Két héttel ezelőtti pénteken rámtört valami nyavaja. Torokfájás, takony, láz, hidegrázás. Ilyen még nem volt: le kellett ülnöm a budiban hugyozáskor, mert egyszerűen túl sok minden került a célkeresztembe, annyira remegtem. Gondoltam, hétvégén kúrálom magam, hétfőre jól leszek. Utálom egyébként az ilyen hétvégi betegeskedést. Hétfőn elmentem dolgozni, kedden is, de egyre szarabbul voltam. Egy csomót éreztem a mellkasom közepén. Estére visszajött az orrfolyás is rendesen. Úgy döntöttem, nem megyek szerdán dolgozni. Dokihoz sem tudtam menni, mert szerdán felülvizsgálat van. Első alkalmas időpont csütörtök délután. Csodás, meg is dögölhet az ember. Persze így szerdára nem kaphatok táppénzt sem.

Este Adri hazajött, megette az előző napi mekis maradék tortijjllát (hogy kell ezt leírni?) és hamarosan nagyon rosszul lett. Azt hittük,hogy gyomorrontás. Lefeküdt a földre, és fájt neki nagyon. Kérdeztem tőle, hogy most mi van pontosan, mert közben néha vigyorgott, meg ilyenek, és nem tudtam eldönteni, hogy mennyire van rosszul. Elkezdtem rohangálni. Kimentem az autóért, elmentem a telekre anyósékhoz, kértem gyógyszert. Mivel inkább a veséje környékén fájt, no-spát adott anyósom. Adri beszedte, és viszontlag jobban is lett. Kilenckor felhívtam szüleit, hogy mostmár jobban van, minden rendben lesz. Aztán egyre rosszabbul lett. Mivel kurvára nem volt segítőkész (most jobb, most rosszabb, mindegy, nem hívj dokit, hívj dokit, de már jobban vagy nem, igen, akkor hívjak? ne, de stb), nem tudtam, hogy most mit csináljak. Ha kihívom a dokit, és nem is fáj neki annyira, akkor tök égő, miért nem mentünk el az ügyeletre, miért rángattuk ki. Ha nagyon szarul van, és nem hívok orvost, akkor meg ő fog szenvedni, no meg én is, hogy milyen fasz voltam.

Végül hívtam dokit, aztán 1-2 óra múlva már majdnem lemondtam, de újra elkezdett neki fájni nagyon. Három órával a hívás után megérkezett a doki, és kiagyalta, hogy ez kurvára nem gyomorrontás. Ez vese. Vagy kő, vagy gyulladás, vagy ne is gondoljunk rá, de daganat. Beadott egy no-spa injekciót vénásan, aztán poénkodott mindenfélét. Elég jó fej volt. Adri kapott morfint is, és mondta, hogy most majd viccesen fogja érezni magát. Amikor éppen írta a beutalót, Adri szédülni kezdett, ekkor megkért, hogy nézzem meg van-e pulzusa. Ezen röhögtünk Adrival, de kiderült, komolyan gondolja. Elég erős pulzusa volt. Mondta, hogy az nem jelent semmit, hogy beszél, a nőknél a beszéd nem agyi funkció, lehet hogy már nincs magánál. emoticon Végülis feldobta a hangulatot az ürge. Azt mondta, hogy ha rosszabbodik a helyzet, akkor azonnal hívjuk, és irány az urológiai klinika mentővel. Ettől jól megijedtem. Végül szerencsére nem lett rosszabb a helyzet, így az urológiára kellett elvinnem Adrit. Szegény hármas sorszámmal 3,5 órát várt, mert a doki később jött. Közben én elmentem a körzetimhez, aki felírt valami gyógyszert, amitől olyan érzésem volt, mintha késekkel lenne teli a tüdőm. Sokkal rosszabb volt, mint előtte, de két nap alatt elmúlt a fájás. Be akartam jelentkezni a rendelésre előtte, és tizennyolcadikára kaptam időpontot (hetedikén…). emoticon Nem értem, hogy van ez, kik azok, akik egy-két hétre előre bejelentik, hogy betegek? Milyen faszság rendszer már ez? Ha influenza járvány lesz, akkor hogy fogunk kb. negyvenen bejutni az alatt az egy óra alatt, amikor a nem bejelentkezett betegeket fogadják? Sehogy… De dögöljünk is meg inkább nem?

Mindkettőnket kiírt a doki, így pihengettünk itthon, ha éppen nem röntgenre, vagy vizeletvételre mentünk. Egyébként vicces, hogy a laborban nem adták oda az igazolást arról, hogy befizettük a vizitdíjat, így a röntgennél magyarázkodni kellett, mert "nincsenek összeköttetésben" a laborral… Hát gratulálok, az urológia összeköttetésben van, ők pedig nem. Milyen fasza informatikai rendszerük lehet ezeknek?

Pénteken lett volna egy üzleti találkozóm, de nem hívott szerencsére az ember, úgyhogy nem kellett magyarázkodnom. Szombaton Lancelottba volt asztalfoglalásunk. Zolkával és Pitcsodával mentünk volna, és a nagy mizéria közepette el is felejtettük, hogy nem tudunk menni, sőt azt is, hogy mennünk kéne. Délelőtt jutott eszünkbe. Írtam SMS-t nekik, de Zolka morcos, mert nem kapta meg, Pit pedig nem szólt neki külön, hogy elmarad a móka.