Giant morcos blogja

Tegnap végre lejutottam edzésre. Már nagyon hiányzott. Szerencsére most nem az a fajta erőnléti edzés volt, amit öcsém mesélt, mert meg is purcantam volna. Technikáztunk, zsákoltunk, földharc szerűség volt, sötétben támadás, és light kontaktos küzdelem.

Gyuri és Csabi pajtás  is azt mondták, hogy mostanában nem szokás a fogvédő használata. Hittem nekik. Gyuri gyanús volt, mert ő használt fogvédőt. Amikor megkérdeztem miért, azt mondta, hogy rossz előérzete van. Hát kaptam is egy szép tarkóst, amitől jól összekoccantak a fogaim, hirtelen azt hittem, hogy el is tört legalább három, annyira erősen ősszecsapódtak. Gyorsan előkaptam én is a táskából inkább, és úgy folytattam a harcot. Gyuri cserébe kapott egy gyomorrugást.

Alakul az izomlázam. Valahogy lett a vállamon egy 5 centis vágás szerű valami, amit nem tudom, hogy szereztem. Eléggé bedurrant, és fáj. Meglátjuk mi lesz belőle.

Mellesleg megint eltévedtem, mondjuk nem csoda, kb 3-szor voltam az új teremben edzésen. Meglepően jól bírtam egyébként annak ellenére, hogy szinte semmit nem mozogtam az elmúlt pár hónapban. Hozzáteszem, az edzés sem volt olyan tikkasztó szerintem, de ez most így pont jól jött.

Hétfőn újra elkezdtem edzésre járni. Szeptember és október teljesen kimaradt, előtte pedig kb. 2 hónapos nyári szünet volt. Az első alkalommal megszívtam némileg. Máshol van az edzés, mint eddig. Erről senki nem szólt, mert mindenki ott tudta meg a helyszínen. Én késtem 5 percet, így lemaradtam az új infóról.

Végigcsörgettem pár edzőtársat és az edzőt, míg végül valaki felvette, és tájékoztatott a helyzetről. Az edzés másik városban van már. Igaz csak a szomszéd városban, de eddig is elég neccesen értem oda. Miután betoppanok otthon, van 15 percem arra, hogy kajáljak, átöltözzek, beugorjak a verdába, és belépjek az edzőterembe. Lássuk be, ez csöppet szűkös, eddig nagynehezen sikerült néha teljesíteni, de most már képtelenség. Legalább 10-15 percet kell autóznom az eddig 3-4 helyett.

Ami még szívás lehet, hogy át kell jutni egy HÉV átjárón, ahol ha jön a HÉV, akkor hosszasan lehet álldogálni, illetve a régi helyen nem kellett megállni a recin, sőt be sem kellett menni odáig. Az új helyen be kell állni a sorba, és lehúzatni a vonalkódot a belépőkártyámról. Csütörtökön meg is szívtam, mert végig kellett várnom két új tag regisztrációját, és már így is 30 perces késésben voltam.

Első edzésre úgy értem oda, hogy iGO-val is eltévedtem. Másodikra szintén, mert elég eldugott helyen van az utca, ahol be kell fordulni. Második edzés előtt beizzított iGO mellett 4-5 helyi lakost faggattam, egyik még papírtérképet is előkapott. Késtem megint csomót. Hétfőn viszont 1 órával később fog kezdődni az edzés, mert előttünk thai-boxerek edzenek. Ez tök király, mert a hétfők általában neccesebb napok, és talán így még oda is tudok érni időben, akkor is, ha melóhelyen valami szívás van még este.

Az új terem elsőre nem tetszett. Kicsi, nincs levegő, mert csak egy ablak van. Csütörtökön már tetszett, amikor rájöttem az előnyeire. Mindenhol tatami (szivacsos, de kemény talaj) van, így jól fel lehet rúgni a másikat, nem koppan túl nagyot. Van egy csomó boxzsák, amiket fel lehet aggatni a plafonra. Amint elkezdtük püfölni, rájöttem, hogy imádom ezt, ezerszer jobban, mint rúgópárnával gyakorolni. A zsáknak van súlya, illetve jobban "hasonlít" egy emberre, mint egy téglatest alakú szivacsdarab. Jól szétvertem az öklömet a zsákon, mindenhol csupa seb még ma is.

Hétfõn a szabadban edzettünk. Ránk esteledett egy csöppet. Ez azért volt érdekes, mert fekete a ruhánk, fekete a bot, és a gumikés is. Voltak vicces jelenetek harc közben. Pld. amikor éppen meg akartam jegyezni, hogy miért nem üt már a társam, akkor az arcomon éreztem a botot, de nem láttam, hogy megmozdult volna. Öcsém fejberúgta unokatestvérünket, aki szintén nem látott semmit.

Szerdán elkezdõdött a circuit edzés. Ezt is a kravmaga edzõm tartja. Fél órában elmondta, hogy mi lesz a lényege az edzésnek, és hogy mit kell majd ennünk stb. Van egy diéta, amit ketogén diétának is hívnak többek között (Az Atkinson féle diétának is a ketózis a lényege, úgy vettem észre, hogy hasonlít a kettõ eléggé egymásra), és tömören és nem szakszerûen összefoglalva az a lényege, hogy az ember számûzi a szénhidtárokat az értendjébõl egy pár napra, és zsíros kajákat eszik helyette. A szervezet lassan (és kínkeservesen) átáll olyan üzemmódra, amikor nem szénhidrátból nyeri az energiát, hanem zsírból. Ennek határása elkezdi bontani a zsírt a szervezetben. Ekkor jön a feltöltés szakasz, amikor enni kell mint az állat, mindent. Ilyenkor a szervezet annyira ki van éhezve a szénhidrátra, hogy nem zsír lesz belõle, hanem beépül az izomzatba. Aztán kedzõdik elölrõl a móka. Az a rossz ebben a diétában, hogy már a másidik napon is megenné az ember még a vasszöget is, csak vége valami normális kaja kerüljön elé. Én ilyesmit ettem: sajtok, olajos magvak, kis tej, csirkemell zöldségkörettel, párizsi, virsli, rántotta, szalonna. Nem egy izgalmas étrend. Úgy érzem nagyjából mindenki örültnek tart, hogy diétázok, fõleg, ha elmesélem, hogy zsírt kell ennem. Valójában csak szálkásítani akarok kicsit, és izomerõt növelni. Nem kell sokat leadnom.

Az elsõ edzésen erõszint felmérés volt. Bicepsz, hát, lábbaltolás és fekvenyomás volt. Életemben nem nyomtam még ki a 80 kg-t, de most sikerült szinte segítség nékül. A háromnegyedéig jutottam a nyomás résznél. Biztonság kedvéért 75kg-t írtak be. Ezután egykezes súlyzóval (nekem 16kg-ssal kellett)  mindenfélét mókáztunk. Annyira kikészült a combom, hogy este nem tudtam járni. No és másnap sem igazán. Kiugrottam az ágyból, és azzal a mozdulattal estem is össze.

Csütörtökön izgultam, hogy bírni fogom-e az edzést ezzel a diétával. Jobban ment, mint máskor. Sokkal jobban. Valahogy olyan könnyûnek éreztem magam, és gyorsnak. Röhögtünk is rajta, hogy biztosan az éhségtõl van. Biztosan elõjön az emberben az õsi vadászösztön, kiélesednek az érzékek stb.

Ma reggel volt az elsõ teljes circuit edzés. Egy-két gyakorlatnál azt hittem, összeszarom magam. És IGEEEEN! Ma edzés után kezdõdött a feltöltõs szakasza diétámnak. Edzés után banánturmix, elõtte még volt egy kis szalonnásrántotta. Ebédre gyros SÜLTKRUMPLIVAl , salátával, utána két palacsinta és egy csümölcsleves. Auchanben vettünk rétest, betoltam hármat, és most jön még egy gigaméretû csoki. És még pogácsát is fogok enni. És iceteát ihatok, nem kell vizet. Ki gondolná, hogy fél liter icetea kimeríti a koplalós szakaszban az elfogyasztható szénhidtrátmennyiséget? Én nem is sejtettem.  Még két nap dõzsölés, aztán kezdõdik megint a csökkentett szénhidrát tartalmú szakasz.
Úgy érzem magam a mai edzéstől, mint a mosott szar.

Tegnap volt nálunk az üzemorvos. Benéztem hozzá, hogy tanácsot kérjek, mit tegyek, érdemes-e elmenni a dokihoz az esetemmel. Határozottan állította, hogy igen, így ma elmentem gyártelepre az SZTK-ba. 3 órát vártam a sebészeten. A doki beutalt röntgenre. A röntgenen csupán 1 órát vártam (1 emberke volt ott még rajtam kívül, előbb jött, de engem hívtak be, kiderült később, hogy leletre várt), aztán még 40 percet, mire megkaptam a leletet, amivel visszamentem a sebészetre, ahol megint vártam 1 órát. Így ment ez mindig itt. Nem kapkodják el. Már láttam a leleten, hogy nincs sem törés sem repedés. Ennek nagyon örültem, mert ha eddig sosem volt ilyesmim, akkor már ne harminc fölött derüljön ki, hogy mégsem vagyok sebezhetetlen csontozatilag.  Már nem volt értelme bemenni dolgozni, úgyhogy megreggeliztem (igen délután kettőkor), aztán kiváltottam a gyógyszert és a kenőcsöt, amit felírt a doki. Rá volt írva, hogy aluszékonyságot okozhat. És valóban, 3 órát aludtam, miután megittam. Borzalmas íze van egyébként. Még edzésre is elmentem, mertmikor felébredtem egyáltalán nem fájt a bordám. Persze a fájdalomcsillapító miatt, ami ebben az ivóscuccban van. Edzésen az egyik srác fejjel pont beleugrott a fájós bordámba, de nem volt annyira vészes. Egy-két gyakorlatot kihagytam, olyankor fekvőtámaszokat nyomtam, és lábemeléseket csináltam, hogy a hasam se panaszkodjon edzéshiányra.

Gyuri és Csaba megkapták a P2-es diplomát, és a csíkot, én még mindig nem. Géza sem kapta meg az enyémet.  Ebben a postban írtam a vizsgáról: http://giant.blogsome.com/2006/10/23/p269/ és azóta még "csak" fél év telt el. Na nem baj, tök mindegy, milyen csík van rajtam végülis, az a lényeg, hogy mit tudok. Persze ez nem teljesen igaz, mert amikor el akartam menni a késharc szemináriumra a vizsga után két héttel, akkor csak P2 szintűek mehettek, akiknek van már passportja. Már a vizsga utáni hétfőn tudtam nem hivatalos forrásból, hogy sikerült a vizsga egyébként. Az az érzésem, hogy úgy fogok járni, mint öcsém, aki egyszerre vehette át a P1 és a P2 diplomáját és csíkját. Majd a P3-al megkapom ezt is talán. Egyébként az a vicces, hogy öcsémnek sem adták még oda a P3-as cuccát. Lehet, hogy a családunkat büntetik valamiért!?

Hétvégén Adri megvette nekem "karácsonyra" a Lord Of The Ring: Battle for the Middle Earth II.-t. Van négy féle játékom már, autószimulátor, stratégia és tps, na meg foci is, de azt nem annyira szeretem. Az NFS most a kedvencem, pedig sosem gondoltam volna, hogy fogok vele játszani valaha. Kicsit nehézkes volt a LOTR irányítása elsőre, de már kezdem megszokni. Sok billentyű-kombináció van benne, pld LT+A A, meg ilyenek. GoW-ot most kicsit hanyagolom a két új szerzemény miatt.

Hétfői edzés után nagyon szarul lettem, mindenem fájt, és hőemelkedésem is volt. Nem bírtam aludni. Valószínűleg nem az edzés miatt, mert a hasam is fájt. Kiosztották az okleveleket, és a plecsnit azoknak, akiknek sikerült a P1-es vizsga. Már kezdtem örülni, de mi még nem kaptunk semmit. Olyan pletykákat hallottam, hogy addig nem kapjuk meg, amíg nincs kész a passportunk, mert nem lehet anélkül. Kicsit viccesnek tartom, hogy P1-es cuccal mászkálok, miközben P2-es vagyok, és amikor megkapom, lehet, hogy már P3 leszek, és akkor pedig P2-essel fogok mászkálni. A másik, ami már nem annyira vicces, hogy volt egy-két szeminárium, amire csak akkor lehet elmenni, ha már van passportom, és ezt ki kellett hagynom, pedig elvileg már mehettem volna…

Összekerültem megint slowfightban a nagydarab gyerekkel, aki megint eszetlenül csapkodott teljes erőből. Sikerült kétszer elég erősen gégén csapnia (Ismétlem, slowfight: lassan, óvatosan), amitől kicsit megsértődtem, és adtam neki rendesen.  Öcsém megkérdezte, hogy velem volt-e a srác előtte, mert alig bírt mozdulni, amikor összekerültek. Most testközelből tapasztaltam, hogy nem csak az számít, mekkorát tudsz ütni, hanem az is, hogy meddig bírod szusszal, erővel. Én ki sem fáradtam igazán, ő meg majd meghalt. Csak ki kell bírni addig, amíg elfárad a másik, aztán elkezdeni az "átnevelését".

Talált Adri egy könyvet, amit én kezdtem el olvasni. Cyberpunk stílus, imádom. Valós halál a címe:

"A 25. században az emberek tudata digitalizálva tárolódik a koponyaalapba épített tokba, és ha a test el is pusztulna, a tudat újraburkolható egy másik testbe. Csak ha a tudattok maga is megsemmisül, akkor következik be a Valós Halál.

A leggazdagabbak azonban még erre is fel vannak készülve. A tudattok tartalmáról rendszeresen biztonsági másolatot készítenek. De akkor miért lőné főbe magát egy olyan befolyásos ember, mint Laurens Bancroft? Miért akarna öngyilkosságot elkövetni valaki, ha tudja, hogy órákon belül újra életre keltik.

Takeshi Kovacs, egy elit katonai alakulat volt tagja most Laurens Bancroft megbízásából kezd nyomozni a rejtélyes öngyilkosság ügyében. Új testbe burkolva kell felgöngyölítenie szálakat egy számára idegen világban. Takeshi Kovacs hamarosan az egyre féktelenebbül pörgő események közepén találja magát. Veszélyes viszonyt kezd megbízója feleségével, ismeretlen személyek a legkegyetlenebb kínzásoknak vetik alá, profi bérgyilkosok törnek az életére, és talán már csak a Jimi Hendrix képében megjelenő mesterséges intelligenciában bízhat. Ahogy egyre tisztábban rajzolódik ki a titokzatos összeesküvés Takeshi Kovacs előtt, úgy nő az esélye annak, hogy az ügy végső megoldása előtt rá is a Valós Halál vár."

Vicces, kicsit néha trágár, viszon magával ragadott az első oldaltól az egész. Most éppen azon akadtam ki, hogy egy nőt 30 év "börtönre" ítéltek, de csak a tudatát, a testét meg eladták valakinek. A férj látta is a saját felesége testét, amiben most valaki más lakik. A család szeretné visszavásárolni a testet, de nem tudják kifizetni, majd ha a csaj kijön, akkor megkapja valami lepukkant drogos testét, aki túllőtte magát… Aztán mi van akkor, ha egy nőt egy férfitestbe raknak. Mi van akkor, ha én egy másik testben megölök valakit, aztán visszarakatom magam a sajátomba. Felvet pár érdekes gondolatot a könyv. Vannak olyan "matu"-k (matuzsálemek), akik már négyszáz éve élnek, mert átköltözgetnek mindig másik testbe. 250 éve házasok… puhh…  Mi van akkor, ha megölnek valakit, akinek van biztosítása, és backupolja magát kétnaponta? Akkor most megölték, vagy nem? Rendőrség foglalkozzon vele, vagy ne?

Tegnap edzésen unokabátyám rosszul lépett, ezért bedagadt a bokája, és el kellett vinni korházba. Félbahagytuk az edzést öcsémmel, és elvittük a Merényibe. Szerencsétlennek begipszelték térdig a lábát. Részleges bokaszalag szakadása van. 3 napig fekvőgipsz, aztán kap valami rögzítőt helyette. A vártakhoz képest elég hamar végeztünk, 2,5 óra múlva már otthon voltam.

Próbáltam túlvergődni a GoW-ban azon a pályán, amin RAAM-ot kell kicsinálni. Harmadik napja próbálkozok, de nem akar sikerülni. Kb. 6 órát öltem már bele összesen. Rosszabb mint a Berserker, ez elől nehezebb elbújni. Nem akar megpusztulni pedig 12 robbanótöltetet küldtem az arcába, 26-szor fejbelőttem sniper puskával, és ráhajítottam 4 gránátot. Ekkor kifogyott a táram minden fegyverből, és széjjelszedett a köcsög. Kb 80-szor próbáltam nekifutni sikertelenül.

Asszem még nem raktam linket a játékból: Game Story Ja és ennek pedig nagyon bejön a zenéje, asszem Mad World a címe