Giant morcos blogja

Eredetileg azt a címet akartam adni ennek a postnak, hogy imádom a mai techinkai lehetőségeket, de az kicsit hosszú. Ment ma a rádióban egy szám, amiről Adri már egy ideje szeretné megtudni, hogy ki az előadó, és mi a címe. Éppen hazaért, amikor ment a rádióban. Nekem fel sem tűnt, mert a mosógépet cipeltem az erkélyre. Hirtelen felindulásból kitaláltam, hogy akkor most végre kiderítjük mi ez.

Hallottam, hogy van ilyen SMS szolgáltatás, hogy elküldi az ember a "rádió" szót egy megadott számra (1781), és megkapja, hogy éppen mit játszanak. Gyorsan leültem a noti elé, beírtam a deskbar-ba, hogy danubius.hu, és enter. Vártam, vártam, csak nem indult az a kurva firefox. Végül rájöttem, hogy éppen most akar addon-okat frissíteni, gyorsan rányomtam, aztán restart. Mire bebootolt, már véget ért a szám. Azért még gyorsan megkerestem az oldalon, hogy milyen telószámra kell küldeni az SMS-t, és mivel éppen a műsorvezető pofázott, gondoltam szerencsét próbálok. Elküldtem egy SMS-t, és azonnal meg is jött, hogy "A legutóbb lejátszott dal: Freemasons - Uninvited". Persze a linket már én raktam bele. Áldottam a tervező/programozó eszét, amiért nem azt küldte, hogy "Éppen most nem játszunk semmit". Az SMS 91 forint, nem is vészes. Youtube indít, hogy megyőződjek róla, tényleg ez az. Megvan, lejátsz, asszony örül. Na akkor keressük meg a szövegét googlival, mert az sem annyira érthető, pedig asszony mindent énekel első/második hallás után. Az is megvan. Hát ez király, de kéne akkor már az album is. Rákeres, megtalál, mp3 lejátszóra USB-n áttölt. Asszony 10 perccel azután, hogy hallotta a rádióban, már a wireless fülessel dancelt a lakásban fel-alá, miközben az mp3 lejátszójáról hallgatta végre a kedvencét. Közben én is rávéstem egy CD-re, hogy az autóban tudjam hallgatni, mert nekem is nagyon megtetszett az egész album.

A mai gyerekeknek valószínűleg ez már teljesen természetes, de én még néha annyira rá tudok csodálkozni, hogy mennyit változott a világ ahhoz képest, amikor még a kívánság műsor előtt ültem órákat, és vártam, hátha lejátszák a számot, amit keresek, hogy felvehessem a kazettás magnómmal. Nem is, KÉTKAZETTÁS magnómmal, mert az volt a király. Határozottan öregszem.

Múlthéten csütörtökön este apósom bekajált valamit, és annyira rosszul lett, hogy hívni kellett hozzá az ügyeletet. Kapott injekciót. Azt mondta neki az orvos, hogy igyon töményet, vagy bort. Az sem esett jól neki. Tíz után csörgött a telefonunk, és anyósom megkérdezte, hogy be tudnám-e vinni apósomat az Uzsoki kórházba, mert rosszabbul van, és a mentő csak 5-6 óra múlva jönne ki. (Az ember meg is dögölhet, igen. ) Elindulnuk hát, bevittük az ügyeletre, ahol írtak beutalót. 22:45-re értünk be. A korház nagyon új, és szép. Apósomat mindenki mindenhogy megvizsgálta, még a seggébe is felnyúltak szerencsétlennek. Megröntgenezték helyben, vért vettek tőle, mindenki szétnyomkodta a hasát, meg ilyenek. Végül, mivel valami cisztát találtak nála, és véres volt a vizelete, bent tartották megfigyelésre, infúziót kapott. Kettőre értünk haza. Szombaton szerencsére már mehettünk érte. Meg fogják műteni, mert a veséjén, vagy mellette találtak egy daganatot. Megy MR-re, ott majd kiderül, hogy pontosan hol. Azt mondták, hogy lehet, egyik veséjét ki kell venni, de ne izguljon, mert a másikkal még 50 évig elélhet. Anyám, az örök "optimista" felhívott valamelyik nap, és elmesélte aggodalmát, hogy nehogy áttételes, és rosszindulatú legyen a daganat, mert akkor hiába veszik már ki, nem ér semmit a dolog. Anyám mindig elsőre a legrosszabbra gondol, illetve képes bebeszélni magának minden betegséget, amiről hall, vagy lát a TV-ben. Még a tüneteiket is produkálja, hiszen hogy másképp beszélhetné be magának, hogy éppen rákos, vagy valami.

Némileg bulisra sikerült az elmúlt két hetem, mindegyikről akartam írni, de mostanában sose volt időm még olvasni sem blogokat, nem hogy sajátot írni. Írok mindegyikről egy kicsit.

Meetup

Kilencedikén meetupon voltam. A mostani alkalom két dolog miatt is különleges volt. Az egyik az volt, hogy kint volt egy TV stáb, és abban a pillanatban elkapott a riporter, amint beléptem. Szerencsére nem sokat nyaggattak, de így is elég ciki lett szerintem az a két mondat, amit elmakogtam. Jópár emberrel öszefutottam, akikkel már évek óta nem beszéltem, és most pótoltuk. Zárásig maradtam kivételesen, és minden hülyeséget összeittam. Másnap reggel az első mondatom az volt, hogy soha többé nem iszok.

Zolka szülinapi buli

Múlthét szombaton Zolka meglepetés szülinapi buliján voltunk Adrival a Mongolian Barbecue étteremben. Jó volt látni Zolkát, amint minden új érkező láttál meglepődött. Jégereztünk, boroztunk, és baromi sokat zabáltam. Zolkával és Pitcsodával már hónapok óta szerettünk volna összefutni, végre ez is megtörtént. Hazafelé alig tudtam vánszorogni, annyira teliettem magam. Viszont emiatt legalább nem tudott megártani a piálás. Kicsit szűkös volt a hely az evéshez, mert nagyon közel voltak a székek egymáshoz, a kaja viszont isteni volt.

Szülinapi buli haverokkal

Kedden Lacival és Mátéval - no meg mindenki hozta a párját - a Csikeszben tartottuk a születésnapomat. Máté felbukkanása meglepett. Régen rengeteget buliztunk együtt, aztán eltűnt. Máté előnyére változott. A régi időkben, ha megbeszéltél vele egy bulit, vagy csak egy sörözést, és nem volt kedve hozzá, amikor elérkezett az idő, akkor nem vette fel a telefont. Hiába csöngettél a kapun, nem nyitott ajtót, pedig néha láttuk, hogy otthon volt. Valószínűleg a párja nevelte meg, de most elsőre felveszi a telefont, sőt rádcsörög, hogy akkor a megbeszéltek szerint találkozunk-e, vagy változott a terv. Sokat jégereztünk. Kaja érdekes volt: körtés, ananászos jércerakást kértem, amivel raktak a tányérra paradicsomot, uborkát, meg ilyen dolgokat is köretnek. A furcsa íz, az elég enyhe kifejezés rá, hogy leírjam, milyen volt a gyümölcsös hús zöldségekkel. Előtte ettem egy húslevest, amibe annyi pirospaprikát morzsoltam, hogy még Adri is hüppögött tőle, mikor megkóstolta. Ő bírja a csípőst, én nem. Másnap reggel az első mondatom az volt, hogy soha többé nem iszok.

Búcsúztató buli

Csütörtökön egyik kollégát búcsúztattuk a Szimplában. Kivételesen rövidre sikerült a buli, és nem is ittam sokat. Lejött az egyik régi főnököm, akivel szerettem együtt dolgozni, csomót beszélgettünk. Néhányan kitalálták, hogy menjünk át egy ChaCha nevű helyre. Átmentünk. A kollégák egy másik csoportja már ott volt. Ők épp azt tervezték, hogy átjönnek hozzánk a Szimplába. Nem maradtunk sokáig, mert igazán senkinek nem tetszett a hely. Nagy volt a tömeg, borzasztóan meleg volt. Alig lehetett egymást érteni a túl hangos zene miatt. Másnap reggel az első mondatom végre nem az volt, hogy soha többé nem iszok.

Osztálytalálkozó

Szombaton Halásztelken voltam szakközépiskolai osztálytalálkozón. Tizennyolcan voltunk, ami sokkal több, mint amire számítottam. Mindenkinek el kellett mesélnie, mi történt az elmút 14 évben vele, mit csinál most stb. Nem meglepő módon senki nem dolgozik a szakmában, és soha nem is dolgozott. Gépgyártás-technológiát tanultunk számítástechnika ágazaton. Kicsit nekem furcsa, hogy nagyon kevesen dolgozunk egyáltalán a számítástechnika területen. Van akinek kocsmája van, van egy srác, aki rendőr, másiknak horgászboltja van, következő nyomdában mindenes, van biztonsági őr, állateledelesnél nemt’ommi, saját cukrászdát nyitott, BKV-s buszvezető, fotós. A többire nem emlékszem, illetve nem is volt mind egyértelmű, hogy épp mit csinál. Egy szem lány volt az osztályban, egyedül ő jött ebbe a suliba tudatosan, mert apjának esztergaműhelye volt. Ő most kocsmát vezet. Van egy 15 éves lánya. Autóval mentem, így nem "kellett" alkoholt fogyasztani végre. Egykor értem haza, Adri pedig véletlenül kizárt. Szerencsére felvette a telefont, nem úgy mint máskor, így nem kellett felverni anyámat, vagy anyósékat, hogy alhatok-e náluk. Másnap reggel az volt az első gondolatom, hogy elegem van a bulizásból, öreg vagyok én már ehhez, nem akarok szülinapozni sem.

Születésnapi buli családdal

Ma végre elérkezett az utolsó buli ideje is. Családdal ma ünnepeltünk a születésnapomat a Bíbor Liliomban. Vadragu levest és bélszínt toltam. Isteni volt, és még most is olyan, mintha követ nyeltem volna, annyira jól laktam. Megittünk apóssal két üveg bort mellé, volt torta is, ahogy kell. Nem sok kedvem volt már ennyi bulizás után az egészhez, de aludtam előtte egyet délben, és kezdett megjönni a hangulatom. Végül nagyon jó volt az egész.

Tegnap végre lejutottam edzésre. Már nagyon hiányzott. Szerencsére most nem az a fajta erőnléti edzés volt, amit öcsém mesélt, mert meg is purcantam volna. Technikáztunk, zsákoltunk, földharc szerűség volt, sötétben támadás, és light kontaktos küzdelem.

Gyuri és Csabi pajtás  is azt mondták, hogy mostanában nem szokás a fogvédő használata. Hittem nekik. Gyuri gyanús volt, mert ő használt fogvédőt. Amikor megkérdeztem miért, azt mondta, hogy rossz előérzete van. Hát kaptam is egy szép tarkóst, amitől jól összekoccantak a fogaim, hirtelen azt hittem, hogy el is tört legalább három, annyira erősen ősszecsapódtak. Gyorsan előkaptam én is a táskából inkább, és úgy folytattam a harcot. Gyuri cserébe kapott egy gyomorrugást.

Alakul az izomlázam. Valahogy lett a vállamon egy 5 centis vágás szerű valami, amit nem tudom, hogy szereztem. Eléggé bedurrant, és fáj. Meglátjuk mi lesz belőle.

Mellesleg megint eltévedtem, mondjuk nem csoda, kb 3-szor voltam az új teremben edzésen. Meglepően jól bírtam egyébként annak ellenére, hogy szinte semmit nem mozogtam az elmúlt pár hónapban. Hozzáteszem, az edzés sem volt olyan tikkasztó szerintem, de ez most így pont jól jött.

Néhány hete, valamikor december végén megkerestek a munkahelyemen egy kéréssel. Az volt a lényege, hogy webes alkalmazásban szerettek volna megjeleníteni egy kis képet egy másik weboldal pillanatnyi állapotáról. Googliztam, kérdezgettem mindenkit, senki nem tudott megoldást. Googli sem. Egyetlen találat volt ami sikerrel kecsegtetett, de az pedig iszonyatosan bonyolult volt, és voltak bizonyos feltételei a működésének. Pld. xhtml kompatibilisnak kell lennie az oldalnak, vagy arra kell alakítani. Aztán meg kellett volna tanulni valami XSL-FO nevű nyelvet, keresni valami komponenst, ami ebből PDF-et generál, aztán egy másikat, ami a PDF-ből képet. Az egészhez semmi kedvem nem volt, úgyhogy elmondtam mi a helyzet, és hogy valószínűleg nagyon sok idő lenne, mire mindezt megtanulom stb. Végül kimaradt a projektből ez a cucc.

Ma olvastam egy SQL serverrel kapcsolatos könyv bevezetőjét, és a szerző által működtetett oldalon találtam egy opensource webpreview nevű alkalmazást, ami pont azt csinálja, ami nekem kell, és nincs több az egész tíz sorosnál. csak ASP.NET 2.0 kell hozzá, semmi más. :S Miért pont most találtam? Google ki sem hozta anno, kb 30 találat volt a témában összesen, akárhogy kerestem. Most már nem kell, de elbookmarkoltam, hátha a jövőben még kell majd ilyen. Állandóan így járok, hogy amikor nem keresek már valamit, akkor megtalálom teljesen mással foglalkozva.