Giant morcos blogja

Szerdán beugrottam a The Budapest New Technology November Meetup-ra. Második alkalommal sikerült eljutni. A szerdai edzéseim miatt kénytelen voltam kihagyni sokat. Jópofa előadások voltak, ami érdekelt igazán, azt meg tudtam hallgatni, a többi alatt pedig régi ismerősökkel/jelenlegi és exkollégákkal csevegtem. Sörözgettünk, borozgattunk. Fergeteges volt az egész, nagyon élveztem.

Az odaút elég érdekesre sikeredett, megérne egy postot csak az, de inkább csak röviden összefoglalom a történéseket:

• srác aki vitt minket autóval, nekitolatott a mögötte álló autónak, amiből hiszti lett
• megint esett az eső, mint a legutóbbi meetupomon (Egy "zs" kategoriás film volt a tegnapom)
• megint lekéstem az utolsó HÉV-et, de most kivételesen tudatosan
• amíg vártunk egyik hölgy lakása előtt, egy befelé igyekvő sráctól a velem várakozó srác viccből személyit kért, aki elég készséges is volt, közben telefonon beszélt, de rászólt srác végül, hogy csak szivatjuk. ( Amikor megjegyeztem, hogy minketten majdnem kopaszok vagyunk, szedhetnék belépőt, vagy valami, nem gondoltam, hogy a srác komolyan veszi ennyire  Én nem szoktam szivatni ártatlan idegen embereket még viccből sem. Haver, az más tészta. )
• ettem irgalmatlan mennyiségű zsíros kenyeret hagymával
• megismerkedtem személyesen is egy blogger sráccal, akivel régen évekkel ezelőtt olvastuk egymás blogját rendszeresen, és még kommentezgettünk is egymásnak. Hatalmas volt a meglepetés, főleg részemről, mert ő jött oda, hogy tudja, én vagyok Giant, és elmondta, hogy ő meg ki, és csak néztem
• GUITAR HEROES az isten. Játszottunk az előadások után. Kétszer is nekifutottam, nagyon élveztem. Meg akarom venni. Akit érdekel, ebben a blogban talál sok-sok hasznos infót a játékról. Elmondták, hogy valószínűleg nem előny, ha valaki tud valamelyest gitározni, mert teljesen más a kettő, de ezzel nem tudtam egyet érteni. Hasonlít, na, ez van, bár csak kicsit. Kis aranyos műanyaggitáron kell játszani.
• Megismerkedtem random egy-két jófej szintén kocka arccal
• Zárásig maradtunk, aztán összeverődött egy kisebb csapat, akikkel elindultam a Blaha felé. Toltunk egy gyrost a Blahán, aztán ex-blogger-ismerős-arccal lesétáltunk a Borárosig, ahol még beszélgettünk egy kicsit. Így utólag belegondolva nem is beszélgettünk, hanem nagyrészt én panaszkodtam a melóhelyemről. Utálom magam ilyenkor. Azt hiszem azért csinálom ezt mostanában, mert ezzel felfrissítem az összes problémát, és így jobban ráhangolódhatok a felmondásra. Mindig meggyőzöm valamivel magam a maradásra… De szerintem már nem sokáig, megint kaptam ajánlatot meetupon. Ha nem lenne semmi, lassan akkor is elkezdenék keresgélni.

Hétfőn újra elkezdtem edzésre járni. Szeptember és október teljesen kimaradt, előtte pedig kb. 2 hónapos nyári szünet volt. Az első alkalommal megszívtam némileg. Máshol van az edzés, mint eddig. Erről senki nem szólt, mert mindenki ott tudta meg a helyszínen. Én késtem 5 percet, így lemaradtam az új infóról.

Végigcsörgettem pár edzőtársat és az edzőt, míg végül valaki felvette, és tájékoztatott a helyzetről. Az edzés másik városban van már. Igaz csak a szomszéd városban, de eddig is elég neccesen értem oda. Miután betoppanok otthon, van 15 percem arra, hogy kajáljak, átöltözzek, beugorjak a verdába, és belépjek az edzőterembe. Lássuk be, ez csöppet szűkös, eddig nagynehezen sikerült néha teljesíteni, de most már képtelenség. Legalább 10-15 percet kell autóznom az eddig 3-4 helyett.

Ami még szívás lehet, hogy át kell jutni egy HÉV átjárón, ahol ha jön a HÉV, akkor hosszasan lehet álldogálni, illetve a régi helyen nem kellett megállni a recin, sőt be sem kellett menni odáig. Az új helyen be kell állni a sorba, és lehúzatni a vonalkódot a belépőkártyámról. Csütörtökön meg is szívtam, mert végig kellett várnom két új tag regisztrációját, és már így is 30 perces késésben voltam.

Első edzésre úgy értem oda, hogy iGO-val is eltévedtem. Másodikra szintén, mert elég eldugott helyen van az utca, ahol be kell fordulni. Második edzés előtt beizzított iGO mellett 4-5 helyi lakost faggattam, egyik még papírtérképet is előkapott. Késtem megint csomót. Hétfőn viszont 1 órával később fog kezdődni az edzés, mert előttünk thai-boxerek edzenek. Ez tök király, mert a hétfők általában neccesebb napok, és talán így még oda is tudok érni időben, akkor is, ha melóhelyen valami szívás van még este.

Az új terem elsőre nem tetszett. Kicsi, nincs levegő, mert csak egy ablak van. Csütörtökön már tetszett, amikor rájöttem az előnyeire. Mindenhol tatami (szivacsos, de kemény talaj) van, így jól fel lehet rúgni a másikat, nem koppan túl nagyot. Van egy csomó boxzsák, amiket fel lehet aggatni a plafonra. Amint elkezdtük püfölni, rájöttem, hogy imádom ezt, ezerszer jobban, mint rúgópárnával gyakorolni. A zsáknak van súlya, illetve jobban "hasonlít" egy emberre, mint egy téglatest alakú szivacsdarab. Jól szétvertem az öklömet a zsákon, mindenhol csupa seb még ma is.

Rég röhögtem ekkorát, mint ennek egyes részein.