Giant morcos blogja

Péntek este 19:00 és 22:00 óra között betörtek a fölöttünk lakóhoz. A mi erkélyünkön lévő rácson másztak fel. Erősen gondolkodtunk, hogy nem-e hozzánk akartak jönni megint, csak éppen mi már itthon voltunk, és ezért mentek a fölöttünk lakóhoz. Most parázok is kicsit, hogy mi lesz, jönnek-e hozzánk is újra. Elég gyanús, hogy igazam van, és gyerekek a betörők, de legalábbis nagyon fiatalok, mert a rács közé nem nagyon férne be egy átlagos ember lába. Ráadásul nem nagyon hiszem, hogy egy 80 kilos 40 éves betörő felmászna az első emeletre…

Szerencsétlen fölöttünk lakó itthon tartotta az összes spórolt pénzét. Onnan tudom, mert átjött megkérdezni, hogy nem-e hallottuk, hogy mászkáltak nála, és akkor mesélte. Hát nem hallottunk semmit, és csak részben voltunk itthon. Nem értem az embereket, hogy képesek itthon tartani a hosszú évek alatt megspórolt pénzüket? És soha nem tartok itthon egy fillért sem, soha nem is tartottam.

Lehet, hogy ez már paranoia, de arra is gondoltam, hogy, ha valóban hozzánk akartak jönni, akkor lehet, hogy azért, mert a blogomban írtam, hogy milyen cuccokat vettem, és valaki olyan jár vissza hozzánk, aki olvassa a blogom, és még ismerem is valahonnan. Nem tudom ki lehet, de ha egyszer rajtakapom véletlenül, akkor kitépem a szívét, és lenyomom a torkán, de előtte csavarhúzóval fogom megvakarni a szemgödrét a szemén keresztül, és feldugok egy hajsütővasat a seggébe. Vagy egy infralámpát bekapcsolva. Aztán addig ütöm egy kalapáccsak, amíg az összes csontja porá törik. És ezt komolyan is gondolom, leszarom, ha lecsuknak miatta, de leverem azon az egyen az összes eddigi szart, amit okoztak tolvajok, betörők meg mindenféle ilyen senkiházi köcsögök.

Szeretnék minnél előbb elköltözni innen, mert ez így elég szar, hogy állandóan azon kell aggódni, hogy betörnek-e, ha elmegyünk este sörözni. Legszívesebben teliraknám a lakást mérges kígyókkal, és aligátorokkal, meg pókokkal, csak akkor meg én sem mernék bejönni. Egyébként tegnap kitaláltam még valami védelmet az eddigiek felett, megnézném az arcát a betörőnek, amikor szembetalálja majd magát a cuccal!

Néhány hónapja megismerkedtünk egy fiatal házaspárral, akik nem rég költöztek a lépcsőházba. Sajnos az egész lépcsőházban idősebb emberek laknak. Örültünk, hogy végre a mi korosztályunk is nagyobb számban van jelen. Csillával többször beszélgettem, és a férjével is hamar összehaverkodtunk, amikor először utaztunk együtt melóba. Legutóbb, mikor összefutottunk, azt tervezgették, hogy megveszik a lakást, amiben most albérletben laknak. Megbeszéltük, hogy átjönnek majd hozzánk, miután visszajöttek a nyaralásból, és megnézik, hogyan rendeztük be a lakást, hátha némi ötletet tudnak meríteni belőle. Mivel mi is nyaralni indultunk, kicsit elcsúszott a buli amiatt. Sajnos mostmár nem is tartjuk meg soha.  Tamás motorbalesetet szenvedett, két hétig kómában volt, és kedden meghalt. Ezt tegnap tudtuk meg az egyik szomszédtól. Csilla elköltözött haza csütörtökön. Nagyon  lesújtott a hír. Tegnap óta borzasztóan szar kedvem van. Azon töprengek, hogy milyen lehet elveszíteni a párodat, akit szeretsz, és reménykedem benne, hogy sosem tudom meg.

A srác robogózott sokat, a baleset viszont valami haverja motorjával történt, de senki nem tudja hogyan. A haverja odaadta neki a motort, hogy próbálja ki, és nem jött vissza Tamás. Amikor keresni kezdék, egy árokban találták meg, de a motornak semmi baja nem volt. Érthetetlen.