Hétvégén voltunk. Jó volt, csak fárasztó. A kaja senkinek nem ízlett, kivéve egyetlen kolléganőt, egyik vacsinál, de ő mindig ellenkezik egyébként is mindenben mindenkivel. Sokat fürödtünk a Balatonban, volt vitorlázás (én nem voltam, mert éppen szarul voltam a kajától), eregettünk fel valami ilyen meggyújtós nemtommiket, amik szépen repültek. Baromi jól néztek ki éjszaka az égen. Ittunk sok koktélt, voltak csapatversenyek.
Egyik - egyébként jófej, és általam általában kedvelt - kolléganőmnek kétszer is sikerült kiakasztania a hétvégén. Egyik eset lefelé menet az autóban történt. De én voltam a hülye, mert elfelejtettem, hogy a cégnél abban az irodában, ahol ő ül, nem mehet a légkondi, mégis felajánlottam, hogy jöjjön velem, pedig én pont a másik véglet vagyok, szeretem ha hűvös van. Igy természetesen a kocsiban sem lehetett bekapcsolni. Egész úton iszonyat meleg volt.
Második eset pedig az indulással kapcsolatos volt. Mivel egyébként is kurvaszar volt a kaja, gondoltam megkérdezem a többieket, akik velem jöttek, hogy mi lenne, ha vasárnap ebéd előtt lelépnénk már, minek megvárni, szar lesz. No ekkor mondta, hogy a vacsi pedig jó volt, úgyhogy ebédeljünk lent, és utána még egy-két órát jó lenne strandolni. Ezek után már nem is nagyon kérdeztem a többieket, viszont kb. háromig ittam vasárnap hajnalban, és még délben is elég jelentős lehetett az alkolol mennyisége a véremben. Kolléganő délelőtt úgy döntött, hogy menjünk délelőtt, és mivel én nem akarok délelőtt menni, elmegy mással haza. Na ez igazán szép kibaszás volt. Pont ezt akartam én is előző nap, de félig részegen nem ülök kocsiba, ezt előző nap kellett volna eldönteni. Ebéd legszarabb volt a három nap alatt, viszont legalább jót strandoltunk a maradék emberkével délután.
A’sszem nem értem az embereket.
