Múlthéten csütörtökön este apósom bekajált valamit, és annyira rosszul lett, hogy hívni kellett hozzá az ügyeletet. Kapott injekciót. Azt mondta neki az orvos, hogy igyon töményet, vagy bort. Az sem esett jól neki. Tíz után csörgött a telefonunk, és anyósom megkérdezte, hogy be tudnám-e vinni apósomat az Uzsoki kórházba, mert rosszabbul van, és a mentő csak 5-6 óra múlva jönne ki. (Az ember meg is dögölhet, igen. emoticon) Elindulnuk hát, bevittük az ügyeletre, ahol írtak beutalót. 22:45-re értünk be. A korház nagyon új, és szép. Apósomat mindenki mindenhogy megvizsgálta, még a seggébe is felnyúltak szerencsétlennek. Megröntgenezték helyben, vért vettek tőle, mindenki szétnyomkodta a hasát, meg ilyenek. Végül, mivel valami cisztát találtak nála, és véres volt a vizelete, bent tartották megfigyelésre, infúziót kapott. Kettőre értünk haza. Szombaton szerencsére már mehettünk érte. Meg fogják műteni, mert a veséjén, vagy mellette találtak egy daganatot. Megy MR-re, ott majd kiderül, hogy pontosan hol. Azt mondták, hogy lehet, egyik veséjét ki kell venni, de ne izguljon, mert a másikkal még 50 évig elélhet. Anyám, az örök "optimista" felhívott valamelyik nap, és elmesélte aggodalmát, hogy nehogy áttételes, és rosszindulatú legyen a daganat, mert akkor hiába veszik már ki, nem ér semmit a dolog. Anyám mindig elsőre a legrosszabbra gondol, illetve képes bebeszélni magának minden betegséget, amiről hall, vagy lát a TV-ben. Még a tüneteiket is produkálja, hiszen hogy másképp beszélhetné be magának, hogy éppen rákos, vagy valami. emoticon