"Az egész egy halálos fenyegetéssel kezdődött: "Remélem, hogy valaki elvágja a torkodat" - kommentálta egy névtelenségbe burkolózó internetező Kathy Sierra amerikai programozó egyik blogbejegyzését, és ezután heteken keresztül válogatott sértésekkel és fenyegetésekkel bombázta, s az áldozat a végén félelmében már ki sem mert mozdulni házából."
"Az O’Reilly-féle illemtan egyik legfontosabb alapvetése az anonimitás tiltása. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy továbbra is lehetne álnéven írni blogot és megjegyzéseket - a magyarban meghonosodott kifejezés szerint kommenteket - fűzni a naplóbejegyzésekhez, de a szerzők e-mail címüket is kötelesek lennének megadni.
További fontos alapszabály lenne a durvaság, a fenyegetés, sértegetés, lejáratás tiltása, illetve a szerzői jogok védelme. Erről a napló vezetőjének kellene gondoskodnia, de dönthet úgy is, hogy nem tartja be a szabályokat és nem moderálja a bejegyzésekhez kapcsolódó fórumot. Ezt viszont külön jelezni kellene, mint ahogy azt is, ha a blogtulajdonos az illemkódex előírásainak megfelelően vezeti a naplót és a fórumozóktól is elvárja a helyes viselkedést."
Nem tudom elképzelni, hogy mit old meg az, ha valaki megad egy emailcímet. Főleg, ha kamu címet ad meg. Nálam tökéletesen bejött az a módszer, hogy először regisztrálni kell a blogban, amit nekem jóvá kell hagyni. Lehet, hogy erre gondolt O’Reilly is? Ha nem ismerem az illetőt, akkor nem hagyom jóvá, illetve felveszem vele a kapcsolatot a megadott email címen, hogy megtudjam ki az. Vagy ha lusta vagyok, akkor engedélyezem a regisztrációt, aztán megvárom milyen kommentet ír. Ha köcsög, akkor nem hagyom jóvá, sőt törlöm a megjegyzését, és a regisztrációját is. Eddig senki nem próbálkozott egynél többször regisztrálni, akit letöröltem. Egy hátránya van ennek a módszernek: ha valaki akar írni egy kommentet, akkor kétszer is meggondolja, hogy végimegy-e ezen a néha hosszadalmas metóduson. Viszont ugyanez az előnye is!

