Giant morcos blogja

Sir Lancelot előtt beszerző körútra indultam. Kifogyott az XBoxból a Live!, ezért vennem kellett egy feltöltőkártyát. Az utolsó darabot kaptam meg. Vettem egy 2100 pontos kártyát, amivel vásárolni lehet. Ez is az utolsó volt. Öcsém mondta, hogy ha megtalálom valahol a játékot, amit karácsonyra szeretnék, akkor vegyek meg magamnak, majd ő kifizeti, mert nem találták sehol, elfogyott mindenhol. Szerencsére volt a boltban, természetesen az utolsó darab, már bontott volt, de megmutatták, nem karcos, megvan hozzá minden stb.

Előtte elmentem a PC Dome-ba, és megvettem öcsémnek a Guildwars Factiont, és a Nightfallt, természetesen mindkettőből az utolsó darabot.

Pénteken volt Adri születésnapja, ezért megleptem. Foglaltunk Kampó haverommal asztalt a Sir Lancelot Étteremben 3 főre. Időközben öcsémék is jelezték, hogy jönnének, így öt fősre bővült a csapat. Izgultam kicsit, hogy nem lesz elég időnk. Eredeti terv szerint 16-19 óráig foglaltunk asztalt, de Adri céges ajándék-osztogatós buliba ment, ezért egy órával eltoltuk a kezdést. A végét sajnos nem lehetett, így buktunk egy órát.

Meglepően gyorsan megérkezett a 6 személyes tál, ami alig fért el az asztalon. Volt rajta rengeteg finomság: fél csirke, hatalmas pulykacomb, mandulás hal, több féle saslik, több féle sertéshús és mindenféle köret. Nem bírtuk öten megenni a tál tartalmát, így csomagoltunk. Öcsém elvitte a hatalmas mutáns pulykacombot, mi pedig pár húst, amiből még Adri szüleinél is hagytunk két szép darabot. Maradék köretet hagytuk, ahol van. Úgy telizabáltam magam, hogy minden csuklásnál attól tartottam, hogy visszajön a kaja, de szerencsére megúsztam. Kicsit nehéz volt levegőt venni, de valahogy túléltük. Jó hely, nagyon jó a kaja, legalább egyszer ki kellene mindenkinek próbálni. A csajok szexi ruhákban rohangálnak, báj némelyiknek inkább takargatni kellene a hasát, nem mutogatni.  Végén még a desszertre is jutott idő. Bevállaltam egy Boszorkány mágját, de nem bírtam már elpusztítani, csak a felét.

Tegnap vettem egy csapot a fürdőszobába, ma pedig a konyhába. Gondoltam, egyedülis le tudom cserélni mindkettőt. Apósom segített, és Adri is. Mondtam apósomnak, hogy majd felhívjuk, ha kell segíteni, ennek ellenére átjött, pedig nem hívtuk. Persze megint vitatkozni kellett vele azon, hogy merre akarom csavarni az anyát, és nem akarta megérteni, hogy jó irányba csinálom. (Csodálkozom, hogy 4 év gépészsuli után nem hiszi el, hogy TUDOM, merre kell egy anyát csavarni.) Végén rám hagyta, gondolta majd rájövök, hogy neki van igaza. Hát nekem lett igazam… Ez az egyik, ami miatt semmit nem szeretek vele csinálni, mert mindig összevitatkozunk valami ilyen triviális dolgon, és csak elveszi az időt. Mire átjött, már majdnem teljesen kész voltunk Adrival a fürdőszobai csappal. Már csak az utolsó "simításokat" kellett elvégezni. Sikerült is jól. A konyhaival többet szívtam, mert nehezen fértem be a mosogató alá, illetve a kezem sem nagyon fért el, ott ahol csavarni kellett volna az anyát, a szerszámok meg végképp nem akartak beférni. Na itt jól jött apósom segítsége, mert valakinek tartani kellett fent a csapot, miközben én csavargattam lent az anyát. Egyébként érdekes volt, mert amikor már nagyon felkaptam a vizet, akkor majdnem elkezdtem hangosan és mérgesen vitatkozni, de valahogy pikk-pakk sikerült lehűteni magam, ahelyett, hogy felkaptam volna a vizet. Fejlődök. Most végre nem kell tekergetni a csapokat, mindkettő billenős. Adri sosem tudta elzárni rendesen, csöpögött. Ezen mindig kiakadtam, mert én viszont a legkisebb erőfeszítés nélkül csavartam ilyenkor még rajta ötöt, és már nem is folyt semmi. De most megszűnt ez a gond. Jövő hétre megígértem anyának, hogy nála is kicserélem a csapot. Még valaki esetleg?

Pénteken este hatkor kezdődött a céges karácsonyi ünneplés nálunk. Volt ajándékozás, piálás ("Mindenki kezdjen el inni töményen"-így szólt a parancs) mielőtt átmentünk a tényleges helyszínre. A fejlesztő csapat egy 10000 vicc című könyvet kapott. Mi a kreatív csapatnak valami kifestőket, színes ceruzákat és zsírkrétát adtunk Photosop 0.1 címmel bedobozolva. (Nem az én ötletem volt szerencsére) Mielőtt még átmentünk az A38-ra, egyik eddigi legjobb csocsó meccsemet játszottam le. Általában védeni szoktam. Rendszerint, ha olyas valakivel játszunk, aki még nem játszott velem, akkor valaki szájából mindig elhangzik, hogy "Vigyázz, kurva jól véd a csávó".  Na, most felülmúltam önmagam. Csomó pin-shotot kifogtam, és hátsó bombát, sőt még gólt is rúgtam hátulról nem egyet. Játszottam középen is, na most még az is ment. Lekéstük a cég álltal rendelt taxikat, úgyhogy egyik kolléga vitt át minket a hajóhoz. Maga a party nem volt rossz, de kicsit úgy éreztem, hogy nem kéne ott lennem.

A bejáratnál mindenki kapott egy színes szalagot, névreszóló borítékban, amit a csuklóra kellett kötni. Később kiderült, hogy ez azért kell, hogy ismerkedjünk a testvércég embereivel is. Az volt a lényeg, hogy össze kellett szedni 4 azonos színű szalagos embert, aztán közösen elmehettünk átvenni az ajándékot. Nem valami jól sült el, nem beszéltem egy másik cégből való szalagossal sem.

Nem igazán találtam a helyem. Na jó, ez inkább akkor kezdődött, amikor már az összes ember lelépett, akivel szoktam dumálni, így unatkoztam. Táncoltam, ettem, ittam, sokat cigiztem, és alig vártam, hogy Adri hívjon. Úgy beszéltük meg, együtt megyünk haza. Természetesen nem tartotta magánál a mobilját (miért is, hiszen megbeszéltük, hogy majd hívjuk egymást, jó lesz az a táskában a ruhatárban…), sosem fogom megérteni, ezt miért csinálja. Amikor először hívtam, akkor jó sokáig csörgettem, de felvette, viszont csak azért volt ekkora szerencsém, mert éppen indulni készült, így ott volt a mobilja a táskában. Még jó, hogy nem akartam mondjuk 2 órával előbb elindulni, csörgethettem volna.

A taxi 3800Ft-ért hozott haza órával, a megszokott óra nélküli 5-7000Ft helyett! Kihasználtam a céges kedvezményt 6x6 taxinál.