Apósomat végül megműtötték. Kivették az egyik veséjét. Azóta már hazaengedték, de sajnos most épp minden nap viszem be a kórházba kötözésre, mert túl korán engedték haza. Pénteken reggel azzal ébresztett telefonon anyós, hogy átvérzett a kötése, és rohanjunk a kórházba. Ma reggel is be kellett vinni tízre. Holnap is vinni kell. Eredetileg hétfőn vittem volna varratszedésre, de így nem tudom mi lesz belőle. Nem kicsit haragszom Adrira, amiért nem hajlandó vezetni. Mégiscsak az ő apjáról van szó. Ennek ellenére nekem kell szinte minden nap elkésni, lemaradni meetingekről, kialvatlanságban szenvedni, fél nap szabit kivenni. Ha vezetne, felezhetnénk a napokat legalább.
 
Remélem hamar elmúlik ez az állapot, és végre kiveszik a varratot a hasából, és nem kell többet bemennie a kórházba. Az a baj, hogy ha fél nyolckor elindulunk, akkor érünk be negyed tízre, aztán még várni kell a sorunkra, és hazavinni apóst, aztán visszajönni melózni. Ez optimális esetben is azt jelenti, hogy 11-12 óránál előbb nem érek be. Tegnap úgy értem be egy 9:30-as meetingre, hogy 10:15-re, és nem vittem haza apóst a meeting miatt, hanem taxival mentek haza anyóssal. Szerencsére egyre jobban van, remélem hamar meggyógyul.