég. Egyre szarabb a helyzet. Sajnos volt egy kérdésem, amire senki nem tudott a munkahelyemen válaszolni, ezért azt mondta a PM, hogy írjak az ügyfélnek egy levelet, és kérdezzem meg tőle. Úgy érzem, ezzel az volt a célja, hogy levegye a terhet a saját válláról, miközben átrakja az enyémre. Aki ismer, tudja, hogy nem szeretek ügyféllel direkt kapcsolatban állni, és nem is vagyok szívbajos, simán elküldöm a picsába, ha paraszt, engem nem nagyon hat meg, hogy ügyfél vagy sem, nem vagyok a rabszolgája, és nem beszélhet velem úgy mint egy kutyával (sem beszélne egy normális ember)! Péntek estére odáig jutottam kb 4 levélváltás után, hogy a hülye picsát bele tudnám folytani egy üres kanálba is simán, víz sem kéne bele. Kibaszottul idegesít, amikor valaki olyan dolgokat kér rajtam számon, amihez semmi közöm, mindezt a legparasztabb stílusban, ráadásul minden mondat végén 5-6 kérdőjelet használ, ezzel nyomatékosítva, hogy valóban, jól látom, az egy kérdőmondat. Emellett minden hibajelentésbe, illetve levélbe legalább 3-szor beleírja, hogy "már legalább tizenötször/harmincszor stb. kértem, és még mindig nem". Nos ezzel csak egy bajom van, tőlem még egyszer sem, és ezt ő is tudja, úgyhogy nekem ne írjon ilyeneket. Sajnon úgy kell vele leveleznem, hogy CC-zem a pool manageremet, a PM-et, és a másik fejlesztő srácot, így nem küldhetem el az anyjába, mert már rámszóltak így is, hogy nehogy el merjem küldeni, amit akartam. Személyesen még nem találkoztunk, akkor megtenném azonnal. A fejlesztő srác már így is azt mondta az ELSŐ válaszlevelemre, hogy de köcsög vagyok, és röhögött, hogy végre valaki kicsit lealázza ezt a ribancot. Nem írtam semmi olyat, amit nem szabad, csak a saját stílusában válaszoltam. A PM szobából is harsány röhögést hallottam csak, senki nem baszott le… Sajnos még nem vette a lapot a ribanc, pedig azóta volt még egy-két levél, és egyre idiótább. Péntek este mielőtt elindultam volna haza, már egy kurvaanyázós levél kezdett megfogalmazódni a fejemben. Szombat reggel arra ébredtem, hogy azon jár az agyam, hányféleképpen tudnám kicsinálni ezta picsát, és miket fogok írni a válaszlevélben. Ez egy órán át tartott, amíg Adri fel nem ébredt, és el nem terelte a figyelmemet másfelé.
Már az elején sem volt sok kedvem ehhez a projekthez, mert csak hibajavításról szól, viszont nem olyanokról, amit pikk-pakk kijavít az ember (pld. hiányzik egy felirat az egyik oldalról, vagy nem kék hanem zöld), hanem olyanokról, amikhez az egész rendszer teljesen átfogó ismerete szükséges, ami nekem nincs meg. Kb mostmár átlátom az 50%-át, amióta két hét alatt sikerült felgöngyölítenem egy egész rendszeren, és a legtöbb funkcionalitáson átgyűrűző számolási hibát a Core (!) projektben. Csodálkozom, hogy eddig bírták használni ezt a cuccot.
Másik fejlesztő srác már nagyon kezd az agyamra menni. Megbeszéljük, hogy reggel időben bejövünk, hogy letoljuk végre ezt a feladatot, erre délben ér be, de úgy, hogy rácsörög a főnököm, hogy mikor jön már. Ugyanezt megcsinálja másnap. "Kicsit" nehéz így együtt dolgozni, főleg, hogy ő ismeri egyedül teljesen a rendszert. Ráadásul háromszor kellett átírnom a javításomat, mert háromszor magyarázták el nekem rosszul, hogy hogyan is kéne működni, és mindig csak akkor derült ki, hogy nem így gondolták, amikor már kész voltam… Pedig én rákérdeztem többször, hogy biztosan így? Igen, úgy… (Többnapos fejlesztésekről volt szó, minden esetben, kivéve az utolsót, ahol szerencsére csak percek voltak) A legjobban azzal húzott fel a srác, amikor éppen az ügyfélnek elküldtünk egy levelet, hogy kérünk egy friss adatbázist, postafordultával küldjük a javításokat, erre tesztelném a rendszert, nem működik. Dehát már 3-szor átteszteltem, és tökéletesen ment. Elkezdem nézni, pár helyen megváltozott pár boolean beállítás az ellentétére. Srác fogta magát, és refaktorizált kicsit a káosz közepén, és elcseszte a dolgaimat. buktunk 1 órát kb ezzel a manőverrel, mire rájöttem, hogy azért nem jó, mert updateltem, és mert ő átírta. Egyértelmű, hogy refakrorizálunk majd, de csak a végén…
No és mi volt az utolsó csepp? Ki kellett hagynom az edzést egy ilyen faszság miatt már másodszor. Megint egy olyan projekt, hogy felírhatnám a plafonra: holnapra kell készlenni… Ilyen utoljára az előző munkahelyemen volt, és utáltam is nagyon. Ja, meg még jobb: tegyünk a programozó vállára még nagyobb terhet, mint ami van: "Ha nem javítod ki, akkor már nem is kell kijavítani soha" (Nem kell az ügyfélnek dolgoznunk többet, mert elege van…) Persze nem lettünk kész, mert jöttek újabb szívások. És még mennyi lesz. Hetekig kitart, az biztos, viszont én nem túlórázok többet mostantól!
Majdnem rágyújtottam egyébként. Észrevettem, hogy ha megpróbálok leszokni, akkor egy héten belül mindig jön egy ilyen meló, amitől ámokfutóvá válásomhoz már csak egy igen apró kis löket szükségeltetik! A cigi pedig lenyugtat ugyebár, kézenfekvő, hogy ilyenkor gyorsan rá kell gyújatani. Most még erős voltam, de majd meglátjuk meddig bírom.
Hol van még karácsony? Normálisak ezek? Vagy ez még a tavaji tábla? Még kb 50 nap ha jól számolom… Majdnem két hónap. Tiszta idióták! Karácsonykor majd boldok húsvégi ünnepeket fognak kívánni???
Jót röhögtönk Gyurin ismét, amikor felemlegettük a legutóbbi vizsgát. Sorban áltunk, amikor T. mondta Gyurinak, hogy csináljon egy hátrafelé gurulást. Gyuri elindult kifelé, T. pedig nézett meredten, és nem értette, mit csinál. Mondtam neki, hogy hátragurulás. Azt meg hogy kell? Nem tom, csinálj valamit. Végül megmutatta T., hogyan, és akkor jöttünk rá, hogy ezt még nem tanultuk, bár nem nehéz, csak sikerül, nem? Gyuri addigra már visszabotorkált a helyére mellém, és megpróbálta megcsinálni. Hát igen. Nem egyszerű végrehajtani egy gyakorlatot, ha angolul mondják mit csinálj, te pedig sem a gyakorlatot nem ismered, se angolul nem tudsz. 
No de mindegy is, a lényeg, hogy tök jót edzettünk szerintem tegnap, és átvettük a késes támadások hárítását, amit edzőtáborban tanultunk. Jókat fogunk itt még edzeni, az biztos. Legközelebb átviszem Adrit is, hogy haverkodjon Csillával, amíg mi péppé verjük egymást.
