Giant morcos blogja

Fél tizenegykor ébredtem. Ez nálam csodaszámba megy, sosem szoktam ilyen sokáig aludni. Mostanában egyébként is gondjaim vannak az alvással, és a felkeléssel is. Rendszerint nem vagyok álmos még egykor sem. Elkezdek olvasni, elálmosodok, lefekszem, alszom. Felébredek, hogy hűűűű mekkorát aludtam, aztán ránézek az órára: 10 perc telt el azóta, hogy lefeküdtem. Mégsem vagyok álmos. Nem tudok elaludni ezután sokáig, többször felébredek éjjel. Reggel persze hétkor nem tudok felkelni, rendszerint 9-ig visszaalszom, vagy tízig, és 11-12-re érek be dolgozni. Nem tudom, mitől van, és hogyan tudnék végre rendesen aludni.

Kipróbáltam ma a Gothic 3-at, és a Battlefield 2142-t. Mindkettő csak "Low" grafikai beállításokkal képes játszható szintű grafikát produkálni… Gothic szivat, amikor elindítom bekapcsolja a numlockot, ami a notebookon ugye egy kicsit gáz, hiszen elveszi a fele billentyűzetemen, többek között az "I" (inventory), "M" (map) billentyűket is, és nem tudom kikapcsolni az Fn+F11 kombinációval. Ez az első játék, aminél 1 perc alatt meghalt a hősöm mindig már a játék elején, amíg nem olvastam el a manualt… Az első részt nagyon szerettem, én is és öcsém is hónapokat játszottunk vele. A másodikat félbehagytam, mert szaggatott nagyon a gépen.

Kis próbálkozás után nekiálltam felszerelni az új csillárunkat. Sajnos nem ment egyedül, így át kellett hívni apósomat. Jó sokat szívtam, mire sikerült két kurva csavarral a két vezetéket a csokiba rögzíteni. Mindezt persze a plafonnal majdnem egy szinten, amit még a létra tetejéről is alig értem el. Ráadásul a helyszűke miatt minicsavarhúzóval bírtam csak dolgozni, aminek a feje sokkal kisebb volt, mint amire szükség lett volna. A számban tartottam az elemlámpát eközben, hogy lássak is valamit… Nem szeretek ilyen dolgokat szerelni, mert mindig csak szívok velük.

Szerelés közben hívott Laci, hogy menjek ki segíteni összeszerelni az ágyat, amit nekik adtunk. Pikk-pakk meg is voltunk vele, aztán gletteltük a hálószobát. Ezzel hatig el is voltunk. És most játszok egy kicsit!

Szombaton segítettem Lacinak bútorokat és egyebeket pakolni. Kivittünk a házba 5 szekrényt, két fotelt, egy csomó dísztéglát, a fekvenyomópadot és a kondigépet. Ezzel és a bepakolással el is ment nagyjából az egész nap. A kondigépet alig bírtuk berakni a nyári konyhába, le kellett szerelni a tárogató részt. Még így sem bírtuk felállítani, mert nagyon alacsony a plafon. Végül betrükköztük, de csak éppen hogy sikerült. A kocsibeálló feltöltése elmaradt, mert nem jutott rá idő. Az összes autó, amivel eddig megpróbáltak beállni az udvarba fennakad a kapuvason, így nem maradhat az a rész.

Fél nyolcra jegyünk volt a Tégla című filmre. A Camponában őrültekháza volt. Minden kajáldánál borzasztó hosszú sor volt, nekünk pedig már csak fél óránk volt a film kezdetéig. Végül nagyduzzogva ettem a Don Pepében egy bolonyait, és vettem egy gyümölcslevest, ami olyan szar volt, amilyet még életemben nem ettem. Közben kicsit összebalhéztunk Adrival (mostanában már szinte normális, ha kajáldába megyünk (ja előtte 10 perccel a moziban a sorbaállás közben is összebalhéztunk), mert nem kért semmit, aztán meggondolta magát, viszont baromira nem akart kiszolgálni minket senki, mert előttem már volt kaja, és gondolom azt hitték, már csak azért állok ott, mert ott a sor előttem. Adri elviharzott, az egyik csaj odajött végre a pizzás részhez. Ki akarta szolgálni a mögöttem állókat, miközben én morcosan néztem rá. Akkor rájött, hogy valami gondom van. "Azt hittem, hogy te már nem kérsz semmit, mert egyszer kiszolgáltalak". Érdekes módon, pont ezt mondtam Adrinak, hogy álljon be a helyemre, én addig megyek előre a tálcával, mert biztosan nem fognak odajönni hozzám, mert kaja van előttem, azt hiszik, hogy már nem kérek mást. De ő inkább morgott, és elrohant… Közben hárman elém kerültek a sorban, akiket már mögöttem kiszolgáltak.

A film nagyon rossz volt, Józsinak, Adrinak és nekem sem tetszett. Unalmas volt, és az egész "történetet" fél órába is bele lehetett volna paszírozni simán.