Pánik az utolsó pillanatban, avagy, ahogy ez minden szabadság előtt lenni szokott
Az imént nagyon ideges lettem. 3 hete elengedtek szabira, előtte nem sokkal kaptunk hibalistát ügyféltől, egy nagyon régen futó, lezárulni nem akaró projekttel kapcsolatban. A sok hibából egyet sem tudtam reprodukálni, ami meg nem hiba volt, az új igény, viszont ők hibának állították be. Írtam kérdéseket, de még nem kaptunk választ. Ma reggel jött a PM, hogy ma hívta üf., hogy kedden élesíteni kéne, és akkor fizetnek végre. Mindenképpen idén szeretnék lezárni a dolgot. Nem tudta, hogy szabin leszek, felvilágosítottam. Rendes volt, azt mondta, hogy megdumálja, hogy akkor csak kedden kelljen kimenni házhoz, és ott elvégezni az élesítést. Igen ám, de még nem tudjuk, hogy akkor mit kell javítani, azaz ma és hétfő van a javításokra… Felbasztam magam, már láttam, hogy ebből nem lesz szabi. Ez a projekt pont nem olyan, amit egy nap alatt lehet élesíteni, még akkor sem, ha nem szopunk, 6-8 órás meló. Az a tapasztalat, hogy mindig van valami szopás. Utóbbi időben már rendszergazdával párban jártunk ki, hogy gyorsabban végezzünk. Van benne Sharepoint, InfoPath, TomCat, WebDav, WebService saját webpartok, word generálás stb. Általában jogosultságokkal és sharepointtal szopunk legtöbbet. Szerencsére sysadminunk annyira elfoglalt, hogy csak januárban ér rá, ezért megúsztam a dolgot. Mentem is szerelmet vallani neki, pedig nem vagyok meleg. Tavaly azzal szivatott meg ugyanez a cég, hogy a karácsonyi buli napján "addig kint kell lenned amíg ezt nem oldot meg" feladatot kaptam. Szerencsétlen ottani srác, akivel eggyütt szoktuk ezt tolni influenzásan lázasan jött be, és tízig szoptunk bent. Nem nagyon volt már kedvem bulizni, de azért elmentem a végére. Érdekes módon, minden ilyen bulin, vagy búcsúbulin bent szívoktízig. Ma karácsonyi buli lesz, kíváncsian várom, mi lesz a mai bentmaradás tárgya.
