CsaládMarch 6, 2008 6:07 pm
Apósomat ma engedték haza a kórházból. 17-én kell visszamennie, addig anyósom fogja kötözgetni minden nap.
CsaládFebruary 23, 2008 6:33 pm
Apósomat végül megműtötték. Kivették az egyik veséjét. Azóta már hazaengedték, de sajnos most épp minden nap viszem be a kórházba kötözésre, mert túl korán engedték haza. Pénteken reggel azzal ébresztett telefonon anyós, hogy átvérzett a kötése, és rohanjunk a kórházba. Ma reggel is be kellett vinni tízre. Holnap is vinni kell. Eredetileg hétfőn vittem volna varratszedésre, de így nem tudom mi lesz belőle. Nem kicsit haragszom Adrira, amiért nem hajlandó vezetni. Mégiscsak az ő apjáról van szó. Ennek ellenére nekem kell szinte minden nap elkésni, lemaradni meetingekről, kialvatlanságban szenvedni, fél nap szabit kivenni. Ha vezetne, felezhetnénk a napokat legalább.
Remélem hamar elmúlik ez az állapot, és végre kiveszik a varratot a hasából, és nem kell többet bemennie a kórházba. Az a baj, hogy ha fél nyolckor elindulunk, akkor érünk be negyed tízre, aztán még várni kell a sorunkra, és hazavinni apóst, aztán visszajönni melózni. Ez optimális esetben is azt jelenti, hogy 11-12 óránál előbb nem érek be. Tegnap úgy értem be egy 9:30-as meetingre, hogy 10:15-re, és nem vittem haza apóst a meeting miatt, hanem taxival mentek haza anyóssal. Szerencsére egyre jobban van, remélem hamar meggyógyul.
CsaládJanuary 21, 2008 12:25 am
Múlthéten csütörtökön este apósom bekajált valamit, és annyira rosszul lett, hogy hívni kellett hozzá az ügyeletet. Kapott injekciót. Azt mondta neki az orvos, hogy igyon töményet, vagy bort. Az sem esett jól neki. Tíz után csörgött a telefonunk, és anyósom megkérdezte, hogy be tudnám-e vinni apósomat az Uzsoki kórházba, mert rosszabbul van, és a mentő csak 5-6 óra múlva jönne ki. (Az ember meg is dögölhet, igen. 
) Elindulnuk hát, bevittük az ügyeletre, ahol írtak beutalót. 22:45-re értünk be. A korház nagyon új, és szép. Apósomat mindenki mindenhogy megvizsgálta, még a seggébe is felnyúltak szerencsétlennek. Megröntgenezték helyben, vért vettek tőle, mindenki szétnyomkodta a hasát, meg ilyenek. Végül, mivel valami cisztát találtak nála, és véres volt a vizelete, bent tartották megfigyelésre, infúziót kapott. Kettőre értünk haza. Szombaton szerencsére már mehettünk érte. Meg fogják műteni, mert a veséjén, vagy mellette találtak egy daganatot. Megy MR-re, ott majd kiderül, hogy pontosan hol. Azt mondták, hogy lehet, egyik veséjét ki kell venni, de ne izguljon, mert a másikkal még 50 évig elélhet. Anyám, az örök "optimista" felhívott valamelyik nap, és elmesélte aggodalmát, hogy nehogy áttételes, és rosszindulatú legyen a daganat, mert akkor hiába veszik már ki, nem ér semmit a dolog. Anyám mindig elsőre a legrosszabbra gondol, illetve képes bebeszélni magának minden betegséget, amiről hall, vagy lát a TV-ben. Még a tüneteiket is produkálja, hiszen hogy másképp beszélhetné be magának, hogy éppen rákos, vagy valami. 
Karácsony elég szarul telt. Hétfőn anyánál karácsonyoztunk. Már délelőtt is elég furcsán éreztem magam, de estére teljesen lebetegedtem. Láz, nátha, köhögés, ami kell ilyenkor. Már nem is számolom, hogy hagyadik olyan eset, amikor hétvégén, szabi alatt, vagy ünnepek alatt vagyok beteg. Végigfeküdtem a maradék két napot. Anyós durcáskodott (de úgy vér komolyan), mert nem így képzelte a karácsonyt. Adrinak is beszólogatott, és amikor felhívtam, hogy megköszönjem az ajándékot, amit kaptam, akkor velem is hisztizett. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem direkt vagyok beteg, de nem nagyon értette meg. Rendesen felcseszte az agyamat. Ezek után Adri is beteg lett, és anyós is. Úgy általánosságban körülöttem elég sokan betegek.
Adritól a Tankcsapda új albumát kaptam, az Elektromágnest. Meglepődtem, mert nem csak CD volt a tokban, hanem egy DVD is, pár klippel.
Öcsémtől a Call of Duty 4-et kaptam, anyámtól pedig a Timeshiftet. Mindkettőnek olyan a grafikája, hogy néha azt hiszem, filmet nézek. Sajnos még nem tudtam elég sokat játszani egyikkel sem a kurva betegség miatt.
Title and Status - amire büszke vagy
Gondoltam segítek kicsit öcsémnek. Kéne egy-két emberke, aki tesztelné ezt a készülő projektjét. Ha ráérsz és van kedved, kérlek szánj rá egy pár percet.
Engem az XBOX360 játékokban elért achievementjeire emlékeztet a rendszer. 
Éppen meetingen ültem, amikor felhívtak a járőr cégtől, hogy valaki van a lakásban, és riaszt a cucc. Egyből levert a víz, gyomrom remegni kezdett. Ránéztem az órára, mondtam nekik, hogy a feleségemet hívják fel, mert lehet, hogy most ért haza, kb. ilyenkor szokott, és ha nem ő az, akkor ne hívják vissza a járőrt. Közben fickó mondta, hogy most beírták a kódot. Hát ettől nem lettem nyugodtabb. Felhívtam Adrit, és megkérdeztem, hogy ő volt-e, de nem. Viszont felhívta a szüleit, és az a gyanú, hogy apósom volt, mert ugyan nem akart bemenni hozzánk, de lehet hogy mégis bement valószínűleg. Király. Mobilt nem vitt, úgyhogy ezt nem lehet tőle megkérdezni, viszont Adri meg visszahívatta a járőrt, ne menjen fölöslegesen. Anyós elindult apósom után. Az a néhány perc, amíg azon rágódtam, hogy most éppen kipakolják-e a lakást, vagy apósom van nálunk, eléggé intenzív gyomorremegéssel telt. Végül kiderült, hogy mégis bement apósom, és csak harmadikra fogadta el a kódot a rendszer. Annyira jó lenne, ha a családom felfogná végre, hogy miért kell MINDIG elvinni magaddal azt a kibaszott tetves mobiltelefont, és nem otthon tartani. Rendszerint mindig akkor van probléma, és nem lehet elérni valakit, amikor a legfontosabb lenne. Ráadásul éppen tegnap poénkodtam, hogy ha betörnek és elviszik a notimat, amin a frissen szerzett zenéim vannak, akkor nagyon morcos leszek. Az a baj, hogy az esküvőnél is eldugtam a notit, mert valami megérzés azt súgta, hogy hátha betörnek, és a lóvéért is visszamentünk és elvittük, és betörtek. Szóval most is ez az érzésem volt, hogy biztosan megéreztem megint. Dögöljön meg az összes köcsögláda betörő egyébként is. Ha egyszer elkapok egyet, biztos, hogy nem fog többet lábra állni, és enni is csak segítséggel, és pépeset. De simán el tudom képzelni, hogy nem leszek még ennyire sem kedves hozzá. A legrosszabb az egészben, az a tehetetlenség, amit akkor érzek, mikor egy órányira vagyok az otthonomtól, és nem tudok semmit tenni, amikor valami fasz-paraszt mászkál a lakásban. És ugye ez már kétszer megtörtént, hát nem egy lélekemelő érzés. Az anyagi vonzata sem semmi egy ilyennek, de az még semmi. Sok-sok hónappal a második eset után, még mindig felriadok néha a legkisebb zajra teljes harci készültségben, és készen arra, hogy valakit találok a lakásban. Adrinak is mondtam régebben, hogy ne mászkálon sötétben éjjel, mert lehet, hogy őt fogom lerúgni tévedésből. Mai napig nem tudok úgy elmenni akár csak egy estére szórakozni, hogy félóránként ne jutna eszembe, lehet, hogy megint valakinek kedve támad szétnézni a lakásban, és átrendezni kicsit. Mondjuk legalább felhívnak, ha gáz van, bár azzal nem sokat érek, max reménykedhetek, hogy a járőrök odaérnek, és elkapják a parasztokat, mielőtt meglépnek.
Tegnap vettünk Adrival egy tollaslabda készletet, és egy másik valamit, ami hasonlít hozzá, csak nem hálós, hanem szivacs, a labda pedig gumilabda + tollak. Késő délután kivonultunk a ház elé a parkba, és játszottunk egy kicsit. Elég viccesek lehettünk, sokszor olyan helyzetekben is mellé csaptunk, amikor egyszerűen nem is lehetett nem eltalálni a labdát. A szivacsos változat bizonyult a nehezebbnek egyébként. Közelebbről kell adogatni vele, és nehezebb is eltalálni, mert kisebb az ütő. Már olyan régen tollasoztam, hogy el is felejtettem, hogy ebben el lehet fáradni. 
Szombat reggel végre el tudtunk menni edzésre, két hét kihagyás után. Kicsit aggódtam, hogy sokkal rosszabbul fog menni, mint eddig, de szerencsére jól bírtam, és Adri is. Edzőnk is mondta, hogy kellemesen meglepődött. A pisztolyos / földharcos krav-maga szemináriumot még nem mertem bevállalni, sok lett volna a 6 óra edzés egy napra azt hiszem. Majd legközelebb.
CsaládJune 11, 2007 9:41 pm
Két héttel ezelőtti pénteken rámtört valami nyavaja. Torokfájás, takony, láz, hidegrázás. Ilyen még nem volt: le kellett ülnöm a budiban hugyozáskor, mert egyszerűen túl sok minden került a célkeresztembe, annyira remegtem. Gondoltam, hétvégén kúrálom magam, hétfőre jól leszek. Utálom egyébként az ilyen hétvégi betegeskedést. Hétfőn elmentem dolgozni, kedden is, de egyre szarabbul voltam. Egy csomót éreztem a mellkasom közepén. Estére visszajött az orrfolyás is rendesen. Úgy döntöttem, nem megyek szerdán dolgozni. Dokihoz sem tudtam menni, mert szerdán felülvizsgálat van. Első alkalmas időpont csütörtök délután. Csodás, meg is dögölhet az ember. Persze így szerdára nem kaphatok táppénzt sem.
Este Adri hazajött, megette az előző napi mekis maradék tortijjllát (hogy kell ezt leírni?) és hamarosan nagyon rosszul lett. Azt hittük,hogy gyomorrontás. Lefeküdt a földre, és fájt neki nagyon. Kérdeztem tőle, hogy most mi van pontosan, mert közben néha vigyorgott, meg ilyenek, és nem tudtam eldönteni, hogy mennyire van rosszul. Elkezdtem rohangálni. Kimentem az autóért, elmentem a telekre anyósékhoz, kértem gyógyszert. Mivel inkább a veséje környékén fájt, no-spát adott anyósom. Adri beszedte, és viszontlag jobban is lett. Kilenckor felhívtam szüleit, hogy mostmár jobban van, minden rendben lesz. Aztán egyre rosszabbul lett. Mivel kurvára nem volt segítőkész (most jobb, most rosszabb, mindegy, nem hívj dokit, hívj dokit, de már jobban vagy nem, igen, akkor hívjak? ne, de stb), nem tudtam, hogy most mit csináljak. Ha kihívom a dokit, és nem is fáj neki annyira, akkor tök égő, miért nem mentünk el az ügyeletre, miért rángattuk ki. Ha nagyon szarul van, és nem hívok orvost, akkor meg ő fog szenvedni, no meg én is, hogy milyen fasz voltam.
Végül hívtam dokit, aztán 1-2 óra múlva már majdnem lemondtam, de újra elkezdett neki fájni nagyon. Három órával a hívás után megérkezett a doki, és kiagyalta, hogy ez kurvára nem gyomorrontás. Ez vese. Vagy kő, vagy gyulladás, vagy ne is gondoljunk rá, de daganat. Beadott egy no-spa injekciót vénásan, aztán poénkodott mindenfélét. Elég jó fej volt. Adri kapott morfint is, és mondta, hogy most majd viccesen fogja érezni magát. Amikor éppen írta a beutalót, Adri szédülni kezdett, ekkor megkért, hogy nézzem meg van-e pulzusa. Ezen röhögtünk Adrival, de kiderült, komolyan gondolja. Elég erős pulzusa volt. Mondta, hogy az nem jelent semmit, hogy beszél, a nőknél a beszéd nem agyi funkció, lehet hogy már nincs magánál. 
Végülis feldobta a hangulatot az ürge. Azt mondta, hogy ha rosszabbodik a helyzet, akkor azonnal hívjuk, és irány az urológiai klinika mentővel. Ettől jól megijedtem. Végül szerencsére nem lett rosszabb a helyzet, így az urológiára kellett elvinnem Adrit. Szegény hármas sorszámmal 3,5 órát várt, mert a doki később jött. Közben én elmentem a körzetimhez, aki felírt valami gyógyszert, amitől olyan érzésem volt, mintha késekkel lenne teli a tüdőm. Sokkal rosszabb volt, mint előtte, de két nap alatt elmúlt a fájás. Be akartam jelentkezni a rendelésre előtte, és tizennyolcadikára kaptam időpontot (hetedikén…). Nem értem, hogy van ez, kik azok, akik egy-két hétre előre bejelentik, hogy betegek? Milyen faszság rendszer már ez? Ha influenza járvány lesz, akkor hogy fogunk kb. negyvenen bejutni az alatt az egy óra alatt, amikor a nem bejelentkezett betegeket fogadják? Sehogy… De dögöljünk is meg inkább nem?
Mindkettőnket kiírt a doki, így pihengettünk itthon, ha éppen nem röntgenre, vagy vizeletvételre mentünk. Egyébként vicces, hogy a laborban nem adták oda az igazolást arról, hogy befizettük a vizitdíjat, így a röntgennél magyarázkodni kellett, mert "nincsenek összeköttetésben" a laborral… Hát gratulálok, az urológia összeköttetésben van, ők pedig nem. Milyen fasza informatikai rendszerük lehet ezeknek?
Pénteken lett volna egy üzleti találkozóm, de nem hívott szerencsére az ember, úgyhogy nem kellett magyarázkodnom. Szombaton Lancelottba volt asztalfoglalásunk. Zolkával és Pitcsodával mentünk volna, és a nagy mizéria közepette el is felejtettük, hogy nem tudunk menni, sőt azt is, hogy mennünk kéne. Délelőtt jutott eszünkbe. Írtam SMS-t nekik, de Zolka morcos, mert nem kapta meg, Pit pedig nem szólt neki külön, hogy elmarad a móka.
Szerdán elérkezett a cross training edzésünk utolsó napja. Szerencsére a drasztikus diétázós szakasz nagyon rövid volt. Végre eljutottam arra a szintre, hogy az utolsó két-három edzésen már nem voltam rosszul. Eleinte mindig leesett a vércukrom, nem bírtam szusszal, elfogyott az erőm. A legutóbbi edzés végén még felmásztam a futógépre, és letoltam egy 3 perces sprintet, hogy teljesen elfáradjak.
Rengeteget fejlődtem. Fogytam 4 kilót, hasamon lassan már látszanak majd a kockák (no azért még 1-2 hónap kell neki, de már beton keménységű a hasam), derék és csípőbőségem 8 cm-rel kisebb, mellem, karom és combom 2-3 cm-rel nagyobb kerületű. Az erőszintem és az állóképességem is határozottan fejlődött. A kezdeti szériázós súlyokhoz képest fekvenyomásban 15 kilóval többel tudok lassú (4 másodpercig tolod, 4 másodpercig engeded lefelé) ismétléseket csinálni 40 másodpercig (a kezdeti 30 s helyett), azt nem tudom, hogy gyorsan mennyivel menne, de logikusan többel. Hátgépen 15 kg (50kg), evezésnél 15kg (30kg), lábgépen 50 kg (100kg), kézisulyzónál 5 kg (17kg), bicepsznél az egy ismétléses csúcsomnál 5 kg-al (40kg) tudok már dolgozni huzamosabb ideig. 15kg-os tárcsával a mellemen csinálom a felülést. Azért is írom le ilyen részletesen, hogy ha máshonnan nem is, innen tudom majd követni a fejlődésemet, mert IGEN, lesz folytatás, mindenki szeretné tovább csinálni, úgyhogy nem ér véget a training!!! 
A krav-maga edzésen is jelentősen javult a teljesítményem (állóképességben legalábbis). Sokkal gyorsabb vagyok, sokkal lazább, sokkal erősebb, és végigbírom szusszal az edzést. Géza egyik edzésen megjegyezte, hogy már "karcosodok", látszanak a kontúrjaim, a másik edzésen pedig megkérdezte, hogy érzem-e, hogy gyorsultam. Azt válaszoltam, hogy igen, magamban pedig, hogy én vagyok a Flash Gordon. Azt mondta, hogy tök jó, hogy érzem, de képzeljem el, hogy mennyit gyorsultam, ha kívülről is észrevehető. Úgyhogy boldog vagyok mint állat. Néha úgy érzem, hogy belehalok a fáradtságba, de nem érdekel. Nagyon imádom, hogy újra jó a kondim.
Adrin is meglátszik, hogy jár edzésre. Teljesen kivirult, örül, hogy feljönnek rá a régi szoknyái. Minden nap csinos cuccokban jár dolgozni, alap a szoknya végre, pedig régen alig lehetett rávenni. Többen megjegyezték már neki is, hogy látszik rajta a változás.
Hétvégén öcsém összehozott egy Catan társasjáték party-t. Nekem nagyon megtetszett, már rendeltem is Katától egy alapjátékot. Négyen játszottunk, de bővíthető a játék akár hat fősre is, és még két kiegészítő van hozzá. Nagyon szórakoztató.
"Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb stratégiai társasjátéka. Hódítsd meg Catan szigetét. Építs településeket és utakat, kereskedj a többi játékossal annak érdekében, hogy te lehess Catan ura !" Ércet, búzát, téglát, "juhot" és fát kell gyűjteni, ezekből lehet utat, települést vagy várost "építeni". Nagyon fontos, hogy a játék elején jó helyet sikerüljön elfoglalni, mert különben kénytelen leszel a másik játékosokkal kereskedni. Ők viszont nem biztos, hogy eladják neked azt, amit szeretnél venni.
Részletes leírás itt.
Találtam belőle egy windowsos változatot, ami nem ingyenes, és egyébként gagyi. És találtam egy ingyenest, amivel lehet multiban is játszani.
