SzomorúNovember 22, 2007 12:11 pm
Amióta láttam az olaszok elleni meccset, mindegyik válogatott mérkőzést megnézem, amit csak lehet. Tegnap áthívtam apóst, és együtt izgultuk végig a küzdelmet. Nagyon jó volt a játék, bárki bármit mond, szerintem mi voltunk a jobbak, több helyzetünk volt, mint a görögöknek, mégis valami hiányzott.
Nem volt szerencsénk, vagy nem tudom, de sorra maradtak ki a jobbnál-jobb lehetőségek. Elég szerencsétlenül sült el az a hazafejelés, amiből öngól született, így az 1-0-os vezetésünkből öngóllal lett 1-1. Aztán pedig görögöknek ítéltek egy 11-est, mert a kapusunk elsodorta a támadót, ezzel megszerezte az ellenfél a vezetést. Jogos volt a 11-es, de nem értem a szabályokat, hogy képzelik, hogy egy vetődő kapus majd megáll a levegőben, csak azért, mert már nincs a labda az ellenfél játékosánál? Fickó okosan elrúgta oldalra a labdát, így megszívta a kapus, és ebből lett a 11-es.
Illetve volt egy elég csúnya játékvezetői/partjelzői hiba: befújtak lesre egy olyan szép helyzetünket, hogy simán akár gól is lehetett volna belőle, egy az egy ellen helyzet volt a kapussal, és a visszajátszásból látszott, hogy nem volt lesen senki tőlünk.
Ezt a meccset is nekünk kellett volna nyerni. :(   Szerintem 1-2 éven belül beérik a csapat, ha hagyják őket, és akkor megint nem csak szép játékot láthatunk, hanem nyerni is fogunk többször.
XBox360 12:02 pm

Pár napja minden este a TF2-vel játszom. Nagyon-nagyon örülök, hogy megvettem. Ez az első multiplayer gamma, aminél nincsenek meg azok a problémák, amiket utálok az online játékban.

Előnyei: 

  • Nincs tele 6-10 éves kiskölkökkel, akik képtelenek normálisan játszani csapatban. Konkrétan egyszer játszottam egy csapatban kicsikkel, legalábbis a hangjuk alapján gondolom, hogy gyerkőcök voltak, de ők is normálisak voltak. Illetve akik nem szólalnak meg, azokat nem tudom, hogy kik és mik, de nem jellemző az óvodás magatartás a játékban.
  • Nem sérülnek a társak. Ezt jól ki lehet használni, és fontos, mert az ellenfél kémei ugyanúgy néznek ki, mint a saját csapattársak, de ha hasba durrantom, és megsérül, akkor tudom, hogy kém. Battlefield 2-t azért utálom nagyon, mert van sok idióta, aki szó nélkül kivégzi a saját csapattársait csak azért, hogy mondjuk ő tudjon pilótaként bemászni a kurva helikopterbe, vagy autóba. Van aki csak egyszerűen mindenkit kinyír, akivel szembetalálkozik. Na itt ilyen nincs, nem tud mit csinálni velem az ilyen marha.
  • Okos startégiával akár túlerőben lévő ellenfeleket is padlóra lehet küldeni. Tegnap hárman nyomtunk le 5 ellenfélből álló csapatot folyamatosan, aztán egyik srác kilépett, és ketten folytattuk tovább megállíthatatlanul. emoticon
  • Szinte rávesz a játék, hogy ne csak 8 emberke rohangáljon a pályán és öldököljön, hanem csapatban portyázzunk, és próbáljuk meg végrehajtani a feladatot. Több kellemes tapasztalatom is volt már ezen a téren. Volt egy olyan eset, hogy az egyik heavy úgy vánszorgott végig a pályán, hogy két doki folyamatosan gyógyította. Megtetszett a kis csapat, és elkezdtem kísérni őket. Én állandóan a robbantós figurával játszom. Minden kanyart, vagy beláthatatlan folyosórészletet megszórtam gránáttal, illetve, ha elfoglaltunk egy bázispontot, akkor teliraktam távolról felrobbantható tapadós gránáttal, így ha a bátor ellenfél betoppant, és elkezdte visszafoglalni, akkor szép cafatosra fröccsent pár pillanaton belül. Srácok marhára örültek, hogy segítettem. Folyamatosan ujjongtak egy-egy látványosabb robbantásnál, meg hálálkodtak, hogy segítek. Az ilyesmi miatt érdemes játszani szerintem. Értékelik a többiek a "munkádat", nem anyáznak, hogy köcsög noob, meg mittomén, mint a legtöbb játékban. Jó felállás még egy lángszórós, egy rakétavetős és egy heavy hármas, főleg még megtámogatva egy robbantós fickóval. Egész szépeket szoktunk előrenyhomulni, ha összejön egy ilyen banda. Ha még doki is van velünk, az meg már kész menyország. Tegnapelőtt egy doki támogatásával elfoglaltam egy bázist, amit hatan védtek, de nem sokáig, miután megérkeztünk. emoticon Nem mondhatom, hogy a legjobbak között vagyok, sőt, de azért alakul, sűrűn végzek a legjobb háromban csapaton belül. Többen küldtek már "friend invite"-ot, amit boldogan el is fogadtam. Lassan megvannak azok az emberek, akikkel szeretek együtt játszani, megnézem a liveon, hogy onlineok-e, és csatlakozom a meccshez. Tetszik, hogy nem kell állandóan ismeretlenekkel játszani.