Giant morcos blogja

Szombaton egyik cimbora esküvőjére voltunk hivatalosak. Mi már mint "nagy öregek" néztük a sürgést-forgást, és boldogok voltunk, hogy végre ezen az esküvőn lehet lazulni. Sajnos a megfázásom erősen csökkentette a vidámsági faktoromat, de azért meglehetősen jól éreztem magam. Táncoltam, ettem, ittam, ahogy kell, beszélgettem sokat egy operatőrrel a munkájáról, aztán "összehaverkodtunk" a vőféjjel is, aki nagyon mókás srác volt.

Pincérekkel már nem sikerült ennyire jó kapcsolatot kiépíteni, elég szerencsétlenek voltak. Konkrétan volt egy, aki, mikor szedni akartam némi töltött káposztát, akkor elém állt, hogy majd szed nekem ő. Hát jó, ez a dolga, nem akarom megfosztani a lehetőségtől. Kérdezte mit kérek, én pedig mondtam, hogy KÉT töltött káposztát. Visszakérdezett: KETTŐT? Mire én: Igen, kettőt. OK, rendben, kettőt. Miközben szedett, eltakarta a testével a tányért. Mikor leültem, akkor láttam, hogy EGY kibaszott tölteléket adott a nyomorult. Később nem is haragudtam rá annyira, mert nagyon szarul volt megcsinálva, otthagytam a felét. Senki másnak sem izlett ez a fogás. Igaz a többi sem volt túl jó, pld a leves íztelen volt. Beszélgettünk a vőlegénnyel, azt mondta, hogy utolsó pillanatban lecserélődött az egész csapat. Hajnali négy körül értünk haza, és az este elszívtam egy fél doboz cigit. A maradékot ott hagytam, és azóta megint nem gyújtottam rá. Teljesen jól bírom, egyáltalán nem hiányzik egyelőre. Lehet fogadásokat kötni, meddig bírom cigi nélkül ezalkalommal!

Kinéztem egy pöpec kütyüt, ami a zenekaré volt, pontosabban a gitárosé, de ez már egy másik post lesz.

Két hete szombaton Laci 15 éve nem látott amerikai unokatestvérét elvittük mulatni a ZP-be. Elég hideg volt, azóta is tiszta nátha vagyok, és köhögök. Annyit cigiztem, hogy másnap reggel kirázott a hideg a cigi látványától, így egy hétig rá sem gyújtottam. Laci egyik exkolléganőjével mentünk bulizni, ő pedig hozott egy barátnőt, aki hozta a pasiját, és a nővérét.

Talán az egyetlen említésre méltó jelenet az volt, mikor a kidobók néhány centiméterre az orrom előtt nekiestek egy srácnak. Csak, mert rácsapott a pénzkiadó automatára, ami nem adta ki a pénzét. Pontosabban emiatt csak egy pofont kapott, és mivel reflexből beszólt, ezért estek neki. Balfasz köcsög embernek látszott ez a kidobó egyébként, aki az egészet kezdte. Sugárzott belőle a rosszindulat, és a balhé keresés. Szivesen adtam volna neki egy-két maflást. Valószínûleg én nem csak visszaszóltam volna, ha pofonvág, miközben a kurva gép benyeli az ötszázasomat. (Persze tisztában vagyok vele, hogy sokan vannak, és én húztam volna a rövidebbet a végén, de akkor is, egykét orrot talán sikerült volna bevernem előtte, csak úgy miheztartás végett .)

Egyébként érdekes dolog amikor az ember úgy néz végig egy bunyót, hogy ez milyen béna ütés volt, ebből a fogásból már rég így és így szabadultam volna ki stb. Persze simán lehet, hogy élesben "nem jött volna elő" nekem sem a tanult mozdulat, bár kétlem, hogy semmi értelmeset nem tudtam volna csinálni. Ez a kis közjáték megalapozta a hangulatot, volt aki már be sem akart menni a ZP-be. Én csak idegbeteg lettem, és kurvára morcosan néztem ki a fejemből, aminek az lett a következménye, hogy bárki véletlenül meglökött, rámlépett, hozzámért, sietve bocsánatot kért inkább és elhúzott. Pedig én csak morcos voltam, hogy már az elején elcseszték az estét. Berúgni nem sikerült, hajnalig buliztunk. Amerikai srác nagyon élvezte a bulit és a csajokat, szerintem hamarosan megint jön hozzánk.

Rákattantam erre a játékra. Nagyon. 18+ os horroros ilyesztgetős FPS-es mittoménmis, nagyon király.

Itt egy leírás, alján film is van, idézet is erről az oldalról jött. 

"A második világháború után egy férfinek látomása támadt. Látomása egy víz alatti városról. Ebben a városban a tudomány megállíthatatlanul terjedt, egészen addig a napig, míg már tényleg nem lehetett megállítani. De a káosznak már vége. A várost most holttestek lepik el, a sötét sikátorokban mutáns emberszörnyek portyáznak, a fontosabb helyeket pedig a legpusztítóbb biztonsági berendezések védik."

És akkor most legyen szó a saját élményeimből. A játék borzasztóan ilyesztő tud lenni. Már az elején, amikor egy búvárhajóban megérkeztem, rám hozta a frászt. Sötéstég. Hangok. Valaki menekülni próbál, másvalaki feltrancsírozza. Aztán egy hang. "Új emberszagot érzek". És elkezdi rázni veszettük a kis hajót. Aztán eltűnik, és kinyílik az ajtó, ott állok egy szál ingben-gatyában, vegyver semmi. Valaki a rádión keresztül arra buzdít, hogy induljak el, és csalogassam magamhoz a kisköcsögöt. Hát egy frászt. Közben hallom a sötétből: "Úúúúgyis elkaplaaaaak". ÁÁÁáááá. Kész voltam. Azóta többször halálra rémültem. Villany leó, és több irányból hallom, hogy jönnek felém. Szerencsére volt már egy tűzgyújtós skillem. Gyorsan lángra lobbantottam a szoba néhány pontját, és így sikerült levadásznom a támadókat. Belőlük is fáklyát csináltam. Nagyon nehezen bírtam abbahagyni este a játékot.

Van benne minden, ami kell, ráadásul átgondolt a kezelése a menünek, szinte mindent egy, max 2 gombnyomással el lehet érni. Nem gond harc közben gyorsan armor piercing lőszerre váltani, aztán ha kifogy telekinézisre, aztán vissza pisztolyra, egy pillanat az egész. Persze ciki, ha épp üres a tár, mert akkor tölteni kezdi a fegyvert, de erre előtte kell gondolni. Tegnap maghackoltam több biztonsági kamerát, és egy gébfegyvert + valami rakétavetős védelmi rendszert is, így sokkal könnyebben levadásztam (levadászta nekem) az ellent. A legnagyobb akkor volt a boldogságom, amikor az egyik ellen elmenekült, mert már jól levertem, és a másik szobában megpróbálta felgyógyítani magát a falra szerelt gyógycuccon. Szegény nem tudta, hogy én azt is meghackoltam, így sanyarú sorsra jutott, csöppet agyoncsapta az áram. Később egy gránátot hajigáló fickónak dobáltam vissza a saját gránátjait a telekinézis segítségével, illetve egy hullát használtam pajzsnak, majd fegyvernek. Nyírtam már ki tömegesen ellenséget elektroshokkal, miközben vízben álltak… Mókás volt.

Először nem nagyon tetszett a demo alapján, de már imádom, úgy ahogy van. Kötelező darab.

Ma hajnalban arra ébredtem, hogy a másik szobában csörög a telefonom 6:30-kor. Adri már fent volt, odaszólam neki, hogy nézze meg ki az. "Imeretlen". Jó akkor hagyjuk. Ezek után arra ébredtem, hogy egyedül vagyok otthon, és megint csörög a telefon. Nézem az órát, huhh, elaludtam, 7:30 van. Átbaggyogtam, szám kiírva, de nem ismerős. Rákerestem neten, nincs találat. Na mindegy, legalább felébredtem, bár el fogok késni. 3 héten belül ez a harmadik korán reggeli telefonálás, nem tudom, hogy ezek tévesek-e, de gondolom igen. Asszem valóban ki fogom most már kapcsolni a mobilt éjjelre. Évekig semmi, most meg minden marha engem hív reggel!?

UI: pont most hívott a srác, akitől a garázst bérlem, miközben ezt írtam, hogy délután rá kéne érnem, vagy oda kéne adni a kulcsot. Már megint valami fűtéses szart bizgetnek a garázsban. És igen, ők hívtak fél hétkor is, meg nyolc előtt nem sokkal… Legutóbb meg este kilenckor zargattak, hogy érjek rá másnap. Jól nyomják nagyon.