Tegnap délelőtt segítettem Laci haveromnak elhozni egy ágyat a kikából. Bérelt egy teherautót, azzal hoztuk el. Nem kicsit lepődtünk meg, amikor mindenhol teherautóval behajtani tilos táblát találtunk. Azokon az utakon, ahol minden nap járunk. Amikor személyautóval közlekedünk, észre sem vettük ezeket, pontosabban nem érdekelt. Egy kis kavargás után arra jutottunk, hogy tulajdonképpen, ha betartjuk a KRESZ-t, akkor sosem fogunk hazajutni. Az aluljárókon nem fért volna át a verda, az egyetlen átjáró pedig, ami nem a sín alatt megy át a HÉV-nél, ki volt táblázva behajtani tilossal teherautóknak táblával. Illetve van még egy átjáró amihez a szomszéd város határáig el kellett volna menni, de zsákbamacska, mert nem tudtuk, hogy ott van-e tábla. Végül átmentünk a HÉV fölött, kapja be, aki ennyire ki akart cseszni a teherautósokkal.
Laciék délután bulit szerveztek. Volt grillezés, társaság és pia. Adri céges bulija is tegnap estére esett, úgyhogy a buli első felvonását néhány liter kóla magambatolásával indítottam, míg a haverok a szemem láttára megitták szinte az összes jégert.
Fél ötre lett kész a kaja, gyorsan kajáltunk, aztán el is kellett indulni ötkor haza, hogy Adri készülni tudjon. Bevittem kocsival a Syma csarnokba, ahol cirka 2000 fős céges buli volt. Fél kilencre értem vissza, addigra a társaság már csúnyán be volt állva. Én még csak akkor kezdtem inni. Egyre értem haza, Adri pedig fél négyre. A kutya is kint volt velem a kertben, most találkoztak először Monával, Laciék új szerzeményével. Annyit rohangált a két kutya, hogy még most is tiszta zombi Hektor. A mai napot nagyjából alvással töltöttük, de még mindig álmos vagyok, pedig nem is buliztam sokáig.
Végre voltam edzésen. Nem voltunk sokan, ráadásul a súlycsoportomból senki nem képviselte magát tegnap. Előtte felhívtam pár embert, és mindenkinek volt valami baja, vagy elfoglaltsága. De még ez sem tudott eltántorítani, nagyon jót edzettem.
Slowfightoltam edzőmmel, és egy 40 kilós lánnyal. Nagyon elfáradtam, amikor az edzővel toltam a light-ot, már nem bírtam az arcom előtt tartani a kezemet, kénytelen voltam szusszanni egyet. Ahhoz képest viszont, mennyit kihagytam, elég jól ment. Meg lettem dícsérve emiatt. (Biztos csak bátorítás volt
)
Kivételesen már ma izomlázam volt, máskor egy nappal később szokott csak kialakulni. Viszont pont ma jöttek a masszőrök a melóhelyre, így már nem érzek semmit.
Egyrészt most némileg örülök, mert már elegem volt, hogy a google readernek naponta be kell írni a jelszót, mert mindig elfelejti, ehhez pedig mindig elő kellett kotorni a pendrive-ot, elindítani a portable appst, elindítani a keypasst, 3-4. próbálkozásra sikeresen belépni, kikeresni a gmail accomat, megnyomni a CTRL+V-t, aztán végre be is léptél. És még csodálkozunk, hogy a felhasználók nem szeretnek biztonságos jelszót megadni? Akkor talán kellene valami egyszerű módszer, amivel ez az egész könnyebben menne. Vagy nem? Én asszony telefonszámát kb. két év alatt jegyeztem meg. Egy 16 jegyű random jelszóhoz egy élet sem lenne elég asszem, főleg, ha minden accomhoz egyedi van. Na mindegy, KeePass dögöljön meg.
