30 éves koromig nem ültem repülőgépre. Szándékosan. Rettegtem tőle.Talán nem ez a legpontosabb kifejezés rá. Igazából csak nem akartam felülni egy valamire, ami olyan veszélyes, hogy szinte minden nap lezuhan egy a világban. Nagyon logikátlan cselekedetnek tűnt. ( Na tessék, túl sok StarTrek: Enterprise-t néztem mostanában, már kezdek vulkániasodni 
) Tudtam, ha felülök egyszer egyre, akkor pont az fog lezuhanni. Előző munkahelyemen mindig azt mondogattam, hogy ha kiküldenek az USA-ba valami projekt miatt, akkor inkább hajóval megyek, mert úszni tudok valamelyest, viszont repülni nem. Végül múlt nyáron bevállaltam, hogy menjünk repülővel Krétára, és nagyon-nagyon tetszett. Idén megint repülni akarok.
) Egyszer elsőként jutottam be az OB súlylökő döntőjébe, de sajnos a döntöben hárman ledobtak, ezért csak negyedik lettem. Volt egy dobásom, ami elvileg országos csúcs volt, de leraktam a kezem, így érvénytelen volt. 
Ha a csapatversenyeket nem számítom, ahol nagyon sok aranyat elhoztunk, akkor ez volt a legjobb eredményem OB-n. Távolugrásban országos hatodik voltam. Végül a csajozás miatt abbahagytam az edzést. Nagyon sok időm ment el vele. Sportiskolába jártam, ezért 5 nap alatt 8 edzésem volt, és csak egyre jobban túledzettem magam, ez sem tetszett, ezért eljöttem onnan, és inkább csajozni kezdtem, és bulizni, bandázni. Végül még egyszer megpróbáltam. A Csepelbe mentem el miután leszereltem, és az egyik országos bajnok sráccal készültünk az EB selejtezőkre, amikor egy szerencsétlen baleset folytán kiment a bokám. Edzőmnek igaza volt, nem szabadott volna kosarazni menni, meg bringázni, meg semmi ilyesmit felkészülés alatt. A kosárlabda pálya szélére léptem a betonra, és 20 centivel mélyebb volt ott a talaj. Azt mondták, hogy egy évig alapoznom kell, aztán kezdhetem elölről. Köszöntem, nem kértem belőle. Ekkor jöttek a küzdősportok szépen sorban: Shaolin Kungfu, Tai-ji ( ha ezt annak kell nevezni), Shen-Dao, és most a Krav-maga.Éppen reggel olvastam a céges levlistán erről a dologról, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan elér hozzám is. Köszi FB2.
Szóval a lényeg, ha még valaki nem hallotta, hogy le kell írni magadról öt olyan személyes dolgot, amit még valószínűleg az olvasóid nem tudnak rólad. Nem lesz egyszerű, mivel a család is olvas, és pár kolléga/haver, akik szerintem szinte mindent tudnak rólam. Mikor nekikezdtem, még nem gondoltam, hogy ilyen hosszú lesz, szétszedem pontonként postokra. Előre is bocsi.
1.)
4 éves koromig tanyán laktunk. Tartottak szüleim mindenféle állatokat, tehenet, disznót stb. A híg disznótrágyát egy gödörbe horda ki apám, amibe valahogy belekerült az egyik játékom. Anyám azt mesélte, hogy csak néhány percen múlott az életem. Valamiért keresett, és amikor megtalált, már a számig el voltam merülve a híg fosban. Utána állítólag hetekig bűzlöttem. Viszont megmentettem a játékot, ott volt a kezemben. Szóval pár percen múlt csak, hogy leírhatom ezt egyáltalán.
