Adrival felkerekedtünk, hogy megvegyük az egyetlen részt, ami még hiányzik az Idő kereke sorozatból. Adri talált még régebben egy fantasy boltot, ahol lehetett kapni, de valahogy nem volt kedvem emailben rendelni, náluk pedig csak úgy lehetett. Most, hogy már csak néhány oldal volt hátra az első kötetéből a Hódít az árnyéknak, kénytelen voltam valamit tenni, ha nem akartam mobilon angolul olvasni, így végül rávettem magam, és írtam emailt, amire válaszoltak is hamar, hogy igen, kapható náluk, csak be kell menni érte. Az Üllői úton van a bolt, így útbaejtettük a soroksári nagy bevásárlóközpontokat, ahol már szinte mindenféle áruház van az Auchantől az ElectroWord-ig. Hihetetlenül nagy tehetségünk van egy dolog vásárlása köré akár egy napos bevásárlókörüutat építeni végül! emoticon

Beszaladtunk megnézni, hogy milyen DVD felvevőket lehet kapni, de nem volt olyan, amit rendeltem. Árban is vagy olcsóbbak voltak, de vinyó nélkül, vagy drágábbak sokkal, és túl nagy vinyóval.

Bementünk a Decathlon-ba edzéshez cuccokat venni. Végül két gumikéssel, egy baseballütővel, két pár téli kesztyűvel és két pár csukával távoztunk. De így legalább egy helyen lerendeztünk két dolgot, nem kellett bemenni a Deichmanba bakancsért. Érdekes kialakítású bakancsokat vettünk, nem pont utcai, hanem túra, de nagyon tetszik (Adrié hasonló, csak kékes):

Forclaz snow 400_big Forclaz snow 400_big_bottom

Belül szörmés, elvileg nem ázik be, a talpa olyan vastag, hogy észre sem venném, ha szögbe lépnék, és elvileg nem csúszik se havon, se jégen. Remélem beválik. A tavalyi eltört hamar, nagyon rossz helyen, ha van egy kis víz, egyből belefolyik.
 
A fantasy boltból visszafelé jövet volt egy jó nagy dugó, amibe akárhogy is próbáltuk az iGO-val elkerülni (tudtuk, hogy lesz, mert láttuk már odafelé), nem jött össze, mert átalakították az ucákat, az iGO nem tudta, hogy zsákutca lett minden utca a környéken. Végül kénytelenek voltunk beállni a sorba. Kijött egy néni kutyát sétáltatni, mi pedig bámultuk a kutyusait. Erre odajött a kocsihoz, és elmagyarázta, anélkül, hogy kérdeztük volna, hogy merre tudnánk elkerülni ezt a dugót. Nem értettük, hogy miért pont hozzánk jött oda a sorba, biztos látta, hogy tetszenek a kutyái. Ki is próbáltuk (közben még egyszer találkoztunk vele, ahol megint elmondta, merre menjünk, de akkor már nagyjából nyomon voltunk, csak azt nem tudtuk, hogy mit mondott, jobbra, vagy balra a végén). Nagyon örültünk, mert ici-pici kerülővel (inkább levágásnak kéne hívni) bejutottunk egy olyan szakaszra, ahonnan már csak pár métert kellett mennünk a célig. Nénikének örök hála!