Hétvégén Adri megvette nekem "karácsonyra" a Lord Of The Ring: Battle for the Middle Earth II.-t. Van négy féle játékom már, autószimulátor, stratégia és tps, na meg foci is, de azt nem annyira szeretem. Az NFS most a kedvencem, pedig sosem gondoltam volna, hogy fogok vele játszani valaha. Kicsit nehézkes volt a LOTR irányítása elsőre, de már kezdem megszokni. Sok billentyű-kombináció van benne, pld LT+A A, meg ilyenek. GoW-ot most kicsit hanyagolom a két új szerzemény miatt.
Hétfői edzés után nagyon szarul lettem, mindenem fájt, és hőemelkedésem is volt. Nem bírtam aludni. Valószínűleg nem az edzés miatt, mert a hasam is fájt. Kiosztották az okleveleket, és a plecsnit azoknak, akiknek sikerült a P1-es vizsga. Már kezdtem örülni, de mi még nem kaptunk semmit. Olyan pletykákat hallottam, hogy addig nem kapjuk meg, amíg nincs kész a passportunk, mert nem lehet anélkül. Kicsit viccesnek tartom, hogy P1-es cuccal mászkálok, miközben P2-es vagyok, és amikor megkapom, lehet, hogy már P3 leszek, és akkor pedig P2-essel fogok mászkálni. A másik, ami már nem annyira vicces, hogy volt egy-két szeminárium, amire csak akkor lehet elmenni, ha már van passportom, és ezt ki kellett hagynom, pedig elvileg már mehettem volna…
Összekerültem megint slowfightban a nagydarab gyerekkel, aki megint eszetlenül csapkodott teljes erőből. Sikerült kétszer elég erősen gégén csapnia (Ismétlem, slowfight: lassan, óvatosan), amitől kicsit megsértődtem, és adtam neki rendesen. 
Öcsém megkérdezte, hogy velem volt-e a srác előtte, mert alig bírt mozdulni, amikor összekerültek. Most testközelből tapasztaltam, hogy nem csak az számít, mekkorát tudsz ütni, hanem az is, hogy meddig bírod szusszal, erővel. Én ki sem fáradtam igazán, ő meg majd meghalt. Csak ki kell bírni addig, amíg elfárad a másik, aztán elkezdeni az "átnevelését".
Talált Adri egy könyvet, amit én kezdtem el olvasni. Cyberpunk stílus, imádom. Valós halál a címe:
"A 25. században az emberek tudata digitalizálva tárolódik a koponyaalapba épített tokba, és ha a test el is pusztulna, a tudat újraburkolható egy másik testbe. Csak ha a tudattok maga is megsemmisül, akkor következik be a Valós Halál.
A leggazdagabbak azonban még erre is fel vannak készülve. A tudattok tartalmáról rendszeresen biztonsági másolatot készítenek. De akkor miért lőné főbe magát egy olyan befolyásos ember, mint Laurens Bancroft? Miért akarna öngyilkosságot elkövetni valaki, ha tudja, hogy órákon belül újra életre keltik.
Takeshi Kovacs, egy elit katonai alakulat volt tagja most Laurens Bancroft megbízásából kezd nyomozni a rejtélyes öngyilkosság ügyében. Új testbe burkolva kell felgöngyölítenie szálakat egy számára idegen világban. Takeshi Kovacs hamarosan az egyre féktelenebbül pörgő események közepén találja magát. Veszélyes viszonyt kezd megbízója feleségével, ismeretlen személyek a legkegyetlenebb kínzásoknak vetik alá, profi bérgyilkosok törnek az életére, és talán már csak a Jimi Hendrix képében megjelenő mesterséges intelligenciában bízhat. Ahogy egyre tisztábban rajzolódik ki a titokzatos összeesküvés Takeshi Kovacs előtt, úgy nő az esélye annak, hogy az ügy végső megoldása előtt rá is a Valós Halál vár."
Vicces, kicsit néha trágár, viszon magával ragadott az első oldaltól az egész. Most éppen azon akadtam ki, hogy egy nőt 30 év "börtönre" ítéltek, de csak a tudatát, a testét meg eladták valakinek. A férj látta is a saját felesége testét, amiben most valaki más lakik. A család szeretné visszavásárolni a testet, de nem tudják kifizetni, majd ha a csaj kijön, akkor megkapja valami lepukkant drogos testét, aki túllőtte magát… Aztán mi van akkor, ha egy nőt egy férfitestbe raknak. Mi van akkor, ha én egy másik testben megölök valakit, aztán visszarakatom magam a sajátomba. Felvet pár érdekes gondolatot a könyv. Vannak olyan "matu"-k (matuzsálemek), akik már négyszáz éve élnek, mert átköltözgetnek mindig másik testbe. 250 éve házasok… puhh… 
Mi van akkor, ha megölnek valakit, akinek van biztosítása, és backupolja magát kétnaponta? Akkor most megölték, vagy nem? Rendőrség foglalkozzon vele, vagy ne?
