Giant morcos blogja

Ma volt egy érdekes 7 percem. A következő történt:

11.53:    PM odajött, hogy be tudnék-e rakni egy logolást az egyik külső rendszerből érkező xml adatokra, nem elég, hogy a DB-be beírjuk amit küldenek, látni akarják az adatokat, amit kaptunk.

11.54:    Elkezdtem kódolni. Mentést megírtam, web.configba kiraktam a path-t, ahová menteni kell a cuccot, beállítottam az írási jogot a folderre.

11.57:    Commit az SVN-be, vár build lefutására. Keres rendszergazda, de sehol nem találom.

11.58:    Build lefutott, Remote Desktoppal be a teszt szerverre, mappa létrehozása, web.confog checkolása, hogy jó-e

11.59:    Jogosultság beállítása a szerveren

12:00:    PM átkiabál, hogy jönnek az adatok, enter leütése a jogosultság ablakon, abban a pillanatban megjelent az XML a neki szánt helyen  Örülés vala. 

Szerintem az utolsó tizedmásodpercben sikerült az enterre csapni. Lokálisan nem is tudtam letesztelni, csak imádkozni tudtam volna, ha lett volna rá idő, hogy fog működni. Nem szeretnék sok ilyet. Naponta egyszer jön az adat, éppen csak sikerült elcsípni.

Néhány hete átköltöztettem az olvasott rss subscription-jeimet a Jetbrains Omea Reader-ből Google Readerbe. Sajnos az Omea Reader nagyon király, de néhány hátránya van: nagyon lassú, néha teljesen lelassítja a gépet. Néha meghülyül, és az egész windowst is meghülyíti: villognak az ablakok, vagy az ablakok egyes részei. A legnagyobb probléma viszont az volt, hogy nem tudtam csak egy adott helyen olvasni.

Ez most nem reklám, nem fizetnek érte.   No szóval, amióta átköltöztem otthon is és melóhelyen is olvasgatok. Van hogy indulás előtt is elolvasok pár feedet, aztán bent, ha van egy kis időm. Aztán este otthon is. így nem annyira csap arcon az olvasatlan feedek száma, ami néha 180 / nap.

Szupercsúcs feature a Google Readerben a trends menüpont, ahol megnézhetem, hogy hány postot olvastam el, melyik RSS feed nem frissült már rég. Ennek használatával 475 feliratkozásról 2 hét alatt lementem 275-re. Még mindig vannak olyan feedek, amiket ki tudnék dobni. Anno egyik linkblogger emberke azt mondta, hogy nem fog többet linkblogot írni, megosztotta az opml fájlját, én pedig azóta olvasom azoknak nagy részét is, de sok nem érdekel. Szépen folyamatosan iratkozom lefelé róluk egyesével. Azt találtam ki, hogy ha egy emberke postjainak legalább a 75%-án olvasom, akkor maradhat, ha kevesebbet, akkor törlöm. Inkább, mint állandóan engem nem érdeklő postokba fussak bele.

Ami még nagyon tetszik, hogy ellenben az omea readerrel, itt kategóriánként is tudom azt mondani hogy jelölje olvasottnak az összeset. Ez pld jól jön, amikor a hírpotálokat nézem, és a hírek kb 2%-a érdekel, de nem akarok leiratkozni róla. Gyorsan végigfutom a főcímeket, ami érdekel, arra rákattintok, megnyílik másik fülön FF-ben, aztán amikor végigfutottam nyomok egy SHIFT+A-t, és már megyek is tovább a másik kategóriába. Omeában vagy az egész kategória tree lett olvasott, ha véletlenül rányomtam, és elbuktam az aznapi olvasatlan postokat :s, vagy csak az adott író postjai, ami miatt sokkal többet kellett kattintgatni.

Összességében mostanra már nagyon pöpec lett a Google Reader, először amikor próbáltam, nagyon utáltam, igaz még béta volt. Mindenkinek ajánlom.

Emellett most eléggé google függő lettem. Mivel sokszor nincs időm elolvasni a postot, ami érdekel, tolom be google bookmarksba, toread taggel. Illetve belinkelték a szakmai linkblogomat az Architektúraforumba, amit igazából magamnak csináltam, hogy megtaláljam az adott toolokat, cikkeket, ezért már nem mindent blogolok le ott, amit szeretnék. Kicsit ciki lenne. Pld. cégnél nagyrészt még .net 1.1-es cuccokat használunk, ezért egyértelműen olyan jellegű dolgokat raktam a linkblogba, ami már ciki, hogy mindenki .net 3.5-ös cikkeket ír, linkel. Mivel a post megjelenik a főoldalon, elég kínos… Sokáig egyébként nem is tudtam, hogy bekerült a blogom oda Szőkének köszönhetően. Állítólag megkérdezett, de én ilyenre nem emlékszem. Végül belementem, hogy maradjon, aztán pedig megkértem, hogy mégis vegye le, mert idegesít, hogy nem rakhatok mindent bele, amit szeretnék. Végül úgy egyeztünk meg, hogy maradjon. Csak a development tages cuccaim mennek át. Viszont ez így is szar, mert persze legtöbb cucc ebbe a kategóriába menne. Na mindegy, mostmár google bookmarksot használok ezekre, és szinte semmit nem írok a linkblogba. Főleg, hogy legutóbb is megszívtam: írtam egy postot, amit aztán levettem draftra, mégis kikerült az Architektúra forumra…

Rákattantam még a Google Analyticsre, ami hihetetlen szupercsúcs sztatisztikákat mutat. Természetesen Gmailt is használom már rég. Rámtelepedett a google. Alig várom, hogy megjelenjen valami pöpec Androidos (Google Mobile cucc) oprendszerű telefon.

Pár napja minden este a TF2-vel játszom. Nagyon-nagyon örülök, hogy megvettem. Ez az első multiplayer gamma, aminél nincsenek meg azok a problémák, amiket utálok az online játékban.

Előnyei: 

Gondoltam segítek kicsit öcsémnek. Kéne egy-két emberke, aki tesztelné ezt a készülő projektjét. Ha ráérsz és van kedved, kérlek szánj rá egy pár percet.

Engem az XBOX360 játékokban elért achievementjeire emlékeztet a rendszer.  

Megvettem. Végre egy DVD, amiről elmondható, hogy megéri az árát, ugyanis ennyi játékot tartalmaz:

1. Half Life 2.
2. Half Life Episode 1
3. Half Life Episode 2
4. Portal
5. Team Fortress 2

Team Frortress 2-vel játszottam egy csomót a hétvégén. Igazi kikapcsolódás. Rajzfilmfigurákkal kell "quake"-ezni, kb. így bírnám jellemezni. Van benne bár vicces dolog. Például ha valaki többször kinyír, akkor ő lesz az én nemesis-em, akit ha kinyírok, akkor kiírja, hogy megbosszultam végre, és speckó zenét játszik közben. Több féle karakterrel lehet játszani, kedvencem a robbantgatós karakter, akivel elég jól lehet szivatni az ellent. Általában telipakolom a mi bázisunkat aknákkal, amik akkor robbannak csak fel, ha a másodlagos tűzgombot megnyomom. Elég jókat lehet mulatni, amikor az ellenfél betoppan, magabiztosan elkezdi elfoglalni a pontot, aztán alápörkölök, és cafatossá válik. Főleg akkor vicces, ha egyszerre hárman is érkeznek. Ha én esek darabokra, akkor kis nyilacskákkal jelzi, hogy "ez itt a kezed" pld. No megyek is játszani, kipróbálom, hogy el lehet-e ugyanilyen bombákat helyezni azon az aktatáskán, amit az ellenfélnek el kell rabolni, és a saját bázisára szállítani. Remélem igen, jópofa kis meglepi lesz a tolvajnak, az tutti.

Megvettem eme újabb kiegészítőt. Hiába no, nem tudok ellenállni, ha megjelenik egy-egy új kiegészítő. Azt kell mondjam, megérte. Az egy hetes szabim alatt egyszer sem sikerült kikapcsolódnom olyan szinten, mint aközött a két időpillanat között, mikor elkezdtem játszani az új világban, amíg fel nem tűnt, hogy "You are playing for 8 hours. Have a break!".

Szerdán beugrottam a The Budapest New Technology November Meetup-ra. Második alkalommal sikerült eljutni. A szerdai edzéseim miatt kénytelen voltam kihagyni sokat. Jópofa előadások voltak, ami érdekelt igazán, azt meg tudtam hallgatni, a többi alatt pedig régi ismerősökkel/jelenlegi és exkollégákkal csevegtem. Sörözgettünk, borozgattunk. Fergeteges volt az egész, nagyon élveztem.

Az odaút elég érdekesre sikeredett, megérne egy postot csak az, de inkább csak röviden összefoglalom a történéseket:

• srác aki vitt minket autóval, nekitolatott a mögötte álló autónak, amiből hiszti lett
• megint esett az eső, mint a legutóbbi meetupomon (Egy "zs" kategoriás film volt a tegnapom)
• megint lekéstem az utolsó HÉV-et, de most kivételesen tudatosan
• amíg vártunk egyik hölgy lakása előtt, egy befelé igyekvő sráctól a velem várakozó srác viccből személyit kért, aki elég készséges is volt, közben telefonon beszélt, de rászólt srác végül, hogy csak szivatjuk. ( Amikor megjegyeztem, hogy minketten majdnem kopaszok vagyunk, szedhetnék belépőt, vagy valami, nem gondoltam, hogy a srác komolyan veszi ennyire  Én nem szoktam szivatni ártatlan idegen embereket még viccből sem. Haver, az más tészta. )
• ettem irgalmatlan mennyiségű zsíros kenyeret hagymával
• megismerkedtem személyesen is egy blogger sráccal, akivel régen évekkel ezelőtt olvastuk egymás blogját rendszeresen, és még kommentezgettünk is egymásnak. Hatalmas volt a meglepetés, főleg részemről, mert ő jött oda, hogy tudja, én vagyok Giant, és elmondta, hogy ő meg ki, és csak néztem
• GUITAR HEROES az isten. Játszottunk az előadások után. Kétszer is nekifutottam, nagyon élveztem. Meg akarom venni. Akit érdekel, ebben a blogban talál sok-sok hasznos infót a játékról. Elmondták, hogy valószínűleg nem előny, ha valaki tud valamelyest gitározni, mert teljesen más a kettő, de ezzel nem tudtam egyet érteni. Hasonlít, na, ez van, bár csak kicsit. Kis aranyos műanyaggitáron kell játszani.
• Megismerkedtem random egy-két jófej szintén kocka arccal
• Zárásig maradtunk, aztán összeverődött egy kisebb csapat, akikkel elindultam a Blaha felé. Toltunk egy gyrost a Blahán, aztán ex-blogger-ismerős-arccal lesétáltunk a Borárosig, ahol még beszélgettünk egy kicsit. Így utólag belegondolva nem is beszélgettünk, hanem nagyrészt én panaszkodtam a melóhelyemről. Utálom magam ilyenkor. Azt hiszem azért csinálom ezt mostanában, mert ezzel felfrissítem az összes problémát, és így jobban ráhangolódhatok a felmondásra. Mindig meggyőzöm valamivel magam a maradásra… De szerintem már nem sokáig, megint kaptam ajánlatot meetupon. Ha nem lenne semmi, lassan akkor is elkezdenék keresgélni.

Hétfőn újra elkezdtem edzésre járni. Szeptember és október teljesen kimaradt, előtte pedig kb. 2 hónapos nyári szünet volt. Az első alkalommal megszívtam némileg. Máshol van az edzés, mint eddig. Erről senki nem szólt, mert mindenki ott tudta meg a helyszínen. Én késtem 5 percet, így lemaradtam az új infóról.

Végigcsörgettem pár edzőtársat és az edzőt, míg végül valaki felvette, és tájékoztatott a helyzetről. Az edzés másik városban van már. Igaz csak a szomszéd városban, de eddig is elég neccesen értem oda. Miután betoppanok otthon, van 15 percem arra, hogy kajáljak, átöltözzek, beugorjak a verdába, és belépjek az edzőterembe. Lássuk be, ez csöppet szűkös, eddig nagynehezen sikerült néha teljesíteni, de most már képtelenség. Legalább 10-15 percet kell autóznom az eddig 3-4 helyett.

Ami még szívás lehet, hogy át kell jutni egy HÉV átjárón, ahol ha jön a HÉV, akkor hosszasan lehet álldogálni, illetve a régi helyen nem kellett megállni a recin, sőt be sem kellett menni odáig. Az új helyen be kell állni a sorba, és lehúzatni a vonalkódot a belépőkártyámról. Csütörtökön meg is szívtam, mert végig kellett várnom két új tag regisztrációját, és már így is 30 perces késésben voltam.

Első edzésre úgy értem oda, hogy iGO-val is eltévedtem. Másodikra szintén, mert elég eldugott helyen van az utca, ahol be kell fordulni. Második edzés előtt beizzított iGO mellett 4-5 helyi lakost faggattam, egyik még papírtérképet is előkapott. Késtem megint csomót. Hétfőn viszont 1 órával később fog kezdődni az edzés, mert előttünk thai-boxerek edzenek. Ez tök király, mert a hétfők általában neccesebb napok, és talán így még oda is tudok érni időben, akkor is, ha melóhelyen valami szívás van még este.

Az új terem elsőre nem tetszett. Kicsi, nincs levegő, mert csak egy ablak van. Csütörtökön már tetszett, amikor rájöttem az előnyeire. Mindenhol tatami (szivacsos, de kemény talaj) van, így jól fel lehet rúgni a másikat, nem koppan túl nagyot. Van egy csomó boxzsák, amiket fel lehet aggatni a plafonra. Amint elkezdtük püfölni, rájöttem, hogy imádom ezt, ezerszer jobban, mint rúgópárnával gyakorolni. A zsáknak van súlya, illetve jobban "hasonlít" egy emberre, mint egy téglatest alakú szivacsdarab. Jól szétvertem az öklömet a zsákon, mindenhol csupa seb még ma is.

Rég röhögtem ekkorát, mint ennek egyes részein.