Giant morcos blogja

Végre megvan! Dupla DVD. 5 szám van rajta, mindegyiket tanulgattam már régebben, de csak tabulatúra és CD hallgatás útján:

• Master of Puppets,
• Welcome home,
• One,
• Enter Sandman,
• Nothing Else Matters

"Learn to play five of Metallica’s greatest songs with Jamie Humphries. 
Includes clear step-by-step instruction for each section of each song. Also includes play-along backing tracks with and without lead guitar for easy learning and practice."

Ez a legjobban struktúrált oktató DVD, amit valaha láttam, íme az első DVD szerkezeti felépítése:

1. Songs
1.1. Master of puppets:
1.1.1. Play with lead guitar
1.1.2. Play with backing track only
1.2. Welcome home (Sanitarium):
1.2.1. Play with lead guitar
1.2.2. Play with backing track only
1.3. One
1.3.1. Play with lead guitar
1.3.2. Play with backing track only
2. How to play
2.1. Intro & tuning
2.2. Master of Puppets
2.2.1. Intro
2.2.2. Verse
2.2.3. Pre chorus
2.2.4. Chorus
2.2.5. 1st bridge section
2.2.6. Solo part 1
2.2.7. 2nd bridge section
2.2.8. Solo part 2
2.2.9. 3nd bridge section
2.2.10. Outro
2.3. Welcome home (Sanitarium):
2.3.1. Intro
2.3.2. Intro solo
2.3.3. Verse
2.3.4. Chorus
2.3.5. 2nd solo
2.3.6. 2nd chorus
2.3.7. Pre solo riff
2.3.8. Main solo
2.3.9. Final solo part 1
2.3.10. Final solo part 2
2.3.11. Outro
2.4. One
2.4.1. Intro
2.4.2. 1st clean solo
2.4.3. Verse
2.4.4. Chorus
2.4.5. Middle 8
2.4.6. 2nd clean solo
2.4.7. Final chorus
2.4.8. Harmony section
2.4.9. Final riff part 1
2.4.10. Main solo
2.4.11. Final riff part 2
2.4.12. Outro

Durván részletes nem? A „how to play” résznél két oldalt lehet kattintani a listát, az egyik a „listen to” a másik a „how to play”. Nagyon profin van megtervezve a menü, nem kell ugrálni leckében, ha csak a solo-t akarom pld. gyakorolni éppen. Jópár oktató DVD-vel csak ezért nem foglalkoztam, mert baromi sokat kell tekergetni, hogy megtalálj valamit. Jíííííííííííííííháááááá, k****ra boldog vagyok.Természetesen a Lick Librarytől, kitől mástól.

Ma találtam ezt a site-ot, és örültem, mint majom a farkának: Keresőszolgáltatás különféle böngészőkhöz - kattint, telepít, keres, örül.

Pillanatokon belül 15 keresőszolgáltatással bővült az IE7 egy darab Live Search cucca. Főként a sztakit kerestem, de amint megtaláltam ezt az oldalt, azonnal rájöttem, hogy kell ide még youtube, port.hu stb. is

Ezer hála a készítőnek. 

Eredetileg azt a címet akartam adni ennek a postnak, hogy imádom a mai techinkai lehetőségeket, de az kicsit hosszú. Ment ma a rádióban egy szám, amiről Adri már egy ideje szeretné megtudni, hogy ki az előadó, és mi a címe. Éppen hazaért, amikor ment a rádióban. Nekem fel sem tűnt, mert a mosógépet cipeltem az erkélyre. Hirtelen felindulásból kitaláltam, hogy akkor most végre kiderítjük mi ez.

Hallottam, hogy van ilyen SMS szolgáltatás, hogy elküldi az ember a "rádió" szót egy megadott számra (1781), és megkapja, hogy éppen mit játszanak. Gyorsan leültem a noti elé, beírtam a deskbar-ba, hogy danubius.hu, és enter. Vártam, vártam, csak nem indult az a kurva firefox. Végül rájöttem, hogy éppen most akar addon-okat frissíteni, gyorsan rányomtam, aztán restart. Mire bebootolt, már véget ért a szám. Azért még gyorsan megkerestem az oldalon, hogy milyen telószámra kell küldeni az SMS-t, és mivel éppen a műsorvezető pofázott, gondoltam szerencsét próbálok. Elküldtem egy SMS-t, és azonnal meg is jött, hogy "A legutóbb lejátszott dal: Freemasons - Uninvited". Persze a linket már én raktam bele. Áldottam a tervező/programozó eszét, amiért nem azt küldte, hogy "Éppen most nem játszunk semmit". Az SMS 91 forint, nem is vészes. Youtube indít, hogy megyőződjek róla, tényleg ez az. Megvan, lejátsz, asszony örül. Na akkor keressük meg a szövegét googlival, mert az sem annyira érthető, pedig asszony mindent énekel első/második hallás után. Az is megvan. Hát ez király, de kéne akkor már az album is. Rákeres, megtalál, mp3 lejátszóra USB-n áttölt. Asszony 10 perccel azután, hogy hallotta a rádióban, már a wireless fülessel dancelt a lakásban fel-alá, miközben az mp3 lejátszójáról hallgatta végre a kedvencét. Közben én is rávéstem egy CD-re, hogy az autóban tudjam hallgatni, mert nekem is nagyon megtetszett az egész album.

A mai gyerekeknek valószínűleg ez már teljesen természetes, de én még néha annyira rá tudok csodálkozni, hogy mennyit változott a világ ahhoz képest, amikor még a kívánság műsor előtt ültem órákat, és vártam, hátha lejátszák a számot, amit keresek, hogy felvehessem a kazettás magnómmal. Nem is, KÉTKAZETTÁS magnómmal, mert az volt a király. Határozottan öregszem.

Tegnap kaptam egy SMS-t, amiben az állt, hogy elkészült a telefonom, mehetek érte. Ezen rendesen ledöbbentem, ugyanis annyiban maradtunk, hogy nem garanciális a javítás, mert eltört a telefon egy része, biztos eldobtam. Felhívnak majd egy árajánlattal, és akkor én mondhatom, hogy kérem, vagy nem. Hát nem hívtak. Paráztam kicsit, hogy benyögnek egy 40k-s javítást esetleg, akkor mit csinálok?

Felhívtam őket, és legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy garanciálisan megcsinálták a telefont! Ma el is mentem érte, és vittem a Lacitól kapott Nokia stereo bluetooth headsetemet is magammal a munkába, hogy majd bent jól összebarátkoztatom a telóval. Hát egy élmény, annyira jó így az egész. Nem kell a bezippzárazott kapát alá -6 fokban benyúlkálni, hogy kivegyem a telefont, ha számot akarok váltani, vagy hangerőt állítani stb. Sajnos a füles részén nem jön annyira át a basszus mint szeretném, sőt szinte semmi. De no para! Szerencsére cserélhető a füles része, mert mini jack csatlakozóval illeszkedik a bluetoothos egységbe. Itthon kipróbáltam a jól bevált Koss fülessel, és egyszerűen isteni jól szól vele, nem érdekel, hogy 1 méteres madzagja van a 30 centi helyett, de legalább jól szól. Basszus nélkül nem zene a zene. (Nem, nem vagyok Drum and Base rajongó, sőt nagyon nem jön be, de akkor is kell a bass).

Arra is rájöttem, hogy nem a telefonnal volt a baj a jack kimenetnél, mert mindkét füles még mindig szar. Viszont van itthon egy átalakítóm, ami akkor még nem volt, azzal viszont a Koss tökéletesen megy. Megcsinálták szépen a cserét, és a ceruza sem esik már ki a telefonból lépten nyomon. Már nagyon úgy éreztem, hogy többet Etent soha nem veszek, ha ilyen lassúak, de azért ez az ingyen garis javítás elmosta az összes ellenérzésemet. Persze azért még a 3,5 hétért haragszom.

Ma volt egy érdekes 7 percem. A következő történt:

11.53:    PM odajött, hogy be tudnék-e rakni egy logolást az egyik külső rendszerből érkező xml adatokra, nem elég, hogy a DB-be beírjuk amit küldenek, látni akarják az adatokat, amit kaptunk.

11.54:    Elkezdtem kódolni. Mentést megírtam, web.configba kiraktam a path-t, ahová menteni kell a cuccot, beállítottam az írási jogot a folderre.

11.57:    Commit az SVN-be, vár build lefutására. Keres rendszergazda, de sehol nem találom.

11.58:    Build lefutott, Remote Desktoppal be a teszt szerverre, mappa létrehozása, web.confog checkolása, hogy jó-e

11.59:    Jogosultság beállítása a szerveren

12:00:    PM átkiabál, hogy jönnek az adatok, enter leütése a jogosultság ablakon, abban a pillanatban megjelent az XML a neki szánt helyen  Örülés vala. 

Szerintem az utolsó tizedmásodpercben sikerült az enterre csapni. Lokálisan nem is tudtam letesztelni, csak imádkozni tudtam volna, ha lett volna rá idő, hogy fog működni. Nem szeretnék sok ilyet. Naponta egyszer jön az adat, éppen csak sikerült elcsípni.

Szerdán megvettem az előző postban is említett DigiTech RP150 Modeling Guitar Processort. Nagyon állat a cucc, amikor hazaértem, belőttem a dobgépet, és az első órában végighallgattam a 65 elemű dobkészletet. Persze rácsatlakoztattam a Micro Cube-ra, és iszonyatosan jól szól. Összehasonlítani nem tudom más multieffektekkel, mert nekem ez az első. A PC-s VST Instruments-es gitár megoldásoknál is jobb természetesen, de nem gondoltam, hogy ennyivel. Amit én ismerek, és használtam, az a Nomad Factory Rock Amp Legends, és az Alien Connections ReValver, amiről itt írtam már. Teljesen kész vagyok a kicsikétől, éjjel nappal csak gitároznék.

Lapozz a további részletekért: 

Tegnap beszédelegtem a Tajti musichoz, és ki akartam próbálni az Artec Cubix G1R-t, amiről már írtam az előző postban. Felslattyogtam az emeletre, mert a gitárokhoz értő eladó éppen mást pesztrálgatott, és megnéztem a kínálatot. Ekkor jöttem rá, hogy ebből az Artec Cubix-ból van 2 és 3R is, persze mindegyik kiadás egy picit többet tud. No, akkor elkezdtem agyalni, hogy mennyit ér nekem otthonra, hobbi célra egy ilyen erőlködő. Közben megláttam valami igen pici Roland cuccot, amin csak mosolyogtam, hogy mi a lócsöcs ez. Több figyelmet nem is nagyon szenteltem neki. Végül sikerült összefutni az eladóval, akinek felvázoltam a helyzetet: otthonra szeretnék valami erősítőt, nem baj ha nem nagy, nem baj ha nem drága, és hogy kinéztem ezt a G1R-t, de látom, vannak belőle kicsit nagyobbak. Megkérdeztem, melyiket miért ajánlaná. Végigmutogatta, megkérdezte hogy tetszene-e az a Roland Micro Cube (amin az előbb röhögtem), merthogy űberisten hangja van, sokkal szebben szól, mint ez. Hát, húztam a számat, de mondta, hogy kipróbálhatom nyugodtan. Na jó, akkor próba. Lekaptam a falról egy Gibbsont, leültem, összedugtam, játszottam, ő pedig tekergette a potikat. Hát mit ne mondjak, az állam az a földszintig lógott kb. Iszonyatos hangerő ahhoz képest, milyen pici (244 (W) x 166 (D) x 226 (H) mm, 12 cm a hangszóró, 2 W teljesítmény), és gyönyörűen szól valóban. Nehéz szívvel hagytam abba a pengetést. Azonnal megszerettem, és meg is vettem a kicsikét. Nem mondom, hogy első látásra szerelem, de első hallásra már igen. Pici, könnyű, otthonra töléletes, de elemmel akár 20 órát játszhatnék az aluljáróban is, ha ahhoz lenne kedvem. 10 a max hangerő, 1-esen bírtam otthon játszani, anélkül, hogy ne omoljon rám a ház…  Van rajta füles kimenet is, illetve AUX out, AUX in (rákötni is tudok még külső egységeket, és őt is rá tudom kötni egy másik eszköz bemenetére). Tegnap már vettem is fel a géppel pár próbát, miközben tekergettem.

Ezúton szeretném megköszönni feleségemnek a türelmet, amivel hozzááll az ilyen kütyümániás dolgaimhoz! Köszi bébi, csak így tovább! Fogok felvenni majd mp3-ba mintákat, hogy milyen pöpecül is szól a kicsike. Amiket tegnap vettem fel, azon nem annyira sikerültek legendásra, hogy meg merjem mással is osztani a közvetlen barátokon kívül.

Kát hete rámtört a zenélhetnék. Szörnyülködve vettem észre, hogy az utolsó talán befejezettnek mondható zene, amit írtam már 5 éves. Azóta max gitároztam, illetve néha előkaptam a Scale Trackert, és csak úgy pögyögtem bele a semmibe, nem vettem fel. Az történt, hogy a céges bulin érkezett hozzánk egy hölgyemény,nevezzük Z.-nek, aki rendelkezik némi scene-es ismerettségi körrel, illetve ő is zenél. Hamar rájöttünk, hogy hasonló a zenei izlésünk. Elküldött pár számot, amit ő szerzett, és én meg azóta szinte állandóan azt hallgatom. Mondtam is neki, hogy pont olyan zenét csinál, amilyet én írnék, ha menne ennyire. A lényeg, hogy valaki feldobta, kéne csinálni egy normális céges bandát, és ekkor páran rájöttünk, hogy más is zenél itt, és mentek körbe az mp3-ak. Én is beküldtem az enyémet. Tetszett. Nekem pedig Z. számai tetszenek nagyon, már ronggyá hallgattam volna őket, ha nem digitális formában lennének. Közben jött egy kis break, mert küldött egy-két demo linket, és egyből a második zenéjére annyira rákattantam, hogy tegnap  reggel kilenctől este nyolcig az a szám ment 4 féle remixben.

Elkezdtem Renoise-zal zenélni, jó kis VSTi cuccokkal, és már két szám majdnem kész. Az egyik goásabb, a másik egyértelműen trance. Kicsit szívok a notebook billentyűzetével, mert szeretem realtime feljátszani a trackeket. Na ebből szépen elegem lett, és némi tépelődés után úgy döntöttem, veszek egy MIDI Keyboardot, ami egyébként is szakközépiskolás korom óta mozgatja a fantáziámat. Ma elmentem, és egy ilyen kicsikével tértem vissza (MIDIPlus 61U): (kis 45 perces szünet, amíg létrehoztam egy yahoos mailt, ami mostmár kötelező a flickr-hez, pedig csak egy kurva képet akartam felrakni, és összemergeltem a blogjaimat a yahoo id-jaimmal, amiket egyébként soha másra nem fogok használni… Fasza. Kiegészítés, nem vagyok hajlandó ennyit szívni ezzel a lassú fossal, ezentúl máshogy fogom megoldani a képeket. Még mindig nem jutottam be a flickr-re)

Szerdán elérkezett a cross training edzésünk utolsó napja. Szerencsére a drasztikus diétázós szakasz nagyon rövid volt. Végre eljutottam arra a szintre, hogy az utolsó két-három edzésen már nem voltam rosszul. Eleinte mindig leesett a vércukrom, nem bírtam szusszal, elfogyott az erőm. A legutóbbi edzés végén még felmásztam a futógépre, és letoltam egy 3 perces sprintet, hogy teljesen elfáradjak.

Rengeteget fejlődtem. Fogytam 4 kilót, hasamon lassan már látszanak majd a kockák (no azért még 1-2 hónap kell neki, de már beton keménységű a hasam), derék és csípőbőségem 8 cm-rel kisebb, mellem, karom és combom 2-3 cm-rel nagyobb kerületű. Az erőszintem és az állóképességem is határozottan fejlődött. A kezdeti szériázós súlyokhoz képest fekvenyomásban 15 kilóval többel tudok lassú (4 másodpercig tolod, 4 másodpercig engeded lefelé) ismétléseket csinálni 40 másodpercig (a kezdeti 30 s helyett), azt nem tudom, hogy gyorsan mennyivel menne, de logikusan többel. Hátgépen 15 kg (50kg), evezésnél 15kg (30kg), lábgépen 50 kg (100kg), kézisulyzónál 5 kg (17kg), bicepsznél az egy ismétléses csúcsomnál 5 kg-al (40kg) tudok már dolgozni huzamosabb ideig. 15kg-os tárcsával a mellemen csinálom a felülést. Azért is írom le ilyen részletesen, hogy ha máshonnan nem is, innen tudom majd követni a fejlődésemet, mert IGEN, lesz folytatás, mindenki szeretné tovább csinálni, úgyhogy nem ér véget a training!!!

A krav-maga edzésen is jelentősen javult a teljesítményem (állóképességben legalábbis). Sokkal gyorsabb vagyok, sokkal lazább, sokkal erősebb, és végigbírom szusszal az edzést. Géza egyik edzésen megjegyezte, hogy már "karcosodok", látszanak a kontúrjaim, a másik edzésen pedig megkérdezte, hogy érzem-e, hogy gyorsultam. Azt válaszoltam, hogy igen, magamban pedig, hogy én vagyok a Flash Gordon. Azt mondta, hogy tök jó, hogy érzem, de képzeljem el, hogy mennyit gyorsultam, ha kívülről is észrevehető. Úgyhogy boldog vagyok mint állat. Néha úgy érzem, hogy belehalok a fáradtságba, de nem érdekel. Nagyon imádom, hogy újra jó a kondim.

Adrin is meglátszik, hogy jár edzésre. Teljesen kivirult, örül, hogy feljönnek rá a régi szoknyái. Minden nap csinos cuccokban jár dolgozni, alap a szoknya végre, pedig régen alig lehetett rávenni. Többen megjegyezték már neki is, hogy látszik rajta a változás.