Tegnap előtt elcseréltem a Bioshockot egy Halo 3-ra kétezer forint ráfizetéssel. Sajnos nem volt kellemes csalódás. Szerintem elfogadhatatlan a grafikája. Emellett valami olyan idióta perspektívája van a játéknak, hogy állandóan a monitor mellett az ajtót és a könyvespolcot nézem, mert annyira "cső" szerű a monitoron megjelenő kép, hogy az agyam várja, hogy még legyen ott mellette 5-10 méter virtuálisan, amit látok. Akkor sem láthanék ilyen szűken, ha egy csövet kötnének az arcomra… emoticon

Azért még adok a Halonak egy esélyt. Azzal is kiakasztott, hogy nem találtam meg, hogy lehet csatlakozni másokhoz multiplayert játszani. Csak olyat találtam, hogy én indíthatok szervert. Kipróbáltam, aztán inkább Team Fortress 2-vel játszottam. Néha összejön egy-egy nagyon jó csapat, taktikázunk, és tarolunk végig mindent. Legalább az angolt is gyakorlom.

Mostanában általában az első vagy második helyen végzek a játék végén, ami elég szokatlan számomra, mert nem nagyon szoktam remekelni az ilyen multis lövöldözős játékokban. A snipert kivéve az összes többi karakterrel szoktam játszani, ami szintén szokatlan, mert általában lesz egy kedvencem, pld orvos, és csak azt játszom. Most nem így van.

A pályától is függ, a csapattól is, a küldetéstől is, és az ellenfél csapat összetételétől is, hogy éppen mit játszom. Ha pld egy sniper sokszor lemészárol, akkor átmegyek spy-ba, mögé lopózok, és mondjuk 10 percen keresztül késelgetem, hogy érezze, milyen szar volt nekem, amikor ugyanilyen sunyi módon végeztek velem egy oszlop mögül elbújva megeresztett lövéssel. Sniperekkel szoktam még rakétapárpalyozni, illetve gránáttal meghinteni őket. Illetve orvosokat szoktam becserkészni, és heavy-ket még a spy-al, mert őket nehéz máshogy kinyírni, ha együtt vannak. Furcsa nekem, hogy sokatn, akárcsak a Guildwarsban, a heavy-t támadják először, nem az orvost. Pedig sokkal gyorsabban lehet végezni mindkettővel, ha az orvos hullik el előbb.

Ha nagy a tömeg az ellenfélnél, akkor pyro-t (lángszórós) játszom, és megsütök mindenkit. Ezzel szoktam még védeni a saját aktatáskánkat, ha elejti az ellenfél valahol. Könnyeb eltalálni a hirtelen megjelenő villámgyors scout-ot a lángszóróval, mint rakétavetővel vagy mással.

Ha nagy a pálya, és sokat kell rohangálni, és nincs engineer a csapatban, akkor azt játszom, és építek a többieknek teleportot, amivel gyorsabban eljuthatnak a pálya másik végére. Ezzel a karakterrel lehet még sentry gunt építeni, ami automatikusan aprítja az ellent. Ellene viszont a soldier jó, aki rakétavetővel hatótávon kívülről le tudja szedni a sentry-t. És ezzel el is árultam, mit játszom, ha az ellenfélnél sok az  engineer és a sentry gun.

Ha van heavy (szép darab helikoptergépányúval sétálgat, ő maga is szép nagy darab) a csapatban, és nincs orvos, akkor orvost játszom, és kísérem a heavy-t, aki így mindent darabokra tud lőni.

Ritkábban játszom én magam is heavy-t. Bár első helyen végeztem vele elsőre, nem szeretem, mert nagyon lassú.

Scout-ot akkor játszom, ha kevés az ellenfél, és el lehet mellettük szaladni. A scout a leggyorsabb a játékban, és a levegőben meg tudja változtatni az ugrása irányát. Ezzel a legkönnyebb lenyúlni az ellenféltől az aktatáskát, amit aztán a saját bázisra kell juttatni. 

Demo man-t akkor szoktam játszani, ha mi védjük a bázist, és az ellenfélnek kell elfoglalni. Ezzel a karakterrel elég jól lehet cafatolni. Csak a bázisra szórok pár gránátot, aztán megvárom, míg valami szerencsétlen besétál, aztán megnyomom a detonátort. Ezután rakok gránátot újra.

Azt hiszem simán a legjobb ilyen jellegű játék, amivel valaha játszottam. A DVD-n ott van mellette a Halflife, de nem nagyon érdekel, most csak ez tud lekötni!