Megérkezett pénteken a Sharkoon X-Tatic 5.1 fülesem, amit hétfőn rendeltem. Pénteken egyik exkollégát búcsúztattuk, így nem nagyon volt már energiám tesztelgetni, mert éjfélre értem haza. No azért még lenyomtam két meccset a Team Fortress 2-ben vele. Teljesen más így: hallom, hogy merről lőnek rám, és nem kell vizuálisan keresgélni. Második lettem mindkét meccsen. Nagyon kényelmes a cucc, és elégedett vagyok a minőségével is.
Army of TWO - Professional = hajtépés


- If it bleeds, we can kill it: Kill 25 heavy armor enemies.
- Fear is the mind killer: Spend 1 minute straight at full Aggro.
- Beast with two fronts: Kill 50 enemies total in Back-to-Back.
- Seven-six-two millimeter: Kill 250 enemies total using Assault Rifles
- Field Medic: Drag and heal your partner 25 times.
- Say hello to my little friends: Purchase the MP7, M134, DAO-X Protecta, MGL MK-X, and the M107 Light Fifty
- This is my boom stick: Kill 250 enemies total using shotguns.
- Big boom! Big bada boom: Kill 25 enemies total using RPGs. (nem, nem kevés, a 25 az sok, mert kevés a lőszer)
- Flip you. Flip you for real:Kill 50 enemies using the melee attack.
- Fission Mailed:(nem írtam el) Kill 25 martyrs by shooting the bomb packs on their chests. Ezekről a mártírokról egyébként a Serious Sam jut mindig eszembe, amikor rohannak felém feltett kézzel, és üvöltenek.
- Stonewall: Kill 30 enemies using the riot shield melee attack. Ez a riot shield is jópofa. Tartod a pajzsot, társad mögötted fedezékben. Ha valaki közeljön pofán lehet nyomni a pajzzsal, és fekszik, nyugszik.
Némileg csalódott vagyok, mert sikerült kb 4 estényi játékkal végigtolni az AoT-t. Max 6-8 óra lehetett, pedig néha negyedórás részeket kellett újracsinálnom, mert kinyírtak, vagy a társam hullott el. Nagyon bejön a játék, végig fogom tolni a következő két nehézségi szinten is valószínűleg, de azért felháborító, hogy 17k-t fizet az ember egy játékért, és ennyi idő alatt vége.
Több játékra is mondták már, hogy 1-2 nap alatt végig lehet játszani, de nekem azok hetekig tartottak mind. Kíváncsi lennék, hogy egy advanced shooter végigtolja-e mondjuk 2-3 óra alatt az egészet!?
A hétvége a nagy zabálások hétvégéje volt. Tegnap is csúful bekajáltam anyóséknál, ma pedig még jobban.
Tegnap megnéztük a Hipervándort. Egyszer nézhető, jobbra számítottam. Akkor lett vége, amikor mindenki azt hitte, hogy na most elkezdődik végre a móka rendesen.
Megvettem az Army of Two-t. Már hónapok óta vártam, mikor jelenik meg. Amikor hazaértem, és játszani akartam, rájöttem, hogy nincs meg az xbox tápkábele.
Legutóbbi haverokkal xboxoláskor ottmaradt Lacinál. Átmentem ugyan érte, de már éjfél után értem csak haza, így éppen csak egy futó pillantást tudtam vetni a játékra. Ma viszont pótoltam.
Délelőtt a telken voltunk, megcsináltam a "lemosó permetezést" apósom helyett. Nem is volt rossz móka. Az viszont elég szar volt, hogy a védő plexin keresztül nem láttam semmit. Ezután hatalmasat zabáltunk, majd aludtam 3 órát. Hét fele ébrendem, azóta játszok az Army of Two-val.
Befejeztem éppen most a TimeShift single player részét causual-on. Ha végeztem a CoD4-el, szinte biztos, hogy újra végigjátszom. Nagyon tetszett az egész, csak egy-két rész volt, ahol sokat szívtam. Borzasztóan látványos a játék, nagyon szépen vannak megtervezve a pályák. Néha viszont nem egyértelmű elsőre (meg huszadikra sem), hogy mit kéne csinálni, mert pld. nem tűnik fel a nagy rohanásban, hogy hiányzik a kerítésből egy kis darab, és ott lehetne leugrani a tetőről pld. 2-3 ilyen miatt kénytelen voltam egy walkthrough-t is keresni a neten. Amikor megnéztem a megoldást, nem az a bizonyos "ahhhaa" érzés fogott el, hanem inkább az "anyátokat köcsögök, ezt hogy találjam ki" érzés.
Adri beteg, így a szilveszter idén elmarad. Pontosabban csak a buli marad el, ne izguljatok, a szilveszter nem.
Viszont így egyedül kell meginnom a finom Martini pezsgőt. Hmm. Ezt a részét nem is annyira bánom.
Karácsony elég szarul telt. Hétfőn anyánál karácsonyoztunk. Már délelőtt is elég furcsán éreztem magam, de estére teljesen lebetegedtem. Láz, nátha, köhögés, ami kell ilyenkor. Már nem is számolom, hogy hagyadik olyan eset, amikor hétvégén, szabi alatt, vagy ünnepek alatt vagyok beteg. Végigfeküdtem a maradék két napot. Anyós durcáskodott (de úgy vér komolyan), mert nem így képzelte a karácsonyt. Adrinak is beszólogatott, és amikor felhívtam, hogy megköszönjem az ajándékot, amit kaptam, akkor velem is hisztizett. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem direkt vagyok beteg, de nem nagyon értette meg. Rendesen felcseszte az agyamat. Ezek után Adri is beteg lett, és anyós is. Úgy általánosságban körülöttem elég sokan betegek.
Adritól a Tankcsapda új albumát kaptam, az Elektromágnest. Meglepődtem, mert nem csak CD volt a tokban, hanem egy DVD is, pár klippel.
Öcsémtől a Call of Duty 4-et kaptam, anyámtól pedig a Timeshiftet. Mindkettőnek olyan a grafikája, hogy néha azt hiszem, filmet nézek. Sajnos még nem tudtam elég sokat játszani egyikkel sem a kurva betegség miatt.
“I’m playing Halo 3 on my XBOX three-sixty” + Team Fortress 2
Tegnap előtt elcseréltem a Bioshockot egy Halo 3-ra kétezer forint ráfizetéssel. Sajnos nem volt kellemes csalódás. Szerintem elfogadhatatlan a grafikája. Emellett valami olyan idióta perspektívája van a játéknak, hogy állandóan a monitor mellett az ajtót és a könyvespolcot nézem, mert annyira "cső" szerű a monitoron megjelenő kép, hogy az agyam várja, hogy még legyen ott mellette 5-10 méter virtuálisan, amit látok. Akkor sem láthanék ilyen szűken, ha egy csövet kötnének az arcomra… 
Azért még adok a Halonak egy esélyt. Azzal is kiakasztott, hogy nem találtam meg, hogy lehet csatlakozni másokhoz multiplayert játszani. Csak olyat találtam, hogy én indíthatok szervert. Kipróbáltam, aztán inkább Team Fortress 2-vel játszottam. Néha összejön egy-egy nagyon jó csapat, taktikázunk, és tarolunk végig mindent. Legalább az angolt is gyakorlom.
Mostanában általában az első vagy második helyen végzek a játék végén, ami elég szokatlan számomra, mert nem nagyon szoktam remekelni az ilyen multis lövöldözős játékokban. A snipert kivéve az összes többi karakterrel szoktam játszani, ami szintén szokatlan, mert általában lesz egy kedvencem, pld orvos, és csak azt játszom. Most nem így van.
A pályától is függ, a csapattól is, a küldetéstől is, és az ellenfél csapat összetételétől is, hogy éppen mit játszom. Ha pld egy sniper sokszor lemészárol, akkor átmegyek spy-ba, mögé lopózok, és mondjuk 10 percen keresztül késelgetem, hogy érezze, milyen szar volt nekem, amikor ugyanilyen sunyi módon végeztek velem egy oszlop mögül elbújva megeresztett lövéssel. Sniperekkel szoktam még rakétapárpalyozni, illetve gránáttal meghinteni őket. Illetve orvosokat szoktam becserkészni, és heavy-ket még a spy-al, mert őket nehéz máshogy kinyírni, ha együtt vannak. Furcsa nekem, hogy sokatn, akárcsak a Guildwarsban, a heavy-t támadják először, nem az orvost. Pedig sokkal gyorsabban lehet végezni mindkettővel, ha az orvos hullik el előbb.
Ha nagy a tömeg az ellenfélnél, akkor pyro-t (lángszórós) játszom, és megsütök mindenkit. Ezzel szoktam még védeni a saját aktatáskánkat, ha elejti az ellenfél valahol. Könnyeb eltalálni a hirtelen megjelenő villámgyors scout-ot a lángszóróval, mint rakétavetővel vagy mással.
Ha nagy a pálya, és sokat kell rohangálni, és nincs engineer a csapatban, akkor azt játszom, és építek a többieknek teleportot, amivel gyorsabban eljuthatnak a pálya másik végére. Ezzel a karakterrel lehet még sentry gunt építeni, ami automatikusan aprítja az ellent. Ellene viszont a soldier jó, aki rakétavetővel hatótávon kívülről le tudja szedni a sentry-t. És ezzel el is árultam, mit játszom, ha az ellenfélnél sok az engineer és a sentry gun.
Ha van heavy (szép darab helikoptergépányúval sétálgat, ő maga is szép nagy darab) a csapatban, és nincs orvos, akkor orvost játszom, és kísérem a heavy-t, aki így mindent darabokra tud lőni.
Ritkábban játszom én magam is heavy-t. Bár első helyen végeztem vele elsőre, nem szeretem, mert nagyon lassú.
Scout-ot akkor játszom, ha kevés az ellenfél, és el lehet mellettük szaladni. A scout a leggyorsabb a játékban, és a levegőben meg tudja változtatni az ugrása irányát. Ezzel a legkönnyebb lenyúlni az ellenféltől az aktatáskát, amit aztán a saját bázisra kell juttatni.
Demo man-t akkor szoktam játszani, ha mi védjük a bázist, és az ellenfélnek kell elfoglalni. Ezzel a karakterrel elég jól lehet cafatolni. Csak a bázisra szórok pár gránátot, aztán megvárom, míg valami szerencsétlen besétál, aztán megnyomom a detonátort. Ezután rakok gránátot újra.
Azt hiszem simán a legjobb ilyen jellegű játék, amivel valaha játszottam. A DVD-n ott van mellette a Halflife, de nem nagyon érdekel, most csak ez tud lekötni!
Pár napja minden este a TF2-vel játszom. Nagyon-nagyon örülök, hogy megvettem. Ez az első multiplayer gamma, aminél nincsenek meg azok a problémák, amiket utálok az online játékban.
Előnyei:
- Nincs tele 6-10 éves kiskölkökkel, akik képtelenek normálisan játszani csapatban. Konkrétan egyszer játszottam egy csapatban kicsikkel, legalábbis a hangjuk alapján gondolom, hogy gyerkőcök voltak, de ők is normálisak voltak. Illetve akik nem szólalnak meg, azokat nem tudom, hogy kik és mik, de nem jellemző az óvodás magatartás a játékban.
- Nem sérülnek a társak. Ezt jól ki lehet használni, és fontos, mert az ellenfél kémei ugyanúgy néznek ki, mint a saját csapattársak, de ha hasba durrantom, és megsérül, akkor tudom, hogy kém. Battlefield 2-t azért utálom nagyon, mert van sok idióta, aki szó nélkül kivégzi a saját csapattársait csak azért, hogy mondjuk ő tudjon pilótaként bemászni a kurva helikopterbe, vagy autóba. Van aki csak egyszerűen mindenkit kinyír, akivel szembetalálkozik. Na itt ilyen nincs, nem tud mit csinálni velem az ilyen marha.
- Okos startégiával akár túlerőben lévő ellenfeleket is padlóra lehet küldeni. Tegnap hárman nyomtunk le 5 ellenfélből álló csapatot folyamatosan, aztán egyik srác kilépett, és ketten folytattuk tovább megállíthatatlanul.

- Szinte rávesz a játék, hogy ne csak 8 emberke rohangáljon a pályán és öldököljön, hanem csapatban portyázzunk, és próbáljuk meg végrehajtani a feladatot. Több kellemes tapasztalatom is volt már ezen a téren. Volt egy olyan eset, hogy az egyik heavy úgy vánszorgott végig a pályán, hogy két doki folyamatosan gyógyította. Megtetszett a kis csapat, és elkezdtem kísérni őket. Én állandóan a robbantós figurával játszom. Minden kanyart, vagy beláthatatlan folyosórészletet megszórtam gránáttal, illetve, ha elfoglaltunk egy bázispontot, akkor teliraktam távolról felrobbantható tapadós gránáttal, így ha a bátor ellenfél betoppant, és elkezdte visszafoglalni, akkor szép cafatosra fröccsent pár pillanaton belül. Srácok marhára örültek, hogy segítettem. Folyamatosan ujjongtak egy-egy látványosabb robbantásnál, meg hálálkodtak, hogy segítek. Az ilyesmi miatt érdemes játszani szerintem. Értékelik a többiek a "munkádat", nem anyáznak, hogy köcsög noob, meg mittomén, mint a legtöbb játékban. Jó felállás még egy lángszórós, egy rakétavetős és egy heavy hármas, főleg még megtámogatva egy robbantós fickóval. Egész szépeket szoktunk előrenyhomulni, ha összejön egy ilyen banda. Ha még doki is van velünk, az meg már kész menyország. Tegnapelőtt egy doki támogatásával elfoglaltam egy bázist, amit hatan védtek, de nem sokáig, miután megérkeztünk.
Nem mondhatom, hogy a legjobbak között vagyok, sőt, de azért alakul, sűrűn végzek a legjobb háromban csapaton belül. Többen küldtek már "friend invite"-ot, amit boldogan el is fogadtam. Lassan megvannak azok az emberek, akikkel szeretek együtt játszani, megnézem a liveon, hogy onlineok-e, és csatlakozom a meccshez. Tetszik, hogy nem kell állandóan ismeretlenekkel játszani.
Megvettem. Végre egy DVD, amiről elmondható, hogy megéri az árát, ugyanis ennyi játékot tartalmaz:
-
Half Life 2.
-
Half Life Episode 1
-
Half Life Episode 2
-
Portal
-
Team Fortress 2
Team Frortress 2-vel játszottam egy csomót a hétvégén. Igazi kikapcsolódás. Rajzfilmfigurákkal kell "quake"-ezni, kb. így bírnám jellemezni. Van benne bár vicces dolog. Például ha valaki többször kinyír, akkor ő lesz az én nemesis-em, akit ha kinyírok, akkor kiírja, hogy megbosszultam végre, és speckó zenét játszik közben. Több féle karakterrel lehet játszani, kedvencem a robbantgatós karakter, akivel elég jól lehet szivatni az ellent. Általában telipakolom a mi bázisunkat aknákkal, amik akkor robbannak csak fel, ha a másodlagos tűzgombot megnyomom. Elég jókat lehet mulatni, amikor az ellenfél betoppan, magabiztosan elkezdi elfoglalni a pontot, aztán alápörkölök, és cafatossá válik. Főleg akkor vicces, ha egyszerre hárman is érkeznek. Ha én esek darabokra, akkor kis nyilacskákkal jelzi, hogy "ez itt a kezed" pld.
No megyek is játszani, kipróbálom, hogy el lehet-e ugyanilyen bombákat helyezni azon az aktatáskán, amit az ellenfélnek el kell rabolni, és a saját bázisára szállítani. Remélem igen, jópofa kis meglepi lesz a tolvajnak, az tutti. 
Rákattantam erre a játékra. Nagyon. 18+ os horroros ilyesztgetős FPS-es mittoménmis, nagyon király.
Itt egy leírás, alján film is van, idézet is erről az oldalról jött.
"A második világháború után egy férfinek látomása támadt. Látomása egy víz alatti városról. Ebben a városban a tudomány megállíthatatlanul terjedt, egészen addig a napig, míg már tényleg nem lehetett megállítani. De a káosznak már vége. A várost most holttestek lepik el, a sötét sikátorokban mutáns emberszörnyek portyáznak, a fontosabb helyeket pedig a legpusztítóbb biztonsági berendezések védik."
És akkor most legyen szó a saját élményeimből. A játék borzasztóan ilyesztő tud lenni. Már az elején, amikor egy búvárhajóban megérkeztem, rám hozta a frászt. Sötéstég. Hangok. Valaki menekülni próbál, másvalaki feltrancsírozza. Aztán egy hang. "Új emberszagot érzek". És elkezdi rázni veszettük a kis hajót. Aztán eltűnik, és kinyílik az ajtó, ott állok egy szál ingben-gatyában, vegyver semmi. Valaki a rádión keresztül arra buzdít, hogy induljak el, és csalogassam magamhoz a kisköcsögöt. Hát egy frászt. Közben hallom a sötétből: "Úúúúgyis elkaplaaaaak". ÁÁÁáááá. Kész voltam. Azóta többször halálra rémültem. Villany leó, és több irányból hallom, hogy jönnek felém. Szerencsére volt már egy tűzgyújtós skillem. Gyorsan lángra lobbantottam a szoba néhány pontját, és így sikerült levadásznom a támadókat. Belőlük is fáklyát csináltam. Nagyon nehezen bírtam abbahagyni este a játékot.
Van benne minden, ami kell, ráadásul átgondolt a kezelése a menünek, szinte mindent egy, max 2 gombnyomással el lehet érni. Nem gond harc közben gyorsan armor piercing lőszerre váltani, aztán ha kifogy telekinézisre, aztán vissza pisztolyra, egy pillanat az egész. Persze ciki, ha épp üres a tár, mert akkor tölteni kezdi a fegyvert, de erre előtte kell gondolni. Tegnap maghackoltam több biztonsági kamerát, és egy gébfegyvert + valami rakétavetős védelmi rendszert is, így sokkal könnyebben levadásztam (levadászta nekem) az ellent. A legnagyobb akkor volt a boldogságom, amikor az egyik ellen elmenekült, mert már jól levertem, és a másik szobában megpróbálta felgyógyítani magát a falra szerelt gyógycuccon. Szegény nem tudta, hogy én azt is meghackoltam, így sanyarú sorsra jutott, csöppet agyoncsapta az áram. Később egy gránátot hajigáló fickónak dobáltam vissza a saját gránátjait a telekinézis segítségével, illetve egy hullát használtam pajzsnak, majd fegyvernek. Nyírtam már ki tömegesen ellenséget elektroshokkal, miközben vízben álltak… Mókás volt.
Először nem nagyon tetszett a demo alapján, de már imádom, úgy ahogy van. Kötelező darab.
