Szilvesztert Laci haveroméknál ünnepeltük négyesben. Kriszta, Laci, Adri és én. Kriszta táncolni akart, úgyhogy túrtunk valami zenét. Elég régi cuccok voltak, de nem is baj, azokra még lehetett táncolni. Desperado meg Police Brothers is előkerült, jót mulattunk, és közben röhögtünk rajtuk. Adrinak sikerült az egyik ugrásból úgy érkezni, hogy kicsúszott a lába a papucsból, elszakadt az egyik bokaszalagja, és meghúzódott még kettő másik. Először nem gondoltuk, hogy komoly a baj, de nem akart múlni, és nagyon csúnyán belilult. Ettől kezdve kettészakadt a társaság, Adri Lacival dumált és nézték a tévét, mi Krisztával táncoltunk tovább a másik szobában, és élveztük, hogy végre kertesházuk van, lehet üvöltetni a zenét, senkit nem zavar. Néha át-át nézett mindkét csapat a másik félhez. Jól kitáncoltam magam. Mivel mindannyian ittunk, kocsival hazamenetel szóba sem jöhetett. Haza sétáltunk szépen lassan.
 
Másnap reggel irány az ügyelet, ahonnan egyből elküldtek minket a Merényi korházba BP-re. Egész gyorsan végeztünk. Adri nem kért gipszet, inkább bokarögzítőt, amit viszont nem tudtak adni. Felírták receptre.
 
Kedden reggel elmentünk a körzeti dokijához Adrinak, hogy kiírassa magát. Nekem ez már munkanap volt a két hét pihi után, amit egyedül töltöttem otthon, mert Adrinak nem maradt szabadsága, és nem is engedték volna el évvégi zárás miatt. Lementünk Szigethalomra egy gyógyászati segédeszköz boltba bokarögzítőt venni. Leltár miatt 3 napig zárva. Éppen bicegett egy hasonló sorsra jutott nő befelé az üzletbe, aki megpróbált segíteni nekünk. Bevitte a receptet, hogy megnézze, van-e. Jó sokáig volt bent, már örülni kezdtünk. Aztán kijött, és közölte, hogy van, de fel kellene próbálni, de most leltároznak, nem lehet, jöjjünk vissza 3 nap múlva. Ezen nem kicsit kiakadtunk, lövésünk sem volt, hol van még ilyen bolt a környéken. Elmentem a helyi gyógyszertárba, ott sem volt. Felhívtam Józsit, hátha tud nézni a neten nekem valamit a közelben. a XXI. kerületben megadott egy címet. Elmentünk, nem volt, viszont ajánlott egy másik helyet. Ott nem volt ilyen bolt, de elmondták, hogy rossz helyen járunk, nem ez a régi munkásotthon, hanem máshol van, rózsaszín épület stb. Elindultunk, de nem láttunk arra egyetlen olyan épületet sem. Megkérdeztem egy helyi lakosnak látszó benszülöttet, aki útba igazított. Megtaláltuk végre a boltot amit kerestünk, nem leltároztak, és nyitva is volt. Nem volt nekik ilyen fajta, de mutatott egy másikat, ami ugyanaz a kategória. Megvettük, tipli haza. Adri lábát nyomta a rögzítősín, és észrevettük, hogy összecserélték az m-es sineket az l/xl-essel. Morgás, kocsiba be, 30 perc vissza, csere, 30 perc haza. :( Menet közben felhívtam főnöket is valamikor délben, hogy kéne még egy nap szabi. Fél öt felé értem haza.